Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-11-30 / 48. szám

Ötvenkettedik évfolyam.

48. szám

Pápa, 1941 november 30

DDNABTDLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

_________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.___________________________________------------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MED;GYASSZAY VINCE PÜSPÖK ---------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK

Megjelent az Isten idvezítő kegyelme*

— Adventben. —

Zsid. 4, 12—16. Titus 2, 11-15.

Ha angyalok volnánk, de csak ha olyan jók és igazak is, mint azt sokan közülünk hiszik és gondolják, nem kellene ezt az Igét különösebben magyarázni: boldog áradozással zsoltárként énekelné a gyülekezet, kivenné a szót a számból és mint vidám, éneklő fiatalság a kedvenc dalát, maga zengené tovább áhítatos, boldog tekintettel. De emberek vagyunk. Legfőbb ismertető jelünk a bűn. Hitetlenség és közöny, önzés, vagy képmutató jóság, Isten kegyelme iránt váló érzéketlenség, mimagunk szeretete, irigység és gonoszság a természetünk. Ha az Isten csak kevéssé is hasonlítana hozzánk, gondolatai és ítéletei, értékelése, türelme a mieinkhez, nem lenne a földön több élet, kacagás, gyermek-zsivaj, tavasz és napsugár. Sötétség és ridegség vonná be a földet, ordító oroszlánok járnának széjjel, jaj és sírás verné fel a mélységeket: átkozott volna a föld miattunk ... Isten azonban más, mint mi. Szeretetét és kegyelmét a minden sarkán felgyűlt világban is megtapasztalják némelyek. Irgalma égő városok és elpusztult országok felett is irgalom az övéinek, szentsége és igazsága a pokollá lett világban is szentség és igazság marad és ha az emberi bűn minden utat holttetemek tengerével borítana is el, ha az igazságot romboló és gyújtó bombák torlaszolnák is el és ha a gyűlölet tüze minden életnek a végét is jelentené, akkor is maradna út, igazság és élet, mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme ebben a világban. Megjelent, itt van és itt ezen van a hangsúly, ez az igazság, ez az út és ez az élet a világ! és az ember számára. Ez a valóság és nem az, amit látunk a történelemben és a mai világégésben. Ez a valóság és nem a vér, a pusztulás, a tűz és a gyűlölet, nem az emberek hatalma és felsége, hanem az Isten idvezítő kegyelme, amely itt van, mert megjelent.

1.

Testvéreim, én tisztában vagyok azzal, hogy e ti feleletetek erre nem is felelet, hanem egy kérdés. Miért hát akkor az a sok nyomorúság és gonoszság, háború és szörnyűség, ha itt van az idvezítő kegyelem? Örök emberi kérdés, boldog hálaadás, hívő és elszánt igyekezet és férfias, bátor bizonyságtétel, törhetetlen reménység helyett. Miért volna ez a világ folyása másként és Isten kegyelme jelenléte mellett is, amikor nem tanultuk és nem akarjuk megtanulni, hogy mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világban, amikor eszünk ágában sincsen várni és főképen muii* Az Incze Gábor dr. szerkesztésében megjelent Tied a dicséret cimű kötetből.

kálni a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusnak dicsősége megjelenését? — Nem testvéreim, nincsen ellenmondás a vérző, felfordult világ, hitvány emberiség és Isten jelenlévő kegyelme között Egyszerűen: Az ember jár a maga útján, cselekszi a maga cselekedeteit, gondolja a maga gondolatait, ítél a maga ítélete szerint, reméli a maga emberi reménységeit és Isten is viszi teljességre a maga örökkévaló terveit: a világ és ember hitetlensége és gonoszsága mellett is építi itt á maga országát, harcol a bűn és Sátán hatalma ellen, megvitatja időnként az embert abból az italból, amit őmaga kotyvasztott, az emberek fejetetejére omlasztja néha azt a világot, amit az ember maga épített. Ez folyik ma is és semmi más. Csakug) an itt van Isten kegyelme, idvezítő, megváltó akarata és elrontja az ember terveit, kiegyenesíti az ember útjait és a maga útjára kényszeríti az embert.

Csak az álvallásosság jajveszékel, amikor ítél az Isten; a hívő ember alázattal, de reménységgel látja azt: Hátha most és ezáltal is közelebb jön hozzánk, közénk a nagy istennek dicsősége? Hátha ebben a nagy tűzben egyszer csak nőni kezd közöttünk Isten tisztessége, szentsége azáltal, hogy jobban figyelünk reá, jobban engedelmeskedünk neki, neki adjuk nemcsak vasárnapi istentiszteletünk áhítatát, hanem hétköznapjaink gondjait, bajait is megosztjuk Vele, nem némítjuk el előtte lelki ismeretünket, hanem harcba széliünk bűneinkkel és engedjük, hogy Krisztus tisztíthasson belőlünk is, önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.

2.

Testvéreim, mégegyszer, minden ellenkező látszat és híresztelés mellett is ezt a bizonyságot teszem: itt van az Isten idvezítő kegyelme. Itt van és olyan keményen, amilyen nagy és sok a mi bűnünk, viszi véghez miközöttünk a maga terveit. Egy bizonyos: nem elveszíteni, hanem megtartani akar, nem ellenünk, hanem bűneink ellen harcol, de nem csupán megtartani, átmenteni akar, hanem megtisztítani, megújítani és úgy megtartani. Hiszed-é ezt? Hiszed-é, hogy Isten nem tehetetlen öreg bácsi, amilyennek a mi korunk »vallásos« közvéleménye elmaszkírozta, hanem felséges és dicsőséges Ür, aki ítél és megbocsát, rendelkezik és végrehajt, de amilyen rettenetes a haragja a bűnnel szemben, épenolyan nagy az irgalma és kegyelme a hozzátérővel és megbánóval szemben. Nem botránkozik meg a mi gyarlóságainkon hogy aztán örökre éldobjon magától, nagyon jól ismer minden bűnünkkel együtt. Önmagát adta miérettünk a Krisztusban, mert számára sem adatott más megoldás a mi szabadulásunk és a mi megtisztulásunk érdekében. Ezzel pedig mindent megtett a maga részéről. Azóta is rajtunk van a sor. Rajtunk áll, hogy felismerjük ezt az Ő megváltó