Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-10-12 / 41. szám
210, oldal. DUNÄNTüLI protestáns lap 1941. teket, elhanyagolva csak a másikat hangsúlyozza, a teljes igazság ellen vétkezik és fogalma sincs az írás benső dialektikájáról. Azt is tudom, hogy minden mi cselekedetünket átfogja Isten kegyelmes jósága, mint tenger a szigetet és mégis, ha csak porszemnyi is az, ami a magunk kezeügyébe adása, ennek a porszemnek az elhanyagolása is megbosszulja magát és bűnhődnünk kell miatta. Az in statu actionis élő Kálvinnak hallgassuk csak meg néhány kijelentését: „Mivel a mi lassúságunk sok ösztönzésre és támaszra szorul, üdvös dolog íeszen a Szentírás különböző helyeiről összeszedni az élet berendezésére vonatkozó szabályokat, hogy akik előtt a megtérés kedves, igyekezetükben meg ne tévedjenek“. Inst. III. kv. 6:1. A megtartóztatásról azt mondja, hogy annak hármas haszna van: 1. A test megzabolázása, 2. hogy jobban el legyünk készülve a könyörgés-ekre és szent elmélkedésekre, végül 3., hogy bizonyságul szolgáljon Isten előtti alázatosságunkra. »Ami tehát a fegyelemre vonatkozik, valahányszor valamely nagy dologért kell Istenhez könyörögni, célszerű volna böjtöt rendelni imádsággal együtt.« Inst. IV. kv. 12:14. Általában kicsillan Kálvin írásaiból, hogy az Isten előtt való megállás, a »Szólj Uram, mert hallja a te szolgád« aktusa nála szigorú magamegfegyelmezéssel volt összekötve. Tudom, hogy az első pillanatban a címben foglalt céltól messzeesőnek látszik az, amit fentebb mon- | dottunk, pedig a legszorosabban összetartoznak. Ezt a világot nem győzheti meg semmi úgy a keresztyénség szent valóságáról, egyedüli hatalmáról,, minta híveinek életében megmutatkozó erők. Ehhez pedig szükséges a magunk megüresítése, amihez csak a magunk szigorú megf egy elmezésén keresztül juthatunk el. Az a világ, amiben élünk, tele van napról-napra a magukategy cél érdekében mindenestől odavető emberek hőstetteinek híreivel. Beszéltem olyan némettel, akinek a szeme ragyogott, amikor az 'Einsatzbereitschaft-ról, a maga teljes valójának a nemzeti szociálizmus ügyéért való latbavetéséről beszélt. Ezzel szemben a mi közfelfogásunkban a keresztyénségről alkotott felfogás körülbelül abba az irányba fejlődik, hogy az a »napos oldal« biztosítása. Nagyon fontos, különösen az ifjúságunk hitéletébe belevinni azt az íráson alapuló,- teljesen kálvini felfogást, hogy a hit mélységének eléréséhez úgy hozzátartozik az élet szünetlen kemény fegyelmezése és pedig módszeres meggyel mezé se, ahogy a katona életéhez hozzátartozik, hogy ne elegyedjék világi dolgokba, hanem csak annak tetszését keresse, akinek zászlaja alatt szolgál. II. Timótheus 2:4—5. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Makkay S.: Tudománnyal és fegyverrel című könyvének alapgondolatában is ez az igazság lelhető fel. Csak az Isten színe előtt fegyelmet tanult ember lehet a maga és nemzete hibáinak szigorú, de igazságos bírája, mások iránt megértő, maga iránt a legszigorúbb. De egyáltalán hogyan akarunk mi egyházfegyelmet bevezetni, ha az egyéni életek nem tanulják meg elébb az Isten kijelentésének elfogadására készülő ember szigorú önfegyelmezését...? Ez a magát fegyelmező, Isten katonája majd tudja úgy képviselni nemzetiségeink előtt a magyarságot, hogy azoknak nem„ jut eszükbe lekicsinylő párhuzamot vonni a mieink és saját fajtája között. Hordozzuk hát