Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-12-13 / 50. szám
1942 DUNÁNTOLl protestáns lap 253. oldal tésében megjelent temetési, keresztelési és egyházi beszédek c. kötetekben. 1922 ápr. 8-án vette nőül Sebestyén Idát, a volt kocsi lelkipásztor leányát, házasságukat Isten két gyermekkel áldotta meg, Tibor mérnökhallgató, Boriska a leányliceumot látogatja. '1928-ban hosszabb külföldi tanulmányúton volt Franciaországban és Svájcban. Győrben Kálvin genfi mintájára éíetbeléptette a diakonátus intézményét, amely azóta példaszerűlég működik a gyülekezet szegényeinek gondozásában. Legnagyobb a szeretet. — Barcsi József ny. gimn. tanár felett, 1942 dec. 5. — Textus: I. Kor. 13:13. „Legnagyobb a szeretet.“ Mikor a kedves Barcsi tanár úr elhunytáról értesültem, azonnal fel kezdtek újulni és meg kezdtek elevenedni bennem az emlékek, amelyek "Hozzá, az én volt kedves tanáromhoz kapcsolódnak. És amint az emlékeim között keresgéltem, az a kérdés vetődött fel bennem, hogy mi lehetett Barcsi József tanárunkban a legjellemzőbb tulajdonság, amely leghívebben és legtömörebben kifejezné az ő emberi és tanári egyéniségét. Mi volna az az ige, aminek alapján róla híven és találóan elmélkedhetnénk, s aminek alapján róla tanulságos képet állíthatnánk a keresztyén gyülekezet elé? Amint e kérdés fölött elmélkedtem s amint kedves halottunkat magam elé állítottam, könnyek szorongatták a torkomat és felbugyborékolt bennem a páli ige: Legnagyobb a szeretet. Pál apostol, aki a hit apostola, legnagyobbnak tartja a szeretetek A szeretetet, amelyben a hit és az azon alapuló remény kiteljesedett. Azért írja meg a szeretet dicséretét, azt a himnuszt, amit csak ő írhatott meg. Angyalok nyelve zenghetett csak ilyent, kezükben égi hárfákkal és imádságokkal telt aranypoharakkal. »Ha szeretet nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom.« »Ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tüdőm,ány ismerek is, és ha egész hitem van is, úgyanynyira, hogy hegyeket mozcrithaíoK ki helyükről, szeretet pedig nincsen énbennen^ semmi vagyok.« A szeretet több a hosszútűrésnél, több a kegyességnél, több az igazságnál, több a reménységnél, több az ismeretnél, több a nyelveknél, mert ezek mind 'megszűnnek és eltöröltetnek de a szeretet megmarad örökké, a szeretet áttör a múlandóságon, áttör a sírok kárpitján, és soha el nem fogy. Nincs az az igazság és nincs az az ismeret, amely fölérne a szeretettel. Legnagyobb a szeletet. A keresztyénséget ez a »legnagyobb« hozta létre. Ha nincs ez a szeretet, nín-^ csen keresztyénség, nincs anyaszentegyház, nincs keresztyén kultúra és nincs keresztyén civilizáció. Az evangéliomot éppen az teszi evangéliummá, hogy Isten szíve lüktet benne, Isten üzenete hangzik benne: szeretlek. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érette. Az evangéliumban az a megható, hogy Isten szeretet, hogy Krisztus szeretet. A kereszt prédikációjában az a megrázó, az a leroskasztó és az .a fölmagasztaló, hogy legnagyobb a szeretetv mert ime: így szeretlek titeket. Az őskeresztvénségnek abban volt az erejg, hogy a pogányok így mutathattak a keresztyénekre: mennyire szeretik egymást! Ennek a szeretetnek a gyümölcse, könnyes alkotása, verejtékes termése: a keresztyén kultúra, aminek munkása, szolgája volt Barcsi József kedves tanárunk. Én annak a kornak