Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-03-22 / 12. szám
54. oldal DUNÁNTÚLI protestáns lap 1942. felügyeleti szervezet létesítését mondja ki«. Ez a felfogás tehát rokon a kiindulásában a barsi egyházmegyével, de a továbbfejlesztésben egészen más útra tér, mint az egyházmegyék és egyházkerületek. A zsinati jegyzőkönyv szerint ugyanis az ORTE elnöksége felfogásának előadása az itt idézett mondat után így folytatódik: »...tehát feloldotta (t. i. 1458. sz. határozatával a zsinat) azt a korlátozást is, amely az egyetemes konvent által az egyházkerületeknek Í28—-1939. sz. határozatával megküldött elemi iskolai felügyeleti szabályrendelet-tervezet alapelvével, a szakfelügyeleti rendszerrel szemben fennáll. Minthogy azonban az egyetemes kon vent 128,—1939. sz. határozatával az egyházkerületeknek véleményezésre kiadott szabáíyrendetet-terveziet tárgyában beérkezett vélemények egy része a tervezet alapelvének, az elemi iskolai szakfelügyeleti rendszernek az 1933. évi V. egyházi te. 50. §-ával való elvi ütközését állapítja meg, az ORTE elnöksége 1301 —1940. sz. a. az 1933. évi V. egyházi törvénycikk 50. §-a első bekezdésének módosítását javasolja oíyképen, hogy a bekezdés helyére a következő szöveg iktattassék: »A népiskolák és népiskolai tanítók működésének szakszerű ellenőrzéséről az egyetemes konvent által készített szabályrendelet rendelkezései szerint az egyházmegyei közgyűlés intézkedik«. Ismeretes a 128—1939. sz. konventi határozatból, hogy a népiskolai felügyeleti tervezetet az egyházker. népiskolai előadók felkérésére Ormós Lajos ORTE- elnök készítette. Az ORTE elnökségének a zsinathoz beadott fenti javaslatában tehát, mint legilletékesebb maga állapítja meg, hogy 1. tervezetének felügyeleti szervezetét új felügyeleti'szervezetnek tekinti; 2. maga is látta azt a korlátozást, »mely a tervezet alapelvével, a szakfelügyeleti rendszerrel szemben fennáll«; 3. »a beérkezett vélemények egy része« «szerinti megállapítást, »a szakfelügyeleti rendszernek az 1933. évi V. egyh. te. 50. §-ával való elvi ütközését« maga is, mint szerző, lehetőnek ismeri el s hogy ily megállapítás ne lehessen, nem a tervezet módosítását, hanem az E. T. V. te. 50. §. első bekezdésének módosítását javasolja. — Úgy ezekből, mint a zsinatnak a módosítás javaslatára adott feleletéből is láthatjuk, hogy nemcsak a -»beérkezett vélemények egy része«, végeredményében négy egyházkerület közül három, hanem maga az ORTE elnöksége is, benne a tervezet szerzője, az illusztris Ormós Lajos is a tervezetnek az E. T. V. te. 50. §-ával ellenkezését s a vele összhangba hozás szükségességét állapítja meg. A négy egyházkerület közül három kívánta, hogy a törvénnyel egyezzék, a tervezet módosítását, — az ORTE elnöksége ugyanazon okból a törvény módosítását. Szerettem volna, hogy ezt a három egyházkerülettel ellentétesen módosítani akaró javaslatot, ha már az E. T. I. te. 154. § e) bekezdés analógiájára az: egyházkerületek útján az egyházmegyékhez beküldeni nem lehetett, vagy szükségesnek nem látszott, legalább Hivatalos egyházi lapjaink tárgyalták volna. © *3* Mindezeket egyszerűen csak azért adtam itt elő, hogy egy csomóban előttünk legyen az, amiért a zsinatnak törvénymagyarázást kellett a népiskolai felügyeleti szabályzattal kapcsolatban tartania. Sőt még egyebet is kell írnom. Az ORTE elnökségének javaslata 1940 nov. 18-án terjesztetett