testünkben Krisztus halálát, hogy Krisztus élete is látható legyen bennünk! Erre van szüksége ennek a mi magyar népünknek. Vagy valamilyen hitetlen exegesissel kiexegetáljuk a szentírásból az olyan helyeket, mint p. o. Márk ev. 16:17—18 „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az. én nevemben ördögöket űznek, új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálosat isznak, meg nem árt nékik; betegekre vetik kezeiket és meggyógyulnak“ — mondja ez a rész, vagy az a másik ígéret: »Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál...« János ev. 14: 12., vagy pedig — s ég a vagy az egyetlen lehetőségünk az élet felé — komoly magunk odaadásával alkalmassá fegyelmezzük magunkat! Az Isten Lelkének erejétől megváltozott ember ámulva veszi észre, hogy a Lélek mint szenteli meg élete egyes darabjait, szürke, köznapi feladatait. Az ilyen ember felfedezi a nemzeti élet értékeit, s úgy becsüli meg azokat, legyen az nyelv, népi munka, daí, szokás, mint Isten ajándékait. Az új világhelyzet jellemzői között utoljára említettem #z erős kisugárzású népek életterében élő kis népek életének kérdését. Az a nép, amelyiknek fiai között megnő azok száma, kik egyéni hivatásukat Isten kezéből veszik el, ezzel együtt megnő a nemzeti hivatástudatot Istenig érőnek valló emberek száma. Amilyen bizonyos az, hogy a mai világ megsokszorozott kapcsolódási pontjain keresztül, újság, könyv, repülőgép, rádió, stb. által, megsokszorozódott az idegen lelkűiét beáradásának, az azzal való »fertőződésének« a veszedelme is, olyan bizonyos az is, hogy Istennel élő népnek nincs oka félni lényege elveszítésétől. Erre északi »hugunk«, a finn nemzet ragyogó példát adott. De tőle meg kell tanulnunk valamit, amivel mi magyar népünknek a XVII. századtól kezdve adósok vagyunk: a magyar nép Isten adta alkaiándk megfelelő missziói munkát. Sokszor úgy érzem, hogy német, holland, vagy angolszász népek életéből átültetett módszerekkel még mindig nem tudtunk és talán soha nem is fogunk közelférni népünk nagyobb tömegeinek szivéhez. Ahogy a mi gyülekezetünk életét nézem, az a sejtésem, hogy a családmisszió irányában lelhető fel az a magyar jellegű missziói munka, amelyik mélyebb szántást mivelhet a mi magyar református egyházunkban. Az eddig elmondottak egészen gyakorlati aprópénzre váltását mellőzöm. Abból indulva ki, hogy a Lélek, el egészen a felkeresendő családnak mondandó mondatig úgyis adja a nevet, a mondatot azoknak., akik iránta engedelmesek. Nem szólam, hanem a legszentebb tény az, hogy az új világhelyzetben legszentebb kötelességünk az ember, a. régi, bűnös helyzetben élő embernek a Bárány vérén szerzett »új világ« felé irányítása. Az új világhelyzetben is csak ez a régi és mégis örök-modern az egyetlen megoldás. Sopron. Maller Kálmán. — Kaposváron dr. ikafalvi Farkas Béla lelkipásztor egyházmegyei vasárnapi iskolai vezető-kurzust rendez, melyen részt vesz előadás tartásával dr. Ecsedy Aladár tahitótfalui ref. lelkipásztor, a Fecske szerkesztője is. — A szalafői gyülekezet Szabó István veleméri igazgató-tanítót választotta meg tanítójának. — Az őrségi ref. egyházmegye Kercán egész napos ifjúsági konferenciát tart az őrségi és göcseji ifjúság részére, melyen Kovács Péter országos titkár is tart előadást. A kercai gyülekezet közadakozásból szerény, mai viszonyokhoz szabott ebédet már biztosított a konferencia résztvevői számára.
