Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-04-27 / 17. szám
1941. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 85. oldal. mér: A türelmi rendelet. Budapest,, 1939. cimü mű csak közvetve érinti e korszakot.) Egyik legnagyobb értéke e munkának az alkalmazott módszer. Szerzője Thury Etele kathedráján működik, az ő hagyományainak örököse, de már korábbi munkáiban is mentes tudott maradni a Thury által képviselt egyháztörténetírás irány egyoldalúságától azáltal. Jiogy kutatását, megfigyeléseit a külső történelmi eseményeken túl a belső egyházi élet tényezőire és jelenségeire is kiterjesztette. Műve első felében nyújtja az egyházmegye életének általános 'képét, a második felében pedig kapjuk az egyes gyülekezetek állapotának rövid összefoglalását. Az első részben,a királyi rendeletek, udvari kancelláriai, helytartó-tanácsi határozatok, vármegyei intézkedések, róm. katholikus egyházi és világi vezetők túlbuzgóságának pergőtüzében megjelenik előttünk a belsősomogyi szegény contribuensek Mária Terézia-korabeli teljes egyházi élete: bujdosó, szétszóródó, elenyésző és újra települő gyülekezetek, templomuktól megfosztott, templomjavításért,, vagy -építésért rimánkodó anya- ás leányegyházaky halálraítélt árva ekklézsiák% ezeknek református és róm. katholikus egyházi szempontból érvényben volt szervezeti beosztása az egyes gyülekezetek lélekszámúra vonatkozó igen jelentős adatokkal, a kőből, fából, sövényből- épült, náddalv kákával fedett templomok, oratóriumok naramentumaikkal.. a körülöttük kialakult egyházi gyakorlat szertartásaival, agendáival, liturgikus-, énekes- és imádságoskönvveivel, a gyermekek iskolai oktatása és a felnőttek katechizálása, a hívek vallásos életének, egvháziasságának terjedelmes kifejtése, a gyülekezetek fegyelmezésére és kormányzatára vonatkozó érdekes megállapítások, a vallásgyakorlat megszorításának hálójában vergődő, hatalmi módszerekkel operáló helyi plébánosok erőszakoskodásaival viaskodó prédikátorok, léviták és tanítók élete, munkája és javadalmazása, a hívekre nehezedő egyházi terheknek kettős mértéke s utóbbival kapcsolatban a róm. kath. egyházpolitika által szinte már az elviselhetetlenség határáig túlfeszített stólakérdés, stb. Mindez a mosoly rémuralmának tőrei között vergődő belsősomogyi református egyházi élet teljes és hű keresztmetszete. E keresztmetszet hitelességét széles mezőre kiterjedő anyaggyűjtés támasztja alá. A szerencsés módszer mellett ez a mű másik erőssége. Szerző tanulmánya főforrásául három dokumentumot nevez meg: 1. Torkos Jakab dunántúli ref. superintendens 1747. évi vizitációjának jegyzőkönyvét, 2. az ugyancsak Torkos Jakab kezdeményezésére 1774-ben készült consscriptio-t és 3. a Somogy vármegye által 1774-ben egyházvidékenként foganatosított vizsgálat jegyzőkönyveit. Kutatása azonban e forrásokat messze túlhaladva kiterjeszkedik a budapesti Ráday-könyvtár, az Egyetemes Konvent agentialis protokollumaira, illetőleg emlékeirev a dunántúli ref. egyházkerület és a belsősomogyi ref. egyházmegye levéltárainak gyűjteményeire, a Nagy Lajos-, Szabó Bálint- és Beck Gergely-féle korábbi nyomtatott, illetőleg kéziratos publikációkra, valamint a teljes tárgybavágó könyv- és folyóiratanyagra. E széleskörű kutatómunkát mindenesetre megkönnyítette az a szerencsés körülmény, hogy a Mária Terézia-korból hatalmas mennyiségű egyháztörténelmi dokumentum maradt fenn, de viszont az a biztos kritika, mellyel