Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-04-20 / 16. szám
80. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1941. Hogy mennyire szerette a szépet s a szépnél is jobban az embert, mutatja a következő eset. Parókhiája udvarán az ablak alatt volt egy gyönyörű futórózsa. Rózsanyiláskor reggelenként kiállt a folyosó ajtajába, gyönyörködött a pompás virágokban. Egyszer különösen dús virágzás idején megolvasta: 781 rózsa nvilt rajta. Járt akkor a faluban koldulni egy nyomorék rokkant megnémult katona. Amint meglátta _a gyönyörű rózsát, kitárta karjait s az ő ártikul álatlan hangján kiáltozva adott kifejezést csodálkozásának. Szinte elbűvölve állt ott. Halka Sándor oda ment hozzá, a legszebb virágzó ágat letörte, a katona sapkájába tűzte s megölelte a szegény roncs embert. Pedig máskor még azért is haragudott, ha valaki egy zöld ágat ok nélkül levágott, de amikor egy szerencsétlen, nyomorék 'embernek örömet okozhatott vele, a nagyon szeretett, legjobban féltett virágot sem sajnálta. Irodalmi .alkotásai közt első helyen említhetjük formás, gazdag lelki világról, mély érzésről tanúskodó költeményeit, melyekkel már diákkorában kitűnt. Az önképzőköri pályázatokon a legtöbb díjat ő kapja. Március 15-én az ő ódáját szavalták a Petőfi-szobornál, este á színházi ünnepélyen. Áldott családi életének boldogsága, édesanyja, hitvestársa, lelkipásztori hivatása, szülőföldje iránt való mélységes szeretető mind ott lüktet ezekben a kedves.t szívhez szóló versekben. Körülbelül két kötetre való tartalmas prédikációja is jelent meg folyóiratokban., ygyházi lapokban, ezenkívül sok alkalmi beszéde és előadása. Esoeressége alatt az irodalomnak már alig szentelhetett idejéből nagymérvű elfoglaltsága miatt. De határozott irói képessége, talpraesett gondolkozása, szellemessége hivatalos leveleiben, jelentéseiben és felszólalásaiban is minduntalan megnyilvánul. Családi élete nagyon boldog és áldott volt. 1907 szeptember 10-én esküdött örök hűséget Antal Margitnak, Antal Lajos ászári lelkipásztor, tatai esperes testilelki szépségekkel ékeskedő leányánál^ aki mint lelkészleány, még hozzá esperes kiváló képzettségű, tehetséges leánya nemcsak mindenben megértő, gyöngéd, gondos hitvestársa, hanem elsőrendű segítsége, valóban fele segítsége is lett úgy a gyülekezeti, mint nagyobb munkatorlódások idején az irodai teendőkben is. Segített főként és állandóan abban*, hogy a családi életnek, gazdálkodásnak és háztartásnak majdnem valamennyi gondját magára vette s így lehetővé vált, hogy férje egészen hivatásának élhetett. Ismerjük azt a szép munkát, amit a nők között, főként a lelkipásztornék1 közt úgy az egyházmegyében, mint a kerületen végzett. Fiaik: Sándor, budapesti klinikai gyermekorvos és Zoltán, aki bölcsészetet végzett. Halka Sándort 57 éves korában, java erejében, a testi és szellemi erők észrevehető hanyatlása nélkül váratlanul szólította magához az Űr. Február 19-én délelőtt agyvérzés érte és délután 2 órakor már halott volt. Bánatos harangszó vitte szét a fájdalmas hírt, hogy Halka Sándor, a kiváló esperes, gondos, melegszívű lelkipásztor, a gyöngéd és boldog férj, édesapa és hálás, jó fiú megtért atyái nyomán az ő Urához. A gyászolók nagy seregében, az első helyen a fenntartó oszlopát veszített család és gyülekezet mellett ott áll egyházmegyénk a nagy veszteség lesújtó tudatában, de alázatosan meghajolva az Ur látogatása alatt. Jó Halka Sándorunk nincs itt közöttünk*, erősSj jóságos kezét nem szoríthatjuk meg, meleg, hűséges kék szemei nem simogathatnak végig bennünket, de anyaszentegyházáért elégett, áldásos életének, fáradhatalan munkásságának, hitben, szeretetben és jócselekedetekben világító, áldozatosságának felemelő hatása s termékenyítő erői itt maradnak közöttünk. Segítenek, vezetnek és áldanak azon az úton, melyen Istennek dicsőségéért, M.egv'áltó Krisztusunk felségesebben kibontakozó dicső királyságának győzelméért magunkat boldogan és naponkénti szolgálatban odaáldozni egyetlen, legelső, de szívünk utolsó dobbanásáig híven végzendő kötelességünk. Szabó Bálint. ®@®®®®®@@®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®@®®S®@S@® 8 ® 1 VEGYESEK 1 a) ®®®6»)®®®®©®®®®®®®@©®®®®®®®®®®®®®®@@s®a:@ceí — Kitüntetés. Vitéz gróf Teleki Béla főispánt, egyházkerületünk világi tanácsbíróját a Kormányzó Ur a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. — Kitüntetésátadás. Veszprém vármegye törvényhatósági gyűlésén, április 16-án, adta át dr. Mesterházy Ferenc főispán, a polgári Signum Laudis jelvényét Szűcs Dezső pápai gimn. tanárnak, volt nemzetgyűlési képviselőnek, aki szép beszédben köszönte meg a kitüntetést. — A református egyetemes konvent május 6-án kezdi meg évi rendes üléseit. Az előtte való napon a konventi bizottságok üléseznek. — A ref. országos zsinatot május 19-re szándékozik összehívni a zsinati elnökség. — A Ref. Tanítóképzőintézet-leányliceum Erdélyért. Pápai nőnevelő-intézetünk tanítónőlvépzőleánylioeuma az iskolai év folyamán több ízben is megmutatta erdélyi testvéreink iránt érzett szeretetét és áldozatkészségét. Az elmúlt ősszel az országos gyűjtés alkalmával 137 pengő 36 fillért juttatott el az intézőbizottsághoz. A reformáció ünnepére 300 drb. kis nemzetiszínű zászlót küldött Bánffvhunyadra az idegen uralom alatt elhalt hittestvérek sírjára. Egeket a zászlókat Czucza Emma tanárnő jelenlétében megható templomi ünnepély után vitték ki az iskolásgyermekek hozzátartozói az egész gyülekezetnek rész! vételével a temetőbe. — Karácsonyra az intézet tanárainak és növendékeinek adományaként 48 kötet értékes tudományos és szépirodalmi művet kapott a székelyudvarhelyi ref. tanítónőképző-leánylíceum. Az iskola igazgatósága hálatelt szavakban mondott köszönetét a szép ajándékért. — Március 15-re a tanári testület és növendékek egy szép nemzetiszínű leventezászlót és fehér selyem emlékszalagot küldtek 62 P 07 fill, értékben a biharmegyei kőröskisjenői leventeegyesületnek. A zászlószalagra a növendékek az adományozó intézet nevét és a leventejelmondatot hímezték. A leventecsapat parancsnokának köszönő leveléből idézzük az alábbi sorokat: »Kifejezhetetlen boldog meghatódás ül úgy a mi, valamint leventéink lelkén, hogy láthatjuk Drága szép Hazánk szimbólumát, a Nagysíágtok és Kedves Növendékeik adományát, a gyönyörű leventezászlót. Ilyent el sem képzelhettünk! Repes szívünk az örömtől, s nem tudjuk elgondolni, hogy miként is köszönhetjük meg nemes jóságukat. Büszke öntudat tölti el lelkünket*, h.ogy érezhetjük a nemzeti és testvéri szeretet, összetartás és jóság e szép, magasztos tanúságtételét. Legyen áldott a sok kéz, mely fáradt vele, a szív, mely nemes adományával előteremtette s végül Mindenki, aki részese a mi nagy, igaz örömünknek és boldogságunknak!«
