Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-11-15 / 46. szám

Ötvenharmadik évfolyam.

46. szám.

Pápa, 1942 november 15

Október 31*

Ismét az emlékezés napját üljük. Emlékezzünk lntvalló, a lélek sugalló erejétől megihletett férfiak bátor cselekedetére, mellyel visszaadták a keresztyénséget önmagának, eredeti hivatásának.

Ez a nap: 1517 október 31-e minden protestáns keresztyén számára az erőtadó emlékezés ünnepe, immár 425 év óta. Közös ünnepe ez a Kálvin reformációját valló keresztyéneknek is, kik, a lutheri tanoktól eltérő felfogásuk ellenére is vallják^ hogy ez a nap, Luther fellépésének napja, volt a megelőző századok erőtlen próbálkozásai vagy meddő, s a cselekvésig el nem jutó bírálata után az első, bátor, határozott cselekedet — megindítója az új kor leghatalmasabb erkölcsi és szellemi megújulásának.

De tévedés volna azt hinnünk, hogy a reformáció csupán a tagadás szellemének felülkerekedése Ijett volna és jelentősége pusztán abban állott, hogy a vallásos élet külső formáit egyszerűsítő, a régi szervezetet megszüntetni, lerombolni akarta volna. Pusztán a rombolás még nem hozhat értéket, még nem biztosíthatna halhatatlan emléket bátor hitvallóinknak, Kálvin, Luther, Zwingli, és a többi Isten szolgálatára elhivatott lélek munkájának. A reformáció munkájában nem az a lényeges, hogy templomainkból hiányoznak a képek, a szobrok, az oltárok s tornyainkról a kereszt. A reformáció jelentőségét és értékét az alkotásban lássuk, mint azt röviden megvilágítani szeretném. S mert Isten jóságos kegyelméből nemcsak reformátusok, de magyarok is vagyunk,v kiket a sors ezekben az években történelmünk újabb kemény megpróbáltatásai elé állított, kik a világnézetek titáni harcában, sötét éjszakájában iránytűnket, vezérlő csillagunkat csak hitünkben és magyarságunkban találjuk meg — tehát három kérdésre kell ma, úgy érzem felelnem:

1. mit adott az emberiségnek a reformáció;

2. mit jelentett a reformáció a magyarságnak és végül

3. történelmi emlék vagy élő valóság-e ma is a reformáció nekünk magyaroknak.

1. Az első kérdésre felelve nem azokról a közvetlen hitbeli vallási különbségekről kívánok szólam, melyek a protestáns, közelebbről a református egyházat a rómaitól megkülönböztetik. A reformáció hatása ugyanis messze túlterjedt a hitelvek, a szertartások különbözőségén. Magában véve az a tény, hogy a keresztyén egyház egysége megszűnt, amúgy sem lényeges, mert ez az egység már közel 350 évvel a Ire'for* A salgótarjáni ref. gyülekezet ez idei reformációi ünnepén elhangzott előadás.

máció előtt a XI. században megbomlott, amidőn a keleti egyház a pápaságtól elszakadt és a konstantinápolyi pátriárkát, majd később az orosz cárt ismerte el legfőbb egyházi fejének. Sőt magában a római egyházban is a reformációt megelőző évtizedekben már olyan világnézeti ellentétek állottak fenn, melyek számos vezető szerri'é/yiség, szá-mos egyház és népcsoport számára külső formasággá tették a Rómához tartozás tényét. A reformáció így csak meggyorsította és kifejlesztette ezt a folyamatot. Mélységesen emberi, az emberméltóságot felemelő tény azonban a vallási türelem kisarjaérasa, melyet a megelőző évszázadok bizony egyáltalán nem ismertek. Gondoljunk a középkori egyház egyeduralmára, mely nem tűrt lelkiismereti szabadságot, mely máglyára vetette, nemcsak a hitújítókat vagy új egyházalapítókat, hanem azokat is, akik niint pl. Girolamo Savonarola dominikánus szerzetes csak az egyházi élet megtisztítását, az elfajzott erkölcsök megjobbítását kívánták reformjaikkal elérni. Természetesen a vallási türelemnek mai korszakát vallásháborúk véres évtizedei, üldözések és elnyomatások sokszor igen sötét századai előzték meg, de hogy a keresztyéni türelem és megértés mai korába eljutottak az egyházak, abban a reformáció hitelveinek győzelmét keli látnunk.

A reformáció további hatalmas cselekedete az emberi szellem felszabadítása, vagyis a szó nemesebb értelmében vett szabad, független gondolkozás lehetővé tétele volt. Helyesen állapítja meg azonbap Révész Imre, fa tiszántúli ref. egyházkerület tudós püspöke, hogy a reformációnak ez az emberi szellemet felszabadító munkája »nem a féktelen és korlátot nem ismerő forradalmi szabadosságot jelenti, hanem csupán azt, hogy az ember felszabadult elviselhetetlen, vallási földi tekintélyek és földi törvények súlya lalól, hogy közvetlen kapcsolattal kösse magát az örökJ iéis. felülmúlhatatlan tekintélyhez: az 'élő Isten igéjéhez«. (Folyt, köv.) Dr. Kőrös Béla.

Egyházkerületi közgyűlés.

(Folyt, és vége.)

Közgyűlés a kerület részéről a főiskolai ig.-tanács tagjaivá Bakó Lajos, Csajághy Károly, Győry Elemér, dr. Jókay-Ihász Miklós és dr. Lázár Andor közgyűlési alkotótagokat választotta meg az 1943—48. évekre.

A kaposvári gr. Bethlen Margit Tef. nőnevelő-intézet jelentését közgyűlés örömmel vette tudomásul és az ig.-tanács fáradhatatlan elnökének, dr. Matolcsy Sándornak és az intézet igazgatójának Szabó Erzsébet diakonisszatestvérnek meleg elismerését nyílvánította.

Felemelő jelenet volt, amikor a közgyűlésen megválasztott Borbély Sándor, dr. Bujdosó Ernő, JFejes

DP^------- 'ANS LAP

A Dl ^.-«u-kUCET HIVATALOS KÖZLÖNYE- ------- t, ^ ju Jdi iNi IK MINDEN VASÁRNAP. ______________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK “—--------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK