Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-08-02 / 31. szám
140. oldal. DUNÁNTOLI PROTESTÁNS LAP 1942. alapján elhatározta a "komáromi tanítóképző-intézet további fennmaradását és működésének előmozdítását. Sajnos, abban a kérdésben, hogy átvegye az intézetet, most érdemben nem határozhat, mert az ügy nincs kellőképen előkészítve. A komáromi .tanítóképző-intézet igazgatótanácsának beadványaiban foglaltak túlnyomó részt jóhiszemű feltételek és remények; semmi támpontot nem nyújtanak sem az államsegély mérvére, sőt még biztosítottságára sem, sem az intézet elhelyezésére, épületének megépítésére, benépesítésére és megfelelő tanárokkal való ellátására. Hiányzik a komáromi református egyházközség presbitériumának ás közgyűlésének kötelező érvényű határozata, melyben, ha feltételekhez kötötten is, biztosítékot nyújtana az intézet helyének, épületének s esetleg a fenntartásban való részvételnek számbelileg kifejezett mértékére nézve. Mivel ezekből nem kívánatos, sőt kerülendő bonyodalmak származhatnának, ez ügyben a végső szó | kimondása előtt, a függőben levő kérdések tisztázása j végett egyházkerületi tanács felkéri az egyházkerületi J elnökséget, hogy mindenek előtt szíveskedjék ..eljárni j a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban a fizetéskiegészítő államsegélynek az erdélyi iskolákéhoz hasonlóan 90o/o-ban való biztosítására és építési, vagy taíarozási államsegélynek kieszközlésére, a "komáromi református egyházközséget pedig felhívni arra, hogy szabályszerű presbiteri és közgyűlési határozatokban nyilvánítsa ki, hogy az. intézetnek az egyházkerület rét széről átvétele és Komáromban hagyása esetén, hol, mekkora területen és milyen feltételek mellett tudna telket és épületet biztosítani s mekkora összeggel tudna hozzájárulni az intézet fenntartásához, Komárom város polgármesterét és Komárom vármegye alispánját az iránt megkeresni, hogy a város, illetve a vármegye mekkora összeggel tudná évről-évre segélyezni az intézetet. Továbbá arra kéri egyhker. elnökséget, hogy szíveskedjék felírni egyetemes konventre a volt szlovenszkói és kárpátaljai egyházmegyéknél kintlevő hátralékok behajtása és a komáromi tanítóképző-intézet fenntartó testületéinek rendelkezésére bocsátása iránt. Végül egyházkerületi tanács megállapítja, hogy nézete szerint annak nincs akadálya, hogy az intézet 1942 szeptember hó 1-én jelenlegi helyén és eddigi keretei között, azonban mint fiúliceum- és tanítóképző, addig is míg további sorsáról az egyházkerületi közgyűlés dönt a fenti kérdések tisztázása után, megkezdje és folytassa áldásos munkáját, mivel az egyetemes konvent egyházkerületünk 222/1941. sz. előterjesztésére 86/1942. sz. határozatával a komáromi tanítóképzőintézet további működésére az E. T. V. te. 87. §-ia alapján az engedélyt megadta. Az ifjúsági munka akadályai. Irta és dunamocsi körzeti ifjúsági konferencián előadta : Tárnok Gyula theol. ni. tanár, marcellházai lelkipásztor. (Folyt, és vége.) Másik i hibája az ifjúságnak, hogy nem tudja maga sem, milyenné akarna lenni? helyesebben: milyenné kellene lennie? Mámoros könnyelműséggel veü bele magát a legyőzetés .részegítő gyönyörébje, ami pedig cseppet sem nevezhető virtusnak. De épen itt van a végzetes tévedés! A széles út harctalansága nem m;ás, mint a Sátán diadala, mert »a gonosz szokások pókhálókban kezdődnek és bilincsekben végződnek«. (Kilburn-'Tárnok: Az Igehirdető és Munkája 