Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-03-08 / 10. szám

Ötvenharmadik évfolyam.

10. szám.

Pápa, 1942 március 8

A DU Ná _____________ .. b „.^vuhullT n IVAT A LOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._______________---------------------- “------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK “---------—— —*--------—

FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Az értelmiségi ifjúság hivatása*

— A imái szép ünnepély rendezői azt kívánják tőlem, hogy a magyar értelmiségi ifjúság hivatásáról beszéljek. Nem könnyű feladat ez. Mert vájjon lehet-e utat mutatni és irányt szabni a tavaszi szélnek, amely a termékeny nyár ígéretét hozza? Vájjon lehet-e és szabad-e az ifjúság hivatásáról beszélni annak, aki már az idősebb nemzedék szemével nézi az életet, az élet adottságait, lehetőségeit és korlátáit? Az, amit hivatásunknak érzünk, a lélek legmélyéből fakad. A lélek legmélyéből, ahová égi erők fénye vetítette. A hivatás nem szerep, nem feladat, nem megbízás, liánéin életünk megmásíthatatlan formája, a magunk megnyilatkozása, amely lehet dicsőséges, vagy tragikus, teljesítésének eredménye lehet kudarc, vagy diadal, de amibe belebeszélni nem lehet. Legalább nem úgy, hogy megállapításaink változtatni, vagy módosítani tudnának azon, amit valaki egyszer lelkében igazán hivatásának vállalt. S ha nem így vállalta, vájjon érdéines-e sok szót vesztegetni rá?

— Fiatalnak lenni a szó szellemi értelmében, azaz fiatalnak lenni hivőn, meggyőződésért sikraszállni és szolgálni készségesen: már magában is hivatás, már magában is programúi. E hivatás beteljesülése, vagy csődje nem a mi sorsunk, hanem azoké, akikre az eljövendő élet munkája és harcai várnak. Ők szembenállnak a felkelő nappal. Mi azon az oldalon, ahová az árnyékok esnek; árnyékok, amelyekben aggodalmak és kétségek bújnak meg.

— Okosabb volna tehát, ha megfordítanék a problémát. Ha nem azt vizsgálnók, mi legyen az ifjúság hivatása, hanem azt, hogy milyen hivatást vállaló ifjúságnak lehet építő szerepe a nemzet életében? Fiatalnak lenni nemcsak fizikai, de elsőrendűen szellemi állapot. Az ifjúságban mindig van valami majdnem Anyagtalan. A fiatalembert még nem fonták be az érdek és haszon indái. Lelkét nem verte bilincsbe a gond. Játékok boldog országából jön. Lelkében még tisztán és töretlenül rajzolódnak ki azok az eszmények, amelyek felé bátor léptekkel megindul.. . Az ifjúság az örökké megújuló nemzet s ezért valamiképpen benne testesül meg a nemzet maga. Élő lánc a jelen és a jövő között. Már nem egészen a jelenben él és még* nem érte el a jövőt. Mintha valamiképp időn kívül léteznék: lebegne, szállna, szándék és megvalósulás mesgyéjén. Ugyanakkor eleven kapcsolat a nemzet részei, a különböző társadalmi osztályok között. Mert ha fiatalnak mondja is magát, nem az,

* Bárdossy László dr. m. kir. miniszterelnök és külügyminiszter beszéde a Darányi Kálnián-diákház javára rendezett ünnepen.

aki máris egyik, vagy másik társadalmi osztállyal vállal különös közösséget és nem az egész osztatlan nemzettel.

— De az ifjúság csak addig igazán az egész nemzeté, amíg a jövővel mérkőző kedvével egyetlen pillanatra sem szakad ki az örök magyar sors közösségéből. Amíg vállalja ezt a közös sorsot, amíg magyarnak érzi és tudja magát. És magyarként akarja elvégezni azt, amit majd feladatként maga elé tűz. Goethe azt írja valahol, hogy csak azt érthetjük meg igazán, amit szeretünk. S ha megértésünket teljessé, méllyé, hibátlanná akarjuk tenni^ szeretetünket szenvedéllyé kell felfokoznunk.

— A nemzet életében csak annak az ifjúságnak lehet építő szerepe, amely ilyen szenvedélyesen szeret mindent, ami magyar. Szereti a népet, amelynek a véréből vér, a földmívelőt, a kétkézi és szellemi munkást és mindazokat, akik bármilyen formában és módon szolgálják nemzetünk ügyét. Szereti a nemzet múltját, századokon át megszentelt, de az ősi szellemben folyton megújuló élet formáit. A mult — tükör, amelyben a nemzet önmagát látja, jaj annak a nemzedéknek, amely túlsókat néz ebbe a tükörbe. De jaj annak is, amelyik sohasem tekint bele. Csak az a nemzedék lehet naggyá, amely nem feledkezik meg a magyar mult nagyságáról, de nem is merül el benne.

Hit, meggyőződés, készség a szolgálatra, ha kell, az áldozatra; ezek az elemek adják az ifjúság tiszta fényben ragyogó ötvözetét. Csak annak az ifjúságnak lehet szava és része a nemzet életében, amely hinni tud. Hinni tud a magyarságban és a nemzet jövőjében ... hinni egy magasabb igazságban! Azokban az eszményekben, amelyek cselekvésre serkentik. Hinni abban, hogy eszményei megvalósíthatók, s hinni önmagában, az erejében.

— De a hit ne legyen tűnő fény az ifjúság arcán, hanem mélyen gyökerező meggyőződés. Nem hit az, amely hamarosan kiég. Ahogyan nem szeretet az, amely rövid idő alatt kiapad. Azért van szükség a meggyőződés erejére és szilárdságára, mert csak ezzel lehet megmaradni a kiválasztott és helyesnek talált úton. A nemzetnek nincsen semmi haszna azokból, akik önmaguktól folyton búcsúzkodva, mindig új és még újabb eszmények után futnak. Állhatatosság a lélek ereje és állhatatosság a munka eredményének biztosítéka. Kell a hit és kell a meggyőződés, de nem kell az ennek képébe öltözött fanatizmus, amely mögött legtöbbször hiú magabízás, vak és konok csökönyösség lappang. Csak az álomjáró: útját nem kísérik kétségek és aggodalmak, az álomjáró számára nincsenek mélységek és magasságok, mert az álomjáró semmit sem lát.

r

TM [ Főt. és mélt. Medgyasszay Vince püspök urnák l Q í I B

V U i Helyben. ll 0 • Lidi