Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-04-27 / 17. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1941 április 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.___________________________________------------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -----------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A magyar református énekeskönyv kérdéséhez. Gáty Ferenc lelkipásztor-testvéremnek a „Dunántúli Protestáns Lap“ folyó évi 7—10. számaiban közzétett, alapos és nagy tárgyismerettel megírt tanulmánya szegényes református egyházi énekügyi irodalmunknak legkomolyabb nyeresége. A tanulmánynak külön jelentőséget kölcsönöz annak időszerűsége: ugyanis éppen ezekben a napokban fekszik lelkipásztoraink, vallástanítóink és énekvezéreink asztalán a Konvent nagyszabású kérdőíve, amelyre bizonyára sokfelől, sokféle válasz íródik majd és ezek a válaszok mindenesetre tanúlságos adatokat kell, hogy szolgáltassanak arra nézve: milyen képet mutat éneklésügyünk a felelős és hivatott (legalább is: hivatásos) tényezőink elgondolásainak sokféleségében. Kár, hogy a nagyfontosságú és magyar református éneklésünk ügyét esetleg döntően befolyásoló kérdőív beküldési határideje már lejáróban van. A kérdés maga ugyanis nem tartozik református szellemi életünk legtisztázottabb kérdései közé és emiatt nem ártott volna, ha a kérdőívek beküldési határidejének lejárta előtt egész egyházi sajtónk alaposan és kimerítően foglalkozott volna. így könnyen az a helyzet állhat elő, hogy az ankét egy nagy „kívánsághanversennyé“ válik, amelynek legnépszerűbb darabjai nem lesznek egyszersmind a legjobbak is. Gáty Ferenc, a jugoszláviai magyar énekeskönyv alapos, bíráló, de mindenben építő szándékú ismertetése kapcsán akart utat mutatni egy, a mi mai énekeskönyvünknél lényegesen jobb, reformátusabb és magyarabb, új énekeskönyv megalkotása felé. Ennek során szükségszerűen felvetődött tanúlmányában több olyan, időszerű és általánosságban helytálló következtetés, amelyek további megvitatást igényelnek. Az alább következőkben megpróbálom összefoglalni azokat a kérdéseket és szempontokat, amelyek a jugoszláviai énekeskönyvön túl, a megalkotásra váró magyarországi énekeskönyv szerkesztésénél kikerülhetetlenek. Mielőtt ezt tenném, szükségesnek tartom annak megállapítását, hogy a Gáty Ferenc tanúlmányának első három közleményében foglaltakat magamévá teszem; a továbbiakban (a negyedik, befejező részben) foglaltakkal sem vitázni kívánok, pusztán szükségesnek látom azoknak részbeni kiegészítését, illetőleg a homályosabb részeket illetően pedig azoknak megvilágítását. Nem kívánom e részben külön hangsúlyozni azt, hogy menynyire fontosnak tartom az ismertetett énekeskönyvben közölt Heidelbergi Káté, az abban közölthöz hasonló tartalmú függelék és a — végre már egyszer — pontos, bibliaszerű szövegben közölt Úri Imádság felvételét, mert ezek szorosan nem is tartoznak az énekeskönyv sajátos tartalmához, de annak elengedhetetlenül szükséges kiegészítő részeivé kell, hogy váljanak. Megállapításaim csupán a református magyar énekeskönyv helyes megalkotásának legfőbb szempontjaira fognak vonatkozni. (Folyt, köv.) Csurgó, Somogy megye. Tóth Kálmán. Ifjúsági konferenciák a tatai és a belsősomogyi egyházmegyékben. A tatai egyházmegyében febr. folyamán 6 körzeti konferencia volt egymásután. A körzeti konferenciák színhelyei: Nagysáp, Neszmély, Komárom, Naszály, Ete és Kisbér voltak. A hat körzeti konferencián mintegy 500 ifjú jelent meg. Az egyházmegye összes gyülekezeti közül mindössze háromból nem képviseltette magát az ifjúság. A konferenciák mindenütt azonos programmal zajlottak le. Mindenütt nagy érdeklődéssel kísérte a vendéglátó gyülekezet is a konferencia egész munkáját. Különösen nagy érdeklődéssel és szeretettel rendezte a konferenciát a nagysápi, az etei és a kisbéri gyülekezet. Ezekben a gyülekezetekben most volt először* KIE-konferencia. Nemcsak a konferenciát rendező gyülekezetek hoztak nagy áldozatot, hanem a konferenciákra igyekvő ifjak is. Sok helyre 3—4 órás kocsiúttal érkeztek meg az ifjak. Igazán szép és megható példáival találkoztunk az ifjúság áldozatkészségének szinte kivétel nélkül minden helyen. Az idei rossz viszonyok mellett 28 km.-t oda és 28 km.-t vissza kocsin megtenni nem kis áldozat. Az egyik munkásgyülekezet ifjai éjjel 12 óráig dolgoztak s hajnalban már indultak a konferenciára. Minden délelőtt a közös gyülekezeti istentisztelet után Kovács Péter országos földmíves titkár tartott előadást az »Ifjúság harca« címmel. Harcra hívta fel az ifjakat a magyar falu, közelebbről a falusi ifjúság életét tönkretevő bűnök ellen. Szólt a korcsmázás, kártya, káromkodás, a paráználkodás és a közöny ellen. Ezek ellen a belső- és külső életünket tönkretevő és kárhozatravivő bűnök ellen, csak a Krisztusban hívő és az Isten útjain haladó ifjúság tud harcolni. A magyar falunak, közelebbről a falusi ifjúságnak komoly lelki ébredésen kell keresztülmennie, s akkor bizonyos, hogy sem a belső, sem a külső ellenségek nem vesznek rajta diadalt. A másik előadást Kovács Bálint konventi ifjúsági lelkész tartotta »Jaj az egyedülállónak« címmel. Előadásában rámutatott azokra a szomorú következményekre, melyek abból keletkeznek, hogy az ifjúság éppen a növekvés legfontosabb idejében gondozatlan. Szükség van mindenütt arra, hogy az ifjúsággal az egyház nagyon komolyan fog
