Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-08-16 / 33. szám

152. oldal. DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 1942. Kevés nép által győz az Úr! Miután az adományok felajánlása megtörtént és a Szeretetszövetség elvi hozzájárulása ismeretessé lett, élérkezett az ideje annak, hogy az árvaház épí­tésének terve törvényes formák között határozatba menjen. A presbitérium és az egyházközség közgyű­lése 1942 március 8-án együttes tanácskozás után ha­tározott ez ügyben. A tanácskozás előtt Isten igéjét hallgattuk meg: Birák 7:2. Isten nem engedte, hogy Gedeon nagy sereggel győzzön, mert akkor a nép még dicsekednék Istennel szemben, mondván: »Az én ke­zem szerzett szabadulást nékem«. Az őrei gyülekezet, mikor erősebb volt, nem tudott gondoskodni jöven­dőjéről, hanem ereje évről-évre megfogyatkozott. Most mikor a fenyegető többség elfoglalt házaink után ma iskolánkra, s majd templomunkra nyújtja ki kezét, elég kevesen vagyunk immár ahhoz, hogy Isten meg­szabadítson bennünket. Nem dicsekedhetünk többé a magunk erejével, minket egyedül Isten kégyelme ment­het meg. Ez a mi bűnünk Szokatlanul nagyszámú közönség vett részt a köz­gyűlésen. Bár a törvény szerint már 1934 óta az ön­­jogu nők is tagjai, most történt meg először, hogy nők is megjelentek a közgyűlésen, mégpedig túlnyomó számmal. A kérdés előterjesztése után elsőnek Csi­szár Lajos szólalt fel. »Sajnos, hogy ezt megértük — mondotta többek között — hamarjában segíteni na­gyon nehéz. Nem volna nagy baj, hogy a katolikus gyermekek eltávoznak, csak ne ez a néhány kis gyerek volna az iskolában. Hogy ide jutottunk, ez a mi bű­nünk. Az enyém is, mert ahol 'egy gyermek van, az is kevés. (A felszólalónak egy fia és egy unokája van.) Ha áldozni kell, ne arra áldozzunk, hogy a másik val­lást tartsuk fenn, hanem a magunk vallását«. Az is­kola községesítéséhez nem járul hozzá, az árvaház lé­tesítését ajánlja. Megrendülve, könnytől csillogó szem­mel figyelte a gyülekezet a különben keményvágású (ember elérzékenyült, komoly, bűnvalló nyilatkozatát. Kényszer nélkül. Több felszólalás után a közgyűlés a legtelje­sebb egyetértésben, egyhangú határozattal kimondta, hogy a jótékonyság gyakorlása és az egyház jöven­dőjének megmentése érdekében árvaházat létesít. A szükséges ö'sszeget még pontosan nem lehetett meg­állapítani. Annyit tudtunk, hogy a Szeretetszövetség által megjelölt 8000 pengő nem lesz elég, egyrészt lázért, mert a múlt évi adatokon alapszik, másrészt, vályogfalú épületre vonatkozik. Az árak időközben jelentősen emelkedtek és folyton emelkednek, a köz­gyűlés pedig az árvaház tartóssága érdrekében ki­mondta azt, hogy téglafalú házat épít 24 árva számára a Szeretetszövetség által megadott méretben, 6 m. széles és 27 m. hosszú főépületet és melléképületeket. Egy hevenyészett költségvetés alapján akkor úgy lát­szott, hogy tízezer pengő elég lesz az építéshez. A közgyűlés az összeg nagysága miatt, minthogy 1000 százalékos rendkívüli egyházi adó 'fedezete volna szük­séges, kimondta, hogy az építésről adókivetés mellő­zésével tisztán önkéntes adományból kíván gondos­kodni. A felajánlott házhelyet és pénzadományokat átadja örök tulajdonúi a Szeretetszövetségnek. Kéri a Szeretetszövetséget az adományok elfogadására és az árvaház fenntartására. Ha az adományok felhasz­nálása után még hiány mutatkoznék,. a hiányt az egy­ház kölcsön útján fedezi. 