Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-09-27 / 39. szám
ötvenharmadik évfolyam. 39. szám. Pápa, 1942 szeptember 27------------------------------------— FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------'ELELÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ \ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK A kereskedelem-szolgálat. Ezt a kérdést az teszi aktuálissá, hogy a kbr-f fordulónk nagy őrségváltásában szükséges kereskedők és kereskedelmi tisztviselők képzésére egyházkerületünk református kereskedelmi középiskolát állított fel Pápán, amelynek erkölcsi jogosultságát —- a 'kereskedelem általános rossz megítélésével azonosítva magukat —- még mindig sokan nem akarják elismerni. Pénz és hit, kereskedelem és erkölcs összeegyeztethetetlennek látszanak előttük. Ez onnan van, mert megszoktuk, hogy egyéni életünk apró-cseprő ügyeivel Istenhez fordulunk, de annyi hitünk már ninc^, hogy közösségek sorsát, nagy emberi kérdéseket vele oldjunk meg. Mintha Isten csak egyesek gyamola volna és nem volna ereje egy nemzet sorsát is igazgatni,, mintha nem volna mondanivalója az ú. n. nemlelki kérdésekről is. Egyáltalában ha elvben nem is, de gyakorlatban az a felfogás él bennünk, hogy van^ nak lelki, lelkiismereti kérdések, és vannak nem-lelki (gazdasági, politikai, közigazgatási stb.) kérdések: azaz vannak Istenre tartózó kérdéseink és vannak olyanok, amelyekhez semmi köze, de amelyekkel nem is törődik. Mi szeretjük magunkat a református név mellett és helyett gyakra kálvinistáknak nevezni, amivel nem annyira felekezeti hovatartozásunkat jelöljük, mint inkább1 világnézetünket, evangéliumi életszemléletünket hangsúlyozzuk. Nézzük hát, mit mond az evangélium iegyik ilyen nem-telki kérdésről, a közgazdaságról, közelebbről a kereskedelemről. Evangéliumi életszemléletünk alapja az, hogy Isten teremtette a világot és benne minket embereket és nem véletlenek mozgatják e nagy gépezetet, ha.nem az általa szabott törvények és az ember nem fut szabad vitorlával, hanem Isten adta határozott rendeltetéssel. A keresztyén ember érzi ezt és tudatosan élve meg is találja a maga egyéni feladatát. Élete törvénye aztán, hogy kapott képességeivel, adott 'körülményei között Isten dicsőségére töltse be hivatását. Gazdasági élet azóta van, amióta a természet javait életszükségletei kielégítésére felhasználó ember van. A gazdasági élet nem is egyéb, mint ezekkel a szükségleteket kielégítő javakkal való élés, ami az egyes részére először csak felhasználásukat, később tervszerű megszerzésüket, azaz termelésüket jelentette, ma pedig az emberi közösség ellátásának bonyolult szervezetébe való beállást jelenti. Az egyre szaporodó szükséglet kielégíthetése a munkamegosztásra vezetett. Az így kialakult szerve-, zetben mindenki végez valamit a többieknek és azok azt neki bonyolult úton (kezdetben valamely jószág, ma a pénz közvetítésével) visszaszolgálják. Elvál-i tak tehát az egyes mesterségek, később szakmánként tovább specializálódtak és hozzájuk csatlakozott újként az őket termékeik közvetítésével összekapcsoló kereskedelem, majd pedig az együttműködésüket szabályozó és szellemi szükségleteiket is kielégítő tisztviselők és egyéb szellemi munkások osztálya. De a foglalkozások egyre fokozódó specializálódása niindnagyobb egymásrautaltsághoz vezet': mind több embertől függünk és mind több embernek lesz szüksége ránk. Épen ez a szükséglet, munkánk igénylése biztosít helyet számunkra a gazdasági élet mai szervezetében. Ennek ellátása, kielégítése ad megélhetést. Tipikusan ilyen, az egymásrautaltakat összekapcsoló szerepe van a kereskedelemnek, amely a javakat a termelő féltől, a feleslegben levő helyről az abban szükséget látó fogyasztóhoz közvetíti, annak ellátái sáról gondoskodik és így életét könnyebbé, szabadabbá, szebbé teszi. Végeredményben tehát minden életpálya, foglalkozási ág létrehozója és fenntartója valamely szükséglet Hivatás és szükséglet. így áll egymás mellett. keresztyén életszemléletünk és kérdéses iskolánkat létrehozó foglalkozás, a kereskedelem. Kapcsolatuk nyilvánvaló. Szükség van rám — erre a hivatás szellemében csak így felelhetek: tehát szolgálni tartozom. A mi életfelfogásunk szerint tehát a kereskedelem szolgálat. Evvel lygyan nem mondtunk semmi újat,! sőt semmi sajátságot sem — legfeljebb csak szokatlant. Hiszen, mint mondottuk, minden foglalkozási ág létrehozója a szükséglet és az ad neki erkölcsi tartalma, hogy szolgál, csak egyikbenr ez jobban kidomborodik (lelkész, tanár, orvos), a másikban, amióta pénzért végzik, feledésbe ment (közigazgatási tisztviselők), a harmadikon még most fedezik fel (kereskedelem), illetőleg most olvassak a volt kereskedőtársadalom fejére, hogy munkája nem volt szolgálat és ezért félre kell állania. Az őrségváltás folyik. Erre szeretne egyházkerületünk is kereskedelmi középiskolájában űjszellemű embereket. Afci a maga foglalkozását egy hivatásnak szolgáló lélekkel való betöltéseként fogja fel, az nem vet erkölcsi gáncsot a kereskedelmi középiskolánk körül most kialakuló eme szellem megerősödésének és növendékei eképen való értékelésének, hanem 'elismeri, hogy szolgatársak vagyunk. »A szolgálatban ugyan különbség van, de ugyanaz az az Or.« (I. Kor. 12. r. 5. vers.) Zimányi Alajos. — Magántanári előadás. Dr. Dezső László m. kir. tábori fölelkész, theologiánk magántanára, szept. 26-án kezdte meg A tábori lelkész igehirdetése címen meghirdetett magántanári előadásait. Dl és mélt. Medgyasszay Vince püspök úrnak ^ÄN ^ LÄP A DL ________ Helyben. IVATALOS KÖZLÖNYE ~___2T1Ä fiTGF 3'frcmi ^ —.__,v._. ____ í A P.______________________________
