Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-06-21 / 25. szám

116. oldal.

DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP

1942.

áldoznunk mindenünket a haza oltárán. Ne a magunk hiasznát keressük, hanem a szent közösség, a nemzet javát. Hajoljunk le igaz szeretettel azokhoz, kik szenvednek; kössük be a vérző sebeket; töröljük le a hulló könnyeket; vigasztaljuk a megszomorodottakat, s [álljunk oda azok mellé, akik elvesztették földi támaszukat, hitvesüket, apjukat, gyermeküket és majd akkor, ha mindenki áldozatkész szívvel áll a vártán, ahová a jó Isten akarata állította: akkor leszünk igaz magyarok és akkor leszünk méltók annak elismerésére, akinek ma 75. születése napját ünnepeljük. Óh adja a jó Isten, hogy legyünk mindnyájan férfiak és hősök és ha kell, mártírok is. Szilassy Sándor.

@35@®®®@®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®S®®®®@

I VEGYESEK I

@3®@®®@@®®®®®®®®®®®®®®®®®®S®@@®®8®S®®§®

— A Kormányzó Űr születésnapján Pápán Fejes Sándor helyettes-vallástanár mondott buzgó könyörgést az alkalmi istentiszteleten, melyen megjelentek a hatóságok képviselői, valamint a kerületi tanintézetek tanárai és ifjúsága.

— Ravasz László püspök nagyérdekű beszéde egy tanítógyűlésen. A Magyar Értesítő jelenti: Ravasz László dr, református püspök, titkos tanácsos a pesti református tanítóegyesület jubiláns közgyűlésén hosszabb beszédben többi közt így szólt: Meg Vagyunk róla győződve, hogy 'ebben a háborúban mi fogunk győzni és minden ezzel ellenkező gondolatot magunktól határozottan eltávoztatunk. De kétségtelen, högv az egész magyar élet szerkezetében mélyreható változások jönnek. Ezek közül most csak egyet említek. A magyar területen, a Kárpát-medencében lévő nemzetiségeknek olyan kezelése, amelyik az első világháború előtti időkre emlékeztet,_ma már politikai és történelmi lehetetlenség. Mert sokkal, összehasonlíthatatlanul erősebb akkori viszonylatban sem volt lehetséges, még kevésbé lehet egy tiszta Magyarországion, hogy azok a nemzetiségek, amelyek húsz esztendőn keresztül egy-egy önálló politikai nemzetnek szinte nagyhatalmi légkörében éltek és ebben fejlődött ki egész gondolatviláguk, bármi módon visszafejleszthetők volnának. Mégse lehet egy pillanatra sem feladni a mggyar nemzetállam gondolatát, mert női arra a megoldásra soha rá nem ‘térhetünk, hogy itt egy különböző nemzetiségekből összefűződő konfödeilativ állam él. Ezt pedig csak ügy tudjuk elérni, ha a történeti folytonosságot képviselő, az ezer esztendőn keresztül itt szenvedett és dolgozott magyarságot minél jobban és minél hatásosabban megerősítsük. Lesz tehát egy pozitiv nemzetiségi politika: a rmagyar fajtának minden eszközzel való megerősítése. Megerősítése .először fizikai erejében, azután gazdaságában, műveltségében, erkölcsi- és szellemi mivoltában. Ennek a pozitiv nemzetiségi politikának pedig ez az öt tényezője: a magyar legyen szaporább és egészségesebb, — legyen gazdagabb, — legyen műveltebb, — legyen erkölcsileg Tejíettebb, — fegyen lelkileg gazdagabb: azaz hívőbb! Ha tehát tiszta magyar rétegnek egy ilyen megerősítéséről van szó, ott legeslegelsősorban annak az egyháznak missziója válik döntő tényezővé, amelyik tiszta magyar és amelyből az itteni tiszta magyarságnak legnagyobb kontingense kerül ki: a magyar református egyházé. A magyar református egyház ezt a misszióját akkor tudja elérni, ha az előbb említett öt programmpontot egységesen fogja végrehajtani. Nincs és nem is képzelhető itt olyan

megkülönböztetés, hogy a magyar faj tisztaságáért küzdjenek egyedül az orvosok és zöldkeresztesek, a 'nevelői fejlődésért küzdjenek a tanítók, tanárok, az erkölcsi fejlődésért a papok: ezt csak teljesen egységesen lehet megvalósítani.