168.) Rövidlátásra vall, ha nem nézünk az utunk végére. Jobb életet akarok és rosszabbat találok, mert elhibáztam az utat. Ez a mai ifjúság tragédiája. Az Ige nyíltan megmondja: »Tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vaninak, akik' azon járnak... szoros az a kapu ,és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik megtalálják azt«. (Mt. 7:13, 14.). A szoros kaput (keresni kell, és ha ßz ifjúság lusta a keresésre, ha kényelemszerető, akkor akadályozza az ifjúsági munkát. Harmadik hiba az ifjúságban, ami következik az előbbiekből, hogy nincs bátorsága. Ha meglátja is «gy^egy ifjú, hogy a boldogabb jövőt számára az Istenhez való megtérés jelenti, intem mer nekivágni annak az útnak, amely Istenhez vezet. Akkor akar csak elmenni az ifjúsági körbe, ha a többiek is elmennek. Jonathan, tisztán látta a helyzetet, mégis nekiment másodmagával a nagyszámú ellenségnek. Mögötte egy egész hadsereg állt, hogy szembeszálljon majd az ellenséggel. De ő nem várt azok elindulására, amint alkalmasnak látta a helyzetet az egyéni támadásra. Ma mindenegyes ifjú mögött hatalmas tábor áll. Sok magyar ifjú látja már, hogy az ősellenség ellen harcolnia kell. A losonci KIÉ konferencián kétezren voltunk együtt, pedig akkor még csak a Felvidék szabadult fel. Azóta még többen lettünk. A mi viszonyaink között — sajnos — az a helyzet, hogy nem igen tudunk egymásról. Ezen -akar segíteni az ifjúsági sajtó és a konferenciák rendezése. A losonci konferencia után magam 15 ifjúval váltottam párszor levelet. Az ottani bibliaköröm tagjaival. Tanácsos lenne , minden ifjúnak ilyen módon is összeköttetésbe kerülni másutt lakó testvéreivel. Akkor nem erezné, hogy egyedül áll. Akkor tűdia,-'hogyffiár;Dtináitl’oésöh,' Vágy Hetényben csak ketten-hárman vannak is együtt egy-egy ifjúsági órán, mégis sokan vannak vele egy cél felé iparkodók és bizonyára bátrabban vállalná kiki a maga jonatháni szerepét: az öntevékeny hareójt a a bűn ellen. Ennek a bátor öntevékenységnek az alapja mindenjkor a közösségi érzés. A közösségi érzés titka pedig m> Hogy előbb közösségem legyen magéval Jézus Krisztussal, akkor azután közösségem lesz mindazokkal, akik szintén közösségben vannak Ővele. És ugyancsak a Krisztussal való közösségem az egyedüli forrása bátorságomnak is. Ha ez nincs meg, akkor nincs bátorságom se. A bátorság hiánya pedig akadálya az ifjúsági munkának. He ❖ sk Kedves Testvéreim! Ha alaposan átgondolja valaki a hallottakat, önkéntelenül is megjegyezheti, hogy kevés szó esett ben nők az akadályokról. Igaza van. Dehát a Heidelbergi Káté is csak 10 kérdésben foglalkozik az ember nyomorúságával, a többi 119 kérdésben a megváltással és hálaadással vezet a nyomorúságból kifelé. Én is arra igyekeztem, hogy az akadályok elhárítására mutassak rá. Hiszen végeredményében az ifjúsági munkának is, mint minden Isten országáért végzett munkának egyetlen akadálya van: a bűn, de ez aztán ezerféle változatban. Ezt kell meglátnunk önmagunkban, ifjúsági munkásoknak és ifjaknak egyaránt. És fel kell vennünk ellene a harcot! A bizonyságoknak nagy fellege vesz körül bennünket. Lássuk meg, hogy a református múltban a földiekre nézve boldogok voltak azok, akik Istennel jártak és lelkiekben az üdvösség útján haladtak az örökkévaló boldogság felé. Isten ma is csodásán mutat rá, hogy kegyetlen büntetéssel sújtja azokat, akik nem engedelmeskednek Őnéki! De azok, akik Neki engednek, 'félretéve min-
