Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-03-15 / 11. szám
1942. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP 51. oldal. telezettség természetszerűleg az önkormányzati testületek (egyházközségek, egyházmegyék, egyházkerületek és egyetemes konvent) nevében és képviseletében eljárni jogosult és köteles egyházi szerveket, tisztviselőket is terheli. II. Betegségi és balesetbiztosítás, valamint öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítás végett nemre;, korra és állampolgárságra való tekintet nélkül azokat kell bejelenteni, akik a református egyház bármely fokú önkormányzati testületénél (egyházközségnél, egyházmegyénél, egyházkerületnél és az egyetemes konventnél), úgyszintén az általuk fenntartott vagy kezelt intézményeknél, intézeteknél, vállalatoknál, üzemeknél, hivatalokbank mint munkavállalók munkabér fejében szolgálatot teljesítenek. Ebből a szempontból munkabér mindaz, ami a javadalmazás körébe tartozik. A m. kir. Kúria állandó gyakorlata szerint szolgálati viszony csak akkor jön létre, ha a munkavállaló a munkaerejét és nem annak csak bizonyos eredményét a munkaadó hivatali, üzleti, foglalkozási körében teljesítendő szolgálatokra ellenérték mellett állandóan és a munkaadótól függőségi viszonyban köti le. A szolgálati viszony fő alkateleme tehát az állandó jellegű függőségi viszony és lekötöttség, vagyis az, hogy a; munkaadó az alkalmazott munkaereje és munkaideje felett a szerződés (illetőleg a munkarend) korlátái között tartós folytonossággal rendelkezhessék. Aki csak tetszésétől függő időben áll a munkaadó rendelkezésére, nem biztosításra ‘kötelezett. A biztosítási kötelezettséget nem érinti, hqgy az elért kereset elég-e megélhetésre és az alkalmazott csak abból vagy más jövedelemből is él-e, ha csak nem mellékfoglalkozásról van szó. Csekély javadalmazású állandó alkalmazás nem biztosításra kötelezett, ha a munkavállalónak alkalmi munkából eredő állandó jövedelme magasabb összegű. A munkaadójánál nem lakó (bejáró) háztartási alkalmazotttnak biztosítási kötelezettségét, ha szolgálata naponként átlag legalább öt órán keresztül tart, az 5960/1941. M. E. számú rendelet 4. §-ának 1. pontja kifejezetten is kimondja. 1941 augusztus 20. napjától kezdődően a református egyház által fenntartott vagy kezelt intézményeknél, intézeteknél, vállalatoknál és üzemeknél alkalmazott munkayállalókqn felül betegségi és baleseti biztosításra, valamint pregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosításra kötelezettek az egyházközségek, egyházmegyék, egyházkerületek és az egyetemes konvent alk alpi ázásában álló összes tisztviselőkj számvevők, pénztárosoklevéD táró siók, könyvelők, egyházi adókezelők, pénzbeszeaök, énekvezérek, ifjúsági megbízottak, egyházfink, harangozok, templomszolgák, iskolaszolgák stb. is feltéve, ha ez Ia főfoglalkozásuk. A főfoglalkozásnak nem a nagyobb elfoglaltság, hanem a nagyobb kereset az ismertető jele. Mellékfoglalkozás az a fogalkozás, amelyből származó jövedelem kisebb az egyéb kereső forrásból származó jövedelemnél. Mellékfoglalkozásnak a kisebb keresettel járó foglalkozást kell tekinteni. Míg a kötelező baleseti biztosítás tekintetében sem az alkalmazás minősége, sem a munkabér (java'dalmazás) mértéke, sőt kivételesen az a körülmény sem tesz különbséget, hogy a munkavállaló szolgálatát főfoglalkozásképen vagy mellékfoglalkozásképen látja Je jel, addig a kötelező betegségi biztosításnál, vá’aimint az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításnál az alkalmazás (minősége és a munkabér (javadalmazás) mértéke nagy különbséget okoz. A munkavállalók közül ugyanis a tisztviselők és általában a hasonló állásban levő, rendszerint havi vagy évi fizetéssel alkalmazottak csak abhan az esetben kötelezettek betegségi biztosításra, ha javadalknazásuk havi 400 P, illetőleg évi 4800 P összeget [meg nem halad, öregség, rokkantság, özvegység és árv'aság esetére szóló biztosításra pedig csak akkor kötelezettek, ha javadalmazásuk havi 600 P, illetőleg évi 7200 P összeget meg nem ha!cid. A lényegbevágó különbség tehát egyrészről a baleseti, másrészről a betegségi, illetőleg az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítási kötelezettség tekintetében abban van, hogy a baleseti biztosítási kö! telezettség mind a szellemi, értelmiségi munkát végző ! munkavállalókra, tisztviselőkre és hasonló állásúakra, j mind pedig a testi (fizikai, ipari) munkát végző j munkavállalókra a javadalmazási határra való tekintet I nélkül egyaránt kiterjed, addig a betegségi, illetőleg I az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére ! -szóló biztosítási kötelezettség a javadalmazási határra való tekintet nélkül csak a testi (fizikai, ipari) munkát végző munkavállalókra terjed ki. A biztosítási kötelezettség alól való mentesség, illetőleg annak szünetelése tekintetében is van %ülönb\ség a háromfajta biztosítás között. A) A betegségi és baleseti biztosítási kötelezettség nem terjed k< a) a Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyug! díjintézetébe tartozó azokra az alkalmazottakra, akik j betegség esetében illetményeiket legalább hat hónapon ! át megkapják; b) a törvényesen bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezetek lelkészeire. Kivétetnek e szabály alól azok a lelkészek, akik egyházi javadalom hiányában, javadalmazás fejében egyéb szolgálatot teljesítenek (hitoktatók, tanárok stb.). Diakonissza testvérek nem kötelezettek biztosíj tásra. mert a római katholikus vallás szerzetes nőihez I hasonló szabályok és életfeltételek között élnek, azokkal azonos jogi helyzetben lévőknek tekintendők. B) Az állammal a nyugellátás szempontjából viszonosságban nem álló alapoknál és alapítványoknál foglalkozó biztosításra kötelezetteknek baleseti biztosítási kötelezettsége szünetel mindaddig, amíg a reájuk vonatkozó törvény vagy egyéb joghatályos szolgálati, illetőleg nyugdíjszabályzat szerint munkaadójuk üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján neki, illetőleg családtagjaiknak ugyanazt az ellátást köteles szolgáltatni, amely a baleset esetére biztosítottaknak, illetőleg családtagjaiknak e törvény szerint jár. C) Nem esnek az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítási kötelezettség alá: a) az állammal a nyugellátás szempontjából viszonosságban álló külön nyugdíjintézetek (nyugdíjalapok, nyugdíjpénztárak stb.) kötelékébe tartozó tisztviselők és egyéb alkalmazottak; b) az állammal a nyugellátás szempontjából viszonylagosságban nem álló, de a vagyonkezelés tekintetében állami ellenőrzés alatt álló alapoknál és alapítványoknál, külön törvényeken alapuló érdekképviseleteknél foglalkozó munkavállalók abban az esetben,. ha a ráipk vonatkozó törvénv vagy egyéb joghatályos szolgálati, illetőleg nyugdíjszabályzat öregség és rokkantság, hátrahagyottak tekintetében pedig özvegység, illetőleg árvaság esetében nyugellátást biztosít;