az iskoláját, amelybe Barcsi József tanárunk emléke vezet vissza bennünket, azért szeretem annyira, mert ott láttam, éreztem és éltem benne a szék retetet. Sokszor éri gáncs annak a kornak az iskoláját, tanítási és nevelési módszerét. Elhiszem, hogy voltak benne hibák. De kettőt tudok: hogy voltak tudós tanárai annak a kornak1, és volt szeretet azokban a tanárokban. Tudták, hogy sokat ér az ismeret, sokat a tudás, de tudták azt is, hogy legtöbbet ér a szeretet. A szeretet az igazi nevelő érték, a szeretet az igazi kultúrérték. Nem én mondom, Pál apostol mondja, mikor azt mondja: Legnagyobb a szeretet. A giápai ősi kollégiumnak évszázadokon át az volt a karakterisztikuma, az volt a századok viharaiban kijegecedett géniiis lócija, hogy itt legnagyobb volt a szeretet. Ha iez nem lett volna, ma kollégium sem volna. Azok a református ősök, akik a gályára is tudtak menni, akik bujdosóba is tudtak menni, a kollégiumot is halálosan tudták szeretni. Ez a szeretet mentette meg a kollégiumot és ez a szeretet követelte meg, hogy itt mindig szeretetnek kell uralkodni. így tanultunk ki és így nevelődtünk fel mi szegény falusi paraszt gyermekek ebben a drága, szent kollégiumban. Ennek a szeretetnek volt egyik kifejezője, munkása és szolgája, képviselője és boldog birtokosa Barcsi József tanárunk, akinek a nemzeti kultúra szolgálatában és a mi szolgálatunkban elégett és kihűlt szívét e koporsó takarja. Mi, akik tanítványai voltunk, boldogok vagyunk, hogy lábainál ülhettünk és tőle tanulhattunk. A természet ismeretére tanított bennünket és a föld ismeretére. Előttem áll tudós magyarázataival, amikor szárnyat öltött a lelke és a természet ismeretén át fel a magasságba, Isten trónusához emelte fel a lelkünket. Sokszor hálátlanok voltunk' iránta, de ő hálátlanságunkban is szeretett bennünket. Szelídsége és jósága volt csak nagyobb a tudásánál. Kitüntetés is érte a tudásáért, de mi tanítványai most még sem erre emlékezünk, hanem a szelíd, a kedC vés, a jó, a szerető szívű emberre és nevelőre. Szén gyenkezünk és bocsánatot kérünk tőled, amiért ellened vétettünk; megszorítjuk a kezedet és áldunk tégedet azért, hogy úgy szerettél minket, hogy hordoztad a mi terhűnket, kedves tanárunk ... Szeretet volt,, ami jellemezte őt családi életében. Tanulni lehet tőle,, hogy hogyan kell egy családapának a családjáért élnie. Nem kellett a világ hiúsága neki, ő azt tartotta: az én házam, az én váram. Elnéz-* tem sokszor azt a gyengédséget, azt a lehelletszerűen finom, tapintatos kedvességet és figyelmességet, a hitvese és gyermekei iránt való féltő, aggódó szeretetet, ami neki annyira sajátja volt. Csapások is érték és azokat hősiesen viselte, mert nagy lélek volt és nagy volt a szeretető. Utolsó szava is vígasztalás volt a hitvestársához: azért ne búsulj. Ne búsulj, no félj, ne keseregj, Isten gondot visel és — találkozunk. Krisztus a megváltó. Milyen jó ezt tudnunk: Krisztusunk van, aki szeretet. Szeretetből jött, szeretetből éltj szeretetből halt meg és támadott fel érettünk. Ör,á nézve mondja az apostol: legnagyobb a szék retet. Ö hajlékot készített nekünk az Atya házában, ez a szeretet műve. Megigazított bennünket, váltságának vérével fedezett el bennünket, tez a szeretet műve. Magához emel bennünket, hogy ahol ő van, mi is ott legyünk, szeretteinkkel egyesüljünk, ez a szeretet