— Mert nem lehet ezt a népet egészségesebbé tenni, amíg műveltebbé nem tesszük, nem lehet gazdagabbá tenni, amíg még-becsületesebbá nem tesszük, nem lehet addig szaporábbá tenni, amíg hívőbbé nem tesszük. Ezért előtérbe kerülnek a magyar nemzet nagy »szövetség-társai«: az orvos, a lelkész, a tanító. A tanítóságra azért esik még nagyobb súly, mert a népműveltség mindennél fontosabb. Ma már nem ott Vagyunk, ahol száz éve, mikor a műveltséget az elit színvonala jelentette. Ma a műveltségi színvonalat egy népre nézve a ipépműveltségi színvonal magassága adja, az a fok, amely a legtöbb embernek a legmagasabb műveltsége. Ez egy mértanilag tisztán meghatározható pont és ennek a műveltségnek gyökere épp az a munka, amit a tanító végez. Az új magyar világban a tanítók működése és egyszersmind a tanítóság felelőssége egyszerűen: rendkívüli nagy. Ez viszont az összes erők igénybevételét követeli, s a tanítók fizikai, erkölcsi emelését, továbbképzését írja elő; mindezzel következményként együttjár a tanítóság gazdasági, társadalmi helyzetének kibontakozása és elismerése is. A jobb, kiteljesedettebb magyar nevelésben a Zrínyi lelke lüktet, a Mátyás álmai valósulnak meg és Szent István magvetése érik gyümölccsé. Ebbe az új fejlődésbe állunk bele, ennek hullámzását és. tűzet már is megérezzük. (MÉ)

— Pápai kollégiumunkban az évvégi összefoglaló vizsgálatokon az egyházkerület képviseletében Faragó János középiskolai felügyelő, Győry Elemér ehkerületi főjegyző, Löké Károly esperes, felsőházi tag, dr. Pongrácz József főisk. igazgató, Szilassy Sándor egyházmegyei tanügyi biz. elnök, Szűcs József esperes, dr. Tóth Lajos gazd. tanácselnök és Végh János esperes elnököltek.

— Százéves fennállását ünnepelte a pestmegyei református tanítóegyesület. A „MÉ“ jelenti : Kedden délben ülte meg százéves fennállási jubileumát a pesti református egyházmegye tanítóegyesülete a budapesti Kálvin-teremben. Megjelent az ünnepen a magvaro országi reforrmátus egyház két elnöke: Ravasz László dr. püspök és Balogh Jenő dr. főgondnok is, ott volt Mocsy Mihály esperes, Benkó Ferenc ny. államtitkár, Szilágyi László min. tanácsos, Nagy Sándor egyházker. tanácsos. Somodi József pócsmegyeri igazgatótanító elnöki megnyitójában vázolta az elmúlt évszázad népoktatásának kiemelkedő állomásait s aztán megállapította, hogy alig van a társadalomnak olyan rétege, amelyik többet áldozott volna a tanítónál az új Magyarorrszág kialakításáért. A XX. század tanítója akkor kapja meg igazolását, amikor csorbítatlan lelkiségére rátalálva a magyar Ievefkezi osztályvilágát és mindenkinek emberi méltóságát visszaállítja. Azt akarjuk, — úgymond — hogy nálunk íkülönb sáfára ne legyen a nemzetníek. A gyűlés »vendégei« [között a távoli harctereken küzdő tanítótestvéreket js köszöntötte az elnök, majd rész1 eteket olvastak fel az egyesület százéves történetéből. (MÉ)

. — Évzáróünnepélyek. Pápai főiskolánk június

14-én d. e. 11 órakor tartotta évzáró ünnepélyét a II. számú tornateremben, melyen dr. Pongrácz József főisk. igazgató olvasta 'fel az 1941—42. isk. évről szóló jelentését. A Főiskolai Énekkar és a Főiskolai