Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-09-20 / 38. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1942 szeptember 20 Móricz Zsigmond. Egy szó nyilallott a hazán keresztül: ...meghalt. Szédülten vártuk, hogy mi is lesz most, meghasad-e a kárpit, meglódulnak-e a csillagok, vagy legalább magába roskad-e a nemzeti lelkiismeret a nagy katafalk árnyékában. De a napok továbbszaladnak, s a közöny mindent elborít. Pedig ... Pedig általa vagyunk. Az ő írói életművében nyert öntudatosult képet a mi magyar világunk; mióta ő megírt bennünket, azóta tudjuk, kik és mik vagyunk. Az élet esetlegességeiben mi csak tévelyegtünk. Értékek és szemfényvesztés, gyenge jószándék és brutális nyomás, omló életakarat és kongó életkeretek közepette, elveszítve tájékozódóképességünket az élet puszta vegetációjának zsivajában az igazság és hazugság határán: ő volt az, aki felvette magyar életünk utolsó ötven esztendejének pontos orvosi diagnózisát, tapogatódzott bajaink történeti okai felé, s mindezeknek könyörtelen megállapítása után és révén élete utolsó éveiben már a receptírással foglalkozott. Az orvost kevesen szeretik, de akik félreteszik saját tudákosságukat, bizalmukat az ő bajralátó szemébe helyezik és követik kemény előírásait, azok meggyógyulnak. Csakis azok gyógyulnak meg. Akik pedig a lázgörbe komor látványára sértődéssel felelnek, életükkel fizetnek rá hitetlenségükre. Tekintsük csak át futólagosán a Móricz Zsigmond megállapította beteglapunk legaláhuzottabb tételeit." Legmélyebb magyar világunk, a parasztvilág feszülő belső erői a társadalmi korlátok között felőrlődnek,i helyes utat fojtottságukból nem találnak, termésüket elvetélik. (Sárarany.) Vidéki városainkban fülledező magyar úri rétegünk — távol az európai horizontoktól — helyiérdekű torzsalkodásokban és ordenáré pletykákhoz való alapszolgáltatásban éli ki potenciáit. (Isten háta mögött, Rokonok.) S aki lelket akar vinni a »zsíros semmi«-vel álmodó vidéki életbe, pl. a nagy tervekkel induló fiatal pap, azt is magával indázza, lehúzza, felszívja a kilátástalan őstelevény. (Fáklya, Galamb papné.) De nem is lehet csodálkozni mind-' ezen ott, ahol már a gyermeknek meg kell tapasztalnia a magárahagyatottság poklát ás a felnőttek részvétlen közönbösségét, vagy épen gonoszságát. (Légy jó mindhalálig, Forr a bor.) Még történetileg is ez a helyzet: sohasem tudtunk saját keserű levünkben forgó kis világunk szűk határai közül kiszabadulni, pedig sokszor saját erőinkbe fulladunk; mert erényeinkkel és bűneinkkel még nem vetettünk igazán számot. (Erdélytrilágia, Rózsa Sándor.) Hát nem mondom, akinek ezt a diagnózist a fejéreolvassák, annak nem sok oka van a vidulásra. Node az író nem is vidítani akar, legalábbis nem olyan értelemben, ahogyan azt az unatkozó olvasó várja tőle. Az író a töprengő ás kiutat kereső olvasóval együtt kutat és fájdítja a szívét, mégpedig épen azért, hogy ideiglenes vidulás helyett megvilágosodjék előtte az igazi örömnek, a megtisztulásnak az útja. Amelyik betüvető kiszolgálja vegyesigényű közönségét, bohóca vagy ördöge az annak, amelyik pedig a társadalmi bűnbánat útjára kényszeríti, igaz szolgája és apostola. Móricz Zsigmond műve: a magyar élet szolgálata volt. Ha a fentiekhez még hozzávesszük, hogy az utóbbi években átvette és életremasszírozta a Kelet Népe c. havi folyóiratot, s benne — hogy csak egyet emeljünk ki — a népfőiskolák kérdését a nemzeti lelkiismeret előterébe állította, — ha megemlítjük a Magvető c. kiadványát, amelyben irodalmunk történetének álapvető értékeiből bocsátott hasznos gyűjteményt nemes oltóanyagot kereső olvasók rendelkezésére, — ha megköszönjük neki az utóbbi esztendők vidéki kiszállásait^ s hogy személyes kapcsolatokat keresett azokkal a kis szigetekkel, amelyek szerte az országban ápolják a közös magyar ügy tüzét: akkor a nemzetnevelő előtt is tisztelegtünk. Századunk legnagyobb magyar regényírójává azonban nemcsak kérlelhetetlenül pontos életlátása és tisztítótüzet gyújtó szándéka, hanem elsősorban megjelenítő írói művészete avatta, továbbá cicomátlan, beszédszerű magyar nyelve, mely természetesen felel meg közegül meztelen társadalom-és emberábrázolásának. Nyelvének szuggesztiv erőt tán épen az ad, hogy nem önmagáért művelte mestere, nem érzett rajta a szóbűvészkedés műhelyszaga, hanem hogy olyan, mint a kenyér: dísztelenül s a mindennapok mégis legjobb ízével szolgálja az életet. S ha most azt keressük, honnan magyarázható Móricz Zsigmond írói és emberi magatartása, hadd legyünk mint reformátusok is büszkék a fiunkra, illetőleg hadd legyünk hálásak Istennek, amiért nekünk kölcsönözte őt erre a hivatással megfutott életére. Mert nemcsak mint tiszamenti kisparasztivadékban látiuk benne az egyik legigazibb magyar típus értékeitkibontott virágát, hanem látjuk benne a népébeolvadt református pap unokáját, a református kollégiumok neveltjét, a debreceni kollégium egykori teológusát, a református élet kritikusát és kovászát, végül a magyar ifjúság keretén belül főként a református ifjúság nem-hivatalos, de küldetéses nevelőjét is. Munkáját befejezte s csendesen elment. A kárpit nem hasadt meg, a csillagok nem lódultak meg. Ügy látszik, a nemzet egésze még nem tudja, hogy kinek a koporsója mellett kellene most virrasztania s közben revizió alá vennie a többre-'rendeltetett életét. De nálunk így van rendjén. Náliink a magvak lassabban érnek. De megérnek. Hisszük, mert hisszük, hogy jó DONti^Ä MS LAP A DU -rtULET HIVATALOS KÖZLÖNYE __________ * ^iNDEN VÁSÁR NAP.________________________________--------------^KIVESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZE. ^^-r^rRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA | FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKL ..-»rOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK
