Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-11-15 / 46. szám

1942. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 23!. oldal. liéz időben, hálaadás az isteni irgalomért, amellyel könyörült rajtunk és megadta, hogy 279 esztendő után lebben a városban ismét a mi templomunkban dicsérhet­jük az Ö háromszor szent Nevét. Árvaházavatás Orciban. Nagy napja volt november 1-én, vasárnap a Zse­­íicség Kaposvár feletti dombkoszorúja közé ékelődő őrei kis református gyülekezetnek, amely kis gyüleke­zet e napon iskolája, magyar fajtája és egyháza meg­mentése érdekében, nagy áldozatok árán újonnan épí­tett és 28 árva gyermek részére ragyogóan beren­dezett árvaházát megrázóan szép és örökké felejt­hetetlen felszentelő ünnepély keretében adta át ren­deltetésének. Röviden ismételnünk kell, hogy ez az összesen 124 lelket számláló parányi gyülekezet pár nap alatt 16.000 P-t adott össze az árvaház megépítése cél­jára. De még csodálatosabb az a lelkiség, amely az is­tenes cselekedetek hosszú sorozatát termelte. Fér­fiak, a mult hibáit beismerve, zokogva tették meg aján­latukat. Asszonyok, a hiányzó saját gyermek részére lelkűk mélyén rejtőző szeretetet az Ur kicsinyei ré­szére felajánlván álltak egymás mellett egy akarattal a szent mentési munkára. Ezóta az őrei árvaház sokaknak szívügyévé vait. A Kaposvárról az ünnepélyre eljövő törvényszéki bí­ráknak és magasrangú katona tiszteknek és más úri­embereknek úgy, mint az összes református somogyi iskoláknak, ahol a gyermekek jó lélekkel gyűjtik fil­léreiket az őrei árvaház segélyezésére. Az árvaház ve­zetésére vállalkozó .papleány maga felajánlása^ a jó lélekkel történt adományok yégnélküli sora, az árva­sors fölött hullatott őszinte könnyek, távolabb vidé­keken is megnyilatkozó megható érdeklődés, a várva­­várt jobb kor e mustármagnyi vetése felett megismét­lődő imádságok mind azt mutatják, hogy az őrei ár­vaház sorsa lelkileg is meg van alapozva. A jövőre nézve új életet hozó áldásos misszió vá­rakozik 'e napsugárban fürdő legelső somogyi árva­házra. Áldásos és termékenyítő missziójának bizo­nyára meg fog felelni, mert életgyökere az Isten szí­véből eredő szeretetből táplálkozik, amely el nem fogy soha. November 1-én csendes, langyos levegőjű nap köszöntött Őrei vendégváró lakosaira. Mert hát min­den család várt vendegeket. Sokan már előző nap este megérkeztek. Nem a kíváncsiság hozta őket el a messze távolból, mert hiszen látnivaló nem igen akadt, hanem az a mindennél drágább tett, az a mindennél értékesebb szeretet, amely nagyhorderejű életformáló feladatok munkálatára ily ragyogó formában még so­hasem es seholsem dobbantotta össze Somogybán a szíveket. Fél tíz óra tájban érkeztek Kapovárról gépko­csin az egyházmegye és különböző protestáns intéz­mények képviseletében Szabó Bálint belsősomogyi es­peres, dr. ikafalvi Farkas Béla kaposvári lelkész, dr. Bocsánczy Lukács Somogyvármegye új kir. tanfelügye­lője, dr. László Sándor törvényszéki elnök, dr. Magay Ferenc törvényszéki tanácselnök, vitéz Rózsa Károly ezredes, Szüle József főhadnagy, dr. Mezey József ügyvéd. Már előző nap megérkezett Schmidt Béla ist­­vándi lelkész, Páti József nagyújfalui s.-lelkész, Pa­­taky Géza magyaratádi ig.