Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-08-31 / 35. szám

1941.

178. oldal DUNÁNTÜU PROTESTÁNS LAP

____________ ■■'» ■■ ■ ■■■ -Ml ■■ I 1 !■■■■

házmegyei közgyűlés fokozatos egyházhatóságok útján felterjesztést intéz a m. kir. kultuszminiszter úrhoz, hogy igazolt betegszabadságon levő tanítók helyettesének fizetéséhez a fizetéskiegészítő államsegély arányában áll. segélyt utalványozzon és rendelkezzen oly irányban — visszaélések megakadályozására, hogy megszakításós betegszabadságok esetén az iskolafennr tartó egyházak hat hónapon túl terjedő helyettesi fizetéssel terhelhetők ne legyenek.

Közgyűlés Császár Lajos kupi, Bende Gyula győrszemerei lelkipásztorokat üdvözölte új állásuk elfoglalása alkalmával. Az esperesi jelentésben felsorolt tanítóválasztásokat megerősítette s az új tanügyi munkásokra Isten áldását kérte. Egyházak, lelkipásztorok és lelkészözvegyek segélyezéséért vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak fejezte ki köszönetét ,s kérte bizalommal esperest, hogy időt és fáradságot nem kittiéivé, biztos' kézzel, Isten kegyelmében bizakodva vezesse tovább egyházmegyénket e vészes időben.

A tanügyi, missziói, számvevői jelentéseket jóváhagyólag megerősítette közgyűlés s tárgyalt néhány kisebb jelentőségű ügyet, melyek egyházközségektől érkeztek fel megerősítésre.

Közben fél 12 órakor, közgyűlés megszakításával, ! egyházmegyei bíróság ülésezett. Megalakította az idő- í szaki tanácsot és két tanácsban két közigazgatási panaszügyben hozott ítéletet.

Délután 2 órakor záródott be a közgyűlési tanácskozás s ki-ki közülünk sietett haza, hogy szerettei és gyülekezete körében végezze a reá bízottakat.

Réde.

Lampérth Lajos

egyhm. lelkészi főjegyző.

A pápai ref. egyházmegye lelkészértekezlete

augusztus hó 14-én tartotta gyűlését Pápán a nónevelő-intézet dísztermében. Ériek és imádság után Kiss Zoltán elnök tartott bevezető áhítatot Jézus és a temploZm címmel. Szavaiban a hívő ember kedves és szép lelki élményei tárultak fel, mikor szólt a szülőfalu, a kezdő és küzdő lelkészi szolgálat és a mostani működési helyének templomairól, melyeket szeret, melyeknek karzatát, szószékét, úrasztalát valóságban, vagy gondolatban mindig boldogan simogatja. Jézusért szedetni a templomot és az evangéliomért. Szentírási helyek idézetével felmutatta az imádkozni tanító, s a magánosán, közösségben, templomban, a kereszten imádkozó Jézust, aki a templomot az én Atyám házának nevezte. Ő tanított meg minket is imádkozni és a templomban a mi Atyánkat megtalálni.

Mádat Zoltán dr. mezőörsi lelkipásztor doktori értekezéséből olvasott fel a hallgatóság feszült érdeklődésétől kísérve. A presbiteri szervezet fejlődését isimlertette a magyarországi ref. egyházban. Tudományos kutatáson alapuló áttekintést nyújtott különösen a 16. és 17. század egyházi életéről, különös tekintettel a presbiteri szervezet fejlődésére. Felsorolt történeti tények alapján megállapította, hogy a magyarországi református egyház első századaiban inkább hittani. mint szervezeti kérdésekkel volt elfoglalva, noha némelyek tudni vélik, hogy már kezdetben megtalálható ,a presbiteri elem, szemben azokkal, akik kezdetben episkopális kormányzást feltételeznek. Különböző zsinatok határozmányaiból mutatta ki a világi elem bevonulását az egyházkormányzásba, továbbá a hierarchia és küriarchia harcát. Megemlítette, hogy épen Pápán alakult meg az első presbitérium, valószínűen heidelbergi mintát követve. Elnök meleg szavakkal köszöntötte előadót lelkésztár ai nevében is, mint új doktort és további tudományos munkásságára Isten áldását kívánta. '