a zsinat elé. Az a zsinati ülés, amelyben a vonatkozó 218. sz. határozat hozatott, 1941 május 19-én volt. (A zsinat a javaslatot 1940 dec. 10-én adta ki az iskolaügyi bizottságnak, — a zsinat iskolaügyi bizottsága határozati javaslatát 1941 május 9-i jelentésével terjesztette elő.) Közben az egyet, konvent 1941 május 7-én az eredeti tervezetet módosítva fogadta el. A tervezet kifogásolt egyik passzusa, — amit a zsinati 218. jkvi pont idéz: »Az egyházmegyei népiskolai szakfelügyelőt az egyházmegyei tanítóegyesület elnöksége által ajánlottak közül az e. m. népisk. tanügyi bizottság javaslata alapján az egyházmegyei közgyűlés választja. Az e. m. tanítóegyesület elnöksége annyiszor három tagot ajánl, ahány körzetre osztatott az egyházmegye. Az ajánlásnál mind a tanító minősítésére, mind kiváló közéleti és egyháztársadalmi munkásságára figyelemmel kell lenni«. E passzus szerint e. m. népisk. szakfelügyelő csak tanító lehet. E paszszus módosítása az elfogadott szabályzat 5. és 8. §-aiban: »Népiskolai felügyelőkéi olyan gyakorlati pedagógusokat (első sorban tanítókat, továbbá tanítóképesítéssel foglalkozó tanárokat és a pedagógiában gyakorlatilag is járatos lelkipásztorokat) kell alkalmazni, akik a népiskolát, annak különleges hivatását, célját, tanulmányi rendjét és tanítási módszerét gyakorlatból teljesen ismerik, mert csak így várható, hogy népiskoláinkban a felügyelet által a nevelés és oktatás tökéletesedjék.« »Az egyházmegyei népiskolai felügyelőket az egyházi törvények ide vonatkozó rendelkezéseinek megtartásával az egyházmegyei tanügyi bizottság javaslata alapján az egyházmegyei közgyűlés választja. Az ajánlásban különös figyelemmel kell lenni »A felügyelet jelentősége« cím (5. §) alatt megjelölt kívánalmakra.« Az 56. § szerint az egyházkerületi, a 68. § szerint az egyetemes konventi népiskolai felügyelőt »népiskolai igazgató, tanító, esetleg népiskolai nevelésben járatos tanítóképzőintézeti, líceumi vagy akadémiai (a kerületit tanítóképző-akadémiai) tanárok közül« kell választani. (Folyt, köv.) Kiss Zoltán. t KÖNYVISMERTETÉS ^ —-.... — Dr. Farkas Ignác: Katechetikai alapvetés. A bibliai anthropologia valláspedagógiai jelentősége. Debrecen, 1941. Nagy 8.-r. 134 lap. Ára 4 P. Megrendelhető a szerzőnél. (Debrecen, Péchy-u, 9.) Theologiai irodalmunknak nagy nyeresége ez a tekintélyes valláspedagógiai tanulmány. Biztoszengésü trombitaszó, amelynek hangjaira szinte látjuk, mint omlanak le a racionalista-liberális-szubieldiv theologia jerichói falai a katechetikai oldalon is. A szerző előszava diagnózisnak szánja az értekezést, s azt ígéri, hogy a bibliai emberértelmezés alapján új utakat mutat a katechetikában, annak fogalmát, tárgyát, célját, anyagát és módját illetően. ígéretét valóra is váltja. Mikor könyvét végigolvassuk, csak hálával tudunk a szerzőre s komoly szolgálatára gondolni. Hála illeti az Egyetemes Konventet is, hogy ezt az alapvető művet minden vallásoktató számára hozzáférhetővé teszi ajándékozó bőkezűsége által. A könyv első fejezete az újkori szellem anthropologiájának bírálatávél foglalkozik. Kimutatja, hogy a protestáns theologiai gondolkozás — a nagy reformátorok és az orthodoxusok kivételével — az emberi szubjektumot, az „én“-t középpontba állító anthropocentrikus filozófiának a hatása alatt áll. A theocentrikus, transzcendens világnézet helyébe az anthropocentrikus indivi
