Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-26 / 4. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1941 január 26. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._________________________----------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -----------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Magyar sorskérdések* Mindaz, ami egy nemzetnek életében történik, nem lehet és nem is közömbös sem a nemzet egyeteme, sem annak egyedei szempontjából. Ha a sors keze á kedvezés, a felemelkedés kocsijára ültet egy nemzetet s viszi a megdicsőülés magas ormai felé, vagy nevén szólít egy népet s felültetve a megpróbáltatás fekete fogatjára, rohan és száguld vele az ínség és próbák kietlen szigete felé: láthatóvá válik egy nemzeten, hogy hol és merre jár. Ha a közösségen ez nem nyugszik is, de testet ölt az öröm, avagy szomorúság a nemzet vezetésre hivatott egyedein. Milliók aludhatnak, de egyesek átélik egy nemzet sorsát. Annak jó vagy rossz oldalát. Nézzünk szembe néhány magyar sorskérdéssel. Nagyhatalom voltunk s most kis nép vagyunk. Egykor irányítottuk a dolgokat, most gyakorta a dolgok irányítanak minket. Egykor lesték gondolatunkat, akaratunkat, most gyakorta megesik, hogy mi hajtjuk meg fejünket mások gondolata, akarata e1 ott. Két néptenger közé vagyunk ékelve.Két nagy nép kisugárzásának sátora alatt élünk. Ez a tény érezteti velünk hatását. Ütközőnek és ütköző utasának lenni majdnem mindig kényelmetlen dolog. Mindenesetre kényelmetlