Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-16 / 11. szám
1941. DUNÁMTÓL! PROTESTÁNS LAP 53. oldal. f KÖNYVISMERTETÉS *1 Dibelius Ottó: Jézus egykor és most. Fordította: Szabó Lajos. Győr, 1940. Keresztyén igazság kiadása. 88 1. 8-r. Ára 1 P. Dibelius könyve a 30-as évek Némeiországjában keletkezett, ahol a közhangulat faji és egyéb meggondolások alapján némely körökben erősen keresztyénellenessé változott. Dibelius nem vitázik ezzel a közhangulattal. Nem leckézteti és nem korholja kortársait, de nem is érzeleg. Egyszerűen, tárgyilagosan elmondja a tényeket: azokat a rendkívüli dolgokat, amelyek Jézus jelenlétében végbementek. Jézus tanítói munkájáról pl. így beszél: »Amit Jézus mondott, mindig gyermekien egyszerű volt. Nála teljesen hiányzott a törvény rendelkezéseinek az az agyafúrt magyarázása és alkalmazása, amiben a zsidó írástudók olyan nagy mesterek voltak. Annál is sokkalta egyszerűbb I volt mint ahogyan rna prédikálnak a lelkipásztorok, i Ügy magyarázható ez, Jaogy Jézus számára az isteni ! dolgok, amelyekről beszélt, maguktól adódtak, Ő azok- j ban benne élt. Ha azok, akiknél ez nem így van, egy- j szerűen és kézzelfoghatóan akarnak beszélni, akkor , könnyen hétköznapi dolgokat mondanak. Azt a be- i nyomást keltik, mintha Isten alapjában nem is volna ! más, mint amilyenek ők maguk. Ha Jézus szólt, az í egyszerű dolgokon is megérzett az Isten lelke. Ezért ; volt mondanivalója olyan kimondhatatlanul komoly, j Minden, amit mondott, teljesen a legnagyobb, és a j legvégső dolgokra volt beállítva; az ember nem tudott I kibújni az Isten akarata alól«. (12. 1.) Elmondja aztán Dibelius azt is, bogy Jézus halála, ahelyett, hogy véget vetett volna ennek a rendkívüli hatásnak, még fokozta azt;, a feltámadott egyre több embert kerített hatalmába. Ezek aztán az ő küldetésében járták a világot. »Ök nem személyes erejüknek, de nem is a nagyszerű prédikálásuknak tulajdonították, hogy embereket nyertek meg, hanem ,a Názáreti Jézusnak.« (35. 1.) Jézus tehát tovább élt és munkált^ emberekben és embereken át. Elvonul előttünk Antonius, Augustinus, Szent István, Assisi Ferenc, Eckhart Mester, Luther,' Dévai, Károlyi, Grundtvig, Ruotsalainen Pál, Dosztojevszkij, Bismarck, Kagawa stb. alakja; ezeknek az életén mutatja be a könyv a továbbélő Krisztus munkáját. Természetesen ez a vállalkozás, amilyen érdekes, legalább annyira kockázatos is. Ezt a szerző is érzi és hangsúlyozza a nagy keresztyén személyiségek többé-kevésbbé kivehető krisztusi vonásai mellett a krisztusitól nagyon is különböző emberi vonásait. Amint maga mondja: »Különbség van Jézusnak a Galileában lefolyt és a későbbi századokban elkövetkezett élete között. Pl. különbség van abban, amit emberek- megtapasztalhatnak az életéből. Galileában — úgy mondhatnék — egy magában álló személyiség volt. Nem volt rajta semmi olvas, ami ne őmaga lett volna. Aki rátekintett, mindenki mástól megkülönböztethette. Később mindig embereken keresztül nyilatkozott meg. És a kettőt nem lehet egymástól ilyképpen elkülöníteni, ez a szó, ez a cselekedet, ez a gondolat a Názáreti Jézus, emez pedig az ember, aki által cselekszik. Az egyik mindig benne volt a másikban. Némelykor az, ami Jézus volt, tisztábban és világosabban lépett előtérbe, néha meg kevésbé világosan, szinte alig felismerhetően«. (40. 1.) De bármikép volt is, a lényeg az, hogy a feltámadott Jézus eljutott a közelkelet népeihez, aztán a szlávokhoz., rómaiakhoz, germánokhoz, magyarokhoz, angolszászokhoz, az északi és még a távolkeleti népekhez is. Az igen eleven történelmLszemle egy megkapó vallomással végződik: »Eljött az én életembe is...« A zárófejezet erről szól. Az egész könyvet, ezt a nagy mértéktartással .készült időszerű és tartalmas írást mindnyájan lelkihaszonnal olvashatjuk s műveltjeink és értelmesebb ifjaink kezébe is jó reménységgel adhatjuk. Tő. Vikár Sándor: Énektanítási vezérkönyv az elemi iskolák I-ső o., óvodák, játékos zenei előkészítő tanfolyamok (zeneóvodák) számára. Megjelent az Aranykapu vezérkönyvsorozatban. (Néptanítók Pedagógiai Kiskönyvtára Kiadóhivatala, Sárospatak.) Az előző években már közrebocsátotta szerző az elemi iskolák IV., V. és VI. o. részére készült vezérkönyveket. Jelen művel az alsó tagozat képesítését kezdette meg. Az énekórák nemcsak az elemi, de a középiskolákban is az ismeretszerzés mellett a kedély élénkítését, a megfáradt figyelem felfrissülését szolgálják. M.agától értetődőnek tartja tehát, hogy az I. elemi osztályban szinte játékjellegűnek kell lenni az énekórának. Csakhogy ezt könnyebb megállapítani, mint helyesen keresztülvinni. Épen arra szolgál e vezérkönyv, hogy megkutassa, miképen kell a gyermekeket játszva bevezetni a zen", a dal birodalmába. A játék mellett észrevétlenül jutnak a kis növendékek olyan ismeretek birtokába, melyekre a további években egész természteesen következhetik a lassanként öntudatossá váló továbbképzés az ének, esetleg zene tanításában. Dalolnak, játszanak a kicsinyek... kis mesék és raizok keretében megismerik a zenei alapfogalmakat (azok megnevezése nélkül). Hozzá szoknak az ütemekhez, az azokban szabály szerint elhelyezhető negyed- és fél értékű hang- és szünetjelekhez, az ütemezéshez, fogalmat szereznek a vonalrendszerről, de mindez most még nekik csak játék, ezek valódi jelentőségével és nevével majd a későbbi években fognak megismerkedni. Ismétlem, mindez oly vonzó alakban., éneklés és játék közben történik meg, hogy a gyermekek nehezen fogják várni a következő énekórát. A legmelegebben ajánlom a -mv t. Tanító uraknak, tegyenek kísérletet ezzel a játékos módszerrel, a vezérkönyv oly szépen megad minden utasítást, hogy fennakadás szinte lehetetlen. Meg fogják látni, hogy kis növendékeik milyen örömmel és lelkesedéssel dalolnak, játszanak és — észrevétlenül tanulnak. — Óvodák, különösebben zeneóvodák számára is igen használható e könyv, nagyon megkönnyíti a vezető munkáját. Szerzőt pedig arra kérem, hogy most már a .még hiányzó osztályok (II.T III.\ részére is mielőbb adja ki a vezérkönyveket, hogy így elemi iskoláink teljes egész müvet kapjanak az Ének tanításához. Pápa. Tóth Lajos., Ecsedy Aladár: Szeretlek Téged Uram... (Prédikációk.) Budapest, 1940. Bethlen-nyomda. 8-r. 317 lap. Ára 6 P. Megrendelhető a szerzőnél a 3502. sz. sz. csekklapon való befizetéssel. A szerző neve jól ismert eddig megjelent munkáiból is. A magyar református igehirdetésben »nevet« biztosított már magának. Igehirdetése hivogatás, Krisztus hívásának személyhez szóló, közvetlen tolmácsolása. (1. Jövel. 5—9. 1.) A hívás után tovább vezet, egészen a »keresztyén élet legmagasabb csúcsának, a