Horváth Lajos mihálvházai lelkipásztor a pápai egyházmegye Debrecenben tanult lelkipásztorait ismertető tanulmányát olvasta fel. Sok Debrecenben tanult lelkésze volt a pápai egyházmegyének ás általaiban a Dunántúlnak. Megokolta azzal, hogy a pápai főiskola a sok üldözés, száműzetés, s közben alsóbbfokú iskolává alakulása miatt akadályozva volt abban, hogy akadémikus rektorokat, prédikátorokat termeljen, de tehette ezt a debreceni főiskola, amely szabadon tenyészett addig is, míg a pápai szenvedett és fennmaradásáért küzdött. Hosszú sorát olvasta fel azoknak a lelkészeknek, akik a most is élő gyülekezetekben szolgáltak az Urat. Sok kutatást és utánjárást kívánó előadásáért elnök köszönetét fejezte ki.

Az Orle önsegélyző pénztárról megindult eszmecserét Németh József noszlopi lelkipásztor vezette be. Szólt a régebbi idők megpróbáltatásairól, a kommunizmus sötét emlékű napjairól, az anyagi megélhetési nehézségekről, amik fenyegették a református lelkészi kart. de Istennek kegyelméből, a felebaráti szeretet segítő erejével, az ősök által bölcsen megszabott terménviárandóságokkal át tudta .yészelpi a nehéz időket. Most is át tudja, ha lesz elég hit és elég szeretet. Az előadást követő megbeszélés eredményeké pen ^értekezlet az Orle önsegélyző pénztár tervezete felett napirendre tért.

Elhunyt egyházmegyei lelkipásztorokról emlékeztek meg kegyeletes szavakkal utódaik a szolgálatban és szolgálati helyen. Jakab Jánosról a meggyőződés emberéről, a természetet szerető és kedvelő pásztorról utóda Bonde Gyula győrszemerei lelkész emlékezett, felsorolva a sok lelki munkát, amit végzett; az építést anyagiakban és lelkiekben. Néhai Győrv bános kedves emlékét, aki először Nvárádon, majd szülőfalujában Takácsin szolgált, Kiss Zoltán és Szijj József elevenítette meg. Idézték egyházi közéleti szereplését, gyüljekezetvédő munkáját, azt az embert, akit utóbbi szolgálati helyén sok támadás ért, aki csapást csapás után szenvedett el, mégis szelid mosolyt hordozott az arcán és rosszért jóval fizettet.

Maller Kálmán soproni lelkész dolgozatát, amit arról írt, hogy az új világhelyzet mennyiben érinti egyházunk nemzeti misszióját, Varga Kálmán olvasta fel. A szerzőtől megszokott vallásfilozófiai elmélkedést hallottunk, megvilágosítva és könnyebben érthetővé téve mondanivalóját külföldi és belföldi útjain nyert benyomások felhasználásával. Előadása sok gondolatot ébresztett, de vita az előadó távolléte miatt nem indult.

Barabás Árpád tapolcafői lelkipásztor népünk háziiparáról adott elő. Kiemelte a háziipar szükséges voltát., mert népünk nem mindig tudja beszerelni anvagiak híján a hjz ipari szükségleteit. A mai időkkel járó beszerzési nehézségek különösen indokolttá teszik, hogy népünk maga állítsa elő azt, amire képes. Elsősorban a kender és lentermelés, amik régebben népszerűek és elterjedtek voltak falvainkban, tudnák most is a háziipart fellendíteni. Szólott Nyárád és Tapolcafő neves és fejlett háziiparáról. Munkáik messze földre eljutnak és széo jgTüntetéséket értek el. Gvüitsük össze ifjúságunkat háziipari munkára, ez alkalom lesz gyülekezeti ifjúsági munka végzésére is.

Végül Császár Károly terjesztette elő Madar Zoltán dr. javaslatát, melynek alapján tiltakozott az érte-