1Példátlan az egyháztörténetben. A közgyűlés határozatáról szóló jelentés után gyorsan, már .egy hét múlva megérkezett a Szeretetszö­­yetség hivatalos nyilatkozata, mely szerint a Szeretet­­szövetség az Őrei egyház által építendő árvaházat elfogadja, az árvaház felszerelését és fenntartását ma­gára vállalja, 24 tanköteles gyermeket betelepít és ha az épület akkorra elkészül, az árvaházat 1942 szep­tember 1-én megnyitja. Kiss Ferenc kísérő levelében a következőket írja:-»Mikor a nemzetgyűlés a hon­védelmi törvényt és a Kossuth által kért kétszázezer koronát megszavazta, Kossuth így szólott: Leboru­lok a nemzet nagysága előtt«. Ilyenforma érzés tá­madt bennem is, amikor értesültem arról, hogy Őrei­­ban 98 lélek 9400 pengőt ajánlott fel a múlt bűnei­nek expiálására az iskola fenntartása és .gyermekek ^betelepítése céljából. Nem ismerek hasonló esetet az egész egyházhistóriában.«. Ugyanakkor érkezett meg az esperesi jóváhagyás is, elismerő hangon emlékezve meg a kis őrei egyház példás áldozatkészségéről. A két fontos levél templomi felolvasását ünnepi érzések­kel, könnyes meghatottsággal hallgatta meg a gyü­lekezet és hálásan köszönte meg Istennek^, hogy az illetékes tényezők hozzájárultak a reménységgel tel­jes nagy terv megvalósításához. Hozsánna a magasságban! Az adományok tényleges befizetésére március hó 29-*e volt kitűzve, amely nap éppen virágvasárnapra esett. Közben még egyszer, március 22-én Róni. 8:32. alapján intette az ige a gyülekezetét háládatosságra Isten nagy ajándékáért, rámutatva arra, hogy nem az az igazán gazdag ember, akinek bőven vannak földi javai felhalmozva, hanem az, aki adni tud. , Az adományok beszedését megelőző két hét moz­galmas idő volt községünkben. Valóságos mozgósítás indult meg, csikók borjuk, malaéók cseréltek gazdát, hogy készen legyen a pénz a befizetésre. Megható volt látni a nagy sürgést-forgást, amint ki-ki igyekezett pénzzé tenni valamit, hogy ígéretét beválthassa. Volt, akinek nem sikerült az eladás, így inkább bankból vett fel kamatra hitelt, csakhogy el ne maradjon a befizetéssel. Az adományok beszedését a közgyűlés által ki­küldött hat-tagú, három férfiből és három nőből álló árvaházi bizottság látta el. Kibocsátásuk előtt ugyanazt az intést kapták az igéből, amivel az Ur jézus bocsá­totta ki tanítványait: Legyetek okosak, mint a kí­gyók és szelídek, mint a galambok. (Máté 10:16.) És virágvasárnap délután házról-házra jártak a bizott­ság tagjai, kérni az Ur nevében. Felkeresték azokat a házakat is, ahonnan még nem adtak megajánlást »A Jézus Krisztus nevében jöttünk kérni adományokat az árvaházra. Itt az utolsó alkalom, amikor még adni lehet« — hangzott a beköszöntés egy ilyen késlekedő gazdához. »Adunk, adunk mi is, csak hívják el a lel­készt — feleli a megszólított gazda, miközben zokogva borúi az asztalra. Este 6 órakor az iskolában a bizottság tagjai 8460 pengő készpénzt számoltak le a gondnok kezei­hez, mint 'első befizetést a felajánlott adományokból. A be nem fizetett összegekről azok*, akik ez alkalomra készpénzt előkészíteni nem tudtak, szabályszerű Köte­lezvényt adták, így az egész felajánlott összeg bizto­sítva volt. Az őrei gyülekezet ezen a virágvasárnajaon tízezer _pengő adományával mondott hozsánnát a ma­gasságban lakozó Megváltójának. (Folyt, köv.) B. Major János. lelkipásztor.

Next

/
Thumbnails
Contents