Tgzerző a rendelkezésére álló temérdek forrásanyagot mérlegeli, értékeli, osztályozza és csoportosítja, ékesen bizonyítja, hogy mindvégig ura maradt az anyagnak. Nem kerülik el figyelmét a források legjelentéktelenebbnek látszó részletei sem s fáradhatatlan azoknak kivesézésében. így nem csoda, hogy a tanulmány minden fejezetében szinte csoportosan hozza elő az új megállapításokat, melyeknek alapján megjelenik előttünk a Mária Terézia-korabeli belsősomogyi református egyházi élet markáns és plasztikus képe. E képhez kiegészítő vonásul csak annyit jegyzőnk meg, hogy az »erdélyi agenda« elnevezés alatt Melotai Nyilas Istvánnak első Ízben Kolozsváron 1621-ben megjelent pfalzi típusú agendáját kell érteni, mely elsősorban Erdélyben vés a Tiszántúlon gyökeresedett önlég s a 'XVII. század végéig onnan asszimilálta magához az ország többi részének református kultuszi gyakoriáfát. A Melotai-agenda későbbi kiadásai, illetőleg variánsai — leszámítva az 1634. évi debreceni kiadást mind erdélyi területen jelennek meg, mint az 1653. évi váradi kiadás, az 1680. évi kolozsvári repetitio és Zoványi Györgynek 1733-ban Kolozsváron kiadott rövid terjedelmű rendtartása, így a Melotai-féle kultuszi mestermű méltán viselhette a közgyakorlatban hazája után az »erdélyi« nevet. Az egyik somogyi prédikátor »erdélyi agenclája« tehát nyilván Melotai-eredetü lehetett, sőt a XVIII. század közepén a többi négy prédikátoré sem igen lehetett más. Az a körülmény, hogy az 1612. évi Pathai-kánonok (XLV11. Can.) az egyházkelést egyenesen helytelenítik, az 1623. évi Komjátikánonok pedig (111. Clars. LX. Can.) keresztyén szabadságra hivatkozva megengedik, arra enged következtetni, hogy az egyházkelési szertartás a lutheránusokkal közös szervezetben eltöltött idők emlékeként már Samarjai János 1636. évi szertartáskönyvének megjelenése előtt is szórványosan gyakorolt volt egyházkerületünkben. E szén monográfia mé'lven gyökerező forráskutatásával. kiváló módszerével, tárgyilagos feldolgozásával, a komoly tudóst jellemző szerény és mégis méltóságteljes tónusával maradandó alkotása lesz dr. Tóth Endrének s mindig nagy lelki gyarapodással lapozhatják majd az elsősorban érdekelt belsősomogyi lelkészek és hívek, de jelentőségénél fogva ott volna a helye minden dunántúli gyülekezet paróchiális könyvtárában is. Hála és köszönet a »Csurgói Könyvtárunk a mű megjelentetéséiért! Vajha a többi egyházmegvék is hasonló tudományos alaposságú és terjedelmű monográfia megjelentetésével áldozhatnának dicsőséges múltjuk emlékezetének! Dr. Kathona Géza. ®@®®®®®@®®®®®®®©®®®®®®®®®®«;®®®®®®S(§@g@® ® ® 1 VEGYESEK I í«3 ® ®®@®®Ä®@®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®@@S®®@Cei — Bárdossy László nt. kir. külügyminiszter és miniszterelnök pápai kollégiumunk hires természettantanárának, akinek Természettanát a Magyar Tudományos Akadémia a nagydíjjal tüntette ki, Tarczy Lajosnak a dédunokája. Isten gazdag áldása kisérje e nehéz időkben hazánk érdekében kifejtendő munkásságát. — Gyászhirek. Mély részvéttel értesültünk, hogy Szabó Kálmán nyug. lelkipásztor 82 éves korában Kálózon elhunyt. A megboldogultban Szabó Dezső kálózi lelkipásztor atyánkfia szeretett édesatyját gyászolja. Az igazak emlékezete áldott. — Szentgyörgyvölgyi Soós Gyula nyug. ref. igazgatótanító, a körmevdi ref. gyülekezet főgondnoka, a pusztarádóci ref. gyülekezet 41 éven át volt tanítója, az őrségi ref. Tanítóegyesület diszelnöke április 21-én,