-tanító, Nagy József bol­­hási tanító. Az Országos Szeretetszövetség képvisele­tében, mint annak főtitkára jelen volt az árvaház át­vételére dr. Széky Endre pestszentimrei ref. lelki­pásztor. Az összes vendégek száma kétszáznál többre tehető. * 10 órakor szólaltak meg a templomba hívó kis harangok. Mintha angyalok csilingeltek volna: »Jertek emberek, lássátok meg Istennek nagy csudáit«. Hama­rosan zsúfolásig megtelt a kis templom. A bevezető áhítatot Páty József s.-lelkész végezte lélekemelő imád­sággal. Az Igét könnyekig megható mélységes átérzés­­sel Szabó Bálint esperes lelkész hirdette. A legdrágább földi kincsnek: a gyermeknek értékét tárta 'a hallga­tók elé. Megrázóan szép beszéde örökre felejthetetlen nyomokat hagyott a szívekben. Istentisztelet után az egész gyülekezőt tefe:sojf$­­kozva vonult az árvaház felé., az úton a 160. ^dicsére­tet énekelve. Menet közben hol itt, hol ott halkult e! az ének. Eltompították az előtörő könnyek. Őrei népe a múltból haladt a jövő felé. Adná Isten, hogy a könnyvetés után lenne gazdag aratás. Az udvaron Schmidt Béla istvándi. lelkész imádko­zott, megáldva az új árvaházat. B. Major János őrei lelkipásztor közvetlen, Isten kegyelmén örvendező lé­lekkel átadta az árvaházat. Dr.. Széky Endre, az Orsz. Szeretetszövetség titkára hosszabb, az árvasorsot is­mertető beszédében átvette az árvaházat. »Ki az árva?« Ez képezte beszédének a tárgyát. Szem nem maradt szárazon. A kis árvák a zokogó hallgatók közé bújtak, akik a szakadó esőben az árvákat ruháikkal betakar, gatták. Sírt mindenki. Sírtak az árvák is. Sírt az ég fis. Összefolytak könnyeink. Mindent felejtettünk. Csak egy érzés lett uralkodóvá rajtunk, hogy hiszen bizo­nyos tekintetben mindnyájan árvák vagyunk, vagy voltunk. Csak Isten kegyelme szabadíthat meg a nyo­morúságból. Az, aki pár óra múlva újra láttatta velünk ott is fényes napját. 12 órakor negyven terítékes közebéd volt az árva­­házban. Felköszöntő egy sem hangzott el, mert min­denért »Egyedül az Istené a dicsőség«. Délután 2 órakor a templomban műsoros összejö­vetel volt, melynek kiemelkedő pontja dr. László Sán­dor törvényszéki elnök szívhezszóló előadása volt, aki, mint az Orsz. Bethlen Gábor Szövetség kaposvári fiókjának az elnöke, rámutatott arra, hogy a Bethlen Gábor Szövetség miért támogatta az árvaházat 2000 P-vel. Nagy elismerését fejezte ki az őrei gyülekezet iránt, Isten áldását kívánva a nemes gyülekezetre é^, az árvaházra. Dr. ikafalvi Farkas Béla kaposvári lelkipásztor mélyenszántó bibliai magyarázata fejezte be az örökre felejthetetlen ünnepélyt. Beszédében rámutatott arra, hogy Istennek legnagyobb ajándéka: a gyermek, mi­lyen gazdag áldásokat hoz a mi életünkben. Az őrei árvaház felépülése a Szentlélek csodája. S ez a csoda azért történhetett meg, mert Isten mentő szándékának csodájára váró őrei gyülekezetnek a ^lel­kipásztora engedett a Léleknek. Mert meghallotta a szót. Mert megértette az egyetlen megoldást. "Mert nem szűnt meg imádkozni, engedelmeskedni és csele­kedni. Égig érő hitét, engedelmességét az Isten meg­áldotta. Az egész gyülekezet egy emberként, az Isten -akaratát akarva, melléje állott. S megtörtént a csoda,, amilyent még Somogy nem látott. Szeretetünkkel, imádkozó lelkünk áldásával vesz­­szük körül a bűnbánat fajdalmából született,,, a Zselic­­ség zöld koszorúja között ragyogó drága gyöngyöt, a fényeslelkű kicsiny gyülekezet kicsiny árvaházát, s kívánjuk Istentől, hogy fénye messzire terjedjen és legyen példa a megújhodásra, s Isten természetes tör­vényének a követésére. Jelenvolt.

Next

/
Thumbnails
Contents