Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-10-19 / 42. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 42. szám. Pápa, 1941 október 19 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _________________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.________________________________------------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK--------------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Ifjúsági munkák nehézségei s a nehézségek leküzdése. Irta és a tatai egyházmegye 1941 július 22. lelkészértekezleti gyűlésen előadta: Mikos Lajos dadi lelkipásztor. Azon a napon, mikorra célul tűztem ki ezen előadásra készülést, csendesórámon a Luk. 3,7—43. következett. Ügy vettem ezt az igét, mint amelyet Isten adott nekünk a most feladott kérdés megvilágítására. .Olvassuk el ezt és., még hozzá a Márk 9:23—29. verseket. A történet elején le van írva, Jiogy sokaság és a tanítványok veszik körül az ifjút. Mellette van az édesapja is. Ezek közül senki sem tudta megakadályozni, hogy betegségbe ne essen és senki sem tudta meggyógyítani. A sokaság soha sem volt elősegítő jó Jézus munkájának. jairus Leányát is csak úgy tudta Jézus életrekelteni, hogy előbb eltávolította a sokaságot, amelyik kinevette őt. (Mát. 9:24—25.) Volt úgy, hogy tanítványai közül is csak a legbizalmasabbjait vitte magával, ha gyógyított. Galileában a nép hitetlensége miatt nem tehetett csodákat. A legélső akadály az ifjúsági munkában ma is a sokaság. Nagy városok tolongó népe között elvész az egyéniség, a lélek. Kis faluk megcsontosodott, évszázadok alatt kialakult közvéleménye, a szokások hatalma, a tömegdivat mondhatatlan és 'sodróerőt képviselnek. Makor ifjúsági munkába kezd a lelkipásztor, akkor a legelső célkitűzése”: Legyen az ifjúság más, mint a sokaság. Ki akarja vonni az ifijjt olyan hatások alól melyek megromlasztják a társadalmat. Harcba kezd ,a fiú és a leányifjúság leikéért. Feladja a nagy leckét: Légy mássá! Maguk az ifjak képviselik sokszor a sokaság lelkét. Hogyan legyek mássá? Kinevetnek. Nem akarok református »szerzetesbarát« lenni. Jézus lehetetlent mond. Édesanáni sem javasolja, édesanyám is ellene van. Az iskolából és a konfirmációi órákról hozott eszmények eltörpülnek. Gyermekeseknek és valószínűtlennek látszanak. Az élet nagy ellentmondásai közé kerül az ifjú. Más az erkölcs a templom szerint és más a bravúros nagylegényes és nagyleánvos virtus odakint. A konfirmáció után egy esztendőre a legbuzgóbb tanítványunk is csak néha imádkozik. A sokaság közül senki sem törődik azzal, hogy íez a lélek kopik, merül és veszte felé megy. Letárgyalják: »Fiatalság: bolondság«. Az ifjú lélek tragédiája abban van, hogy valójában sem a sokaságé, sem a szüleié, sem az egyházáé, sem a társaié. Senkié. Gazdátlan, mint a vulkán, melynek közepében tüzek égnek, robbantó erők működnek. Koránál fogva nem a múlté. Számára a műit elavult. A történelem, ha ragyogó is, neki nem tündököl. Ő más megoldást keres, mint apái. Mindenki iránt bizalmatlan. Nincs számára megfellebbezhetetlen igazság. Az ifjúság nem is a jelené. Néki a legszebb tanítás is ellenszenves. Az élet nagy kérdéseiben nem lát tisztán, de a saját szemével akarja meglátni a tényeket. Semmi sem érdekli igazán. A kriticizmus a fő jellemvonása. Én úgy látom, hogy ez a kételkedő, bizonytalan, kritikára hajló természet, szóval a kamaszkorra járó sok ellentmondás a második nagy akatíálv. (Lásd: M.akkai S.' Magyar nevelés. 87. lap.) Felteszem a kérdést: Van-e az ifjú léleknek hová menekülnie, mikor mindennel és mindenkivel meghasonlik a lelke mélyén? Barátok kellenének az ifjú legénynek és tapasztalt barátnők a "leánynak, akik hozzá férkőzhetnek legtitkosabb érzéseikhez. Sajnos a mai ifjúság keres cimborákat, de nem szíveli a barátokat. A kisebbekkel szemben türelmetlen és szeretetlen, a hozzá hasonlók között összeférhetetlen. Róbert Pál | (1941 jún. 29.) rádióelőadásában mondotta, hogy az ifjúságból hiányzik a közösségi érzés és kialakult az úgynevezett: egyketipus. Ez nagy igazság, és nem okvetlen az egykegyermekre vonatkozik. Vannak gyülekezetemben olyan ifjak, akik hatan voltak testvérek, és mégsem kívántak résztvenni semilyen összejövetelen, vagy közös munkában. Nekik egyéni gondolataik vannak, melyeket nem kívánnak alávetni a köz érdekeinek. Nem érzik jól magukat másokkal együtt. Nehéz valamit kezdeni velük, amire rá ne unjanak, legyen az játék, színdarab, olvasmány, vagy bármiféle közös megmozdulás. Tompa, unott közömbösséggel, sőt sokszor rosszindulattal nézik, ha felvetődik valami határozott cél. Rájuk nézve is elmondhatjuk azzal az apával együtt: »Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra, mert nékem egyetlen egyem«. A közösségi érzés hiánya a harmadik nagy akadály. (Folyt, köv.) A „kiskoszmályi mozgalom“. Irta: Tóth Kálmán ref. árvaházi lelkész, Komárom. 4. A munka egysége. Az ismertetett munkaágak sokféleségéből azt gondolhatná valaki, hogy mozgalmunk nagyon sokat markol és — ami ebből szokott következni — keveset fog. Szóvá is tették egy alkalommal, hogy miért végzünk annyiféle munkát, miért nem fekszünk egy munkának neki, mint pl. szeretetmunka, vagy belmisszió stb. Hivatkoztak arra, hogy a magyar református egyházban csaknem mindenféle munkaágnak meg van a külön szerve, egyesülete, tehát fölösleges is a sokféle célkitűzés. Ennek a kérdésnek a megvilágításáért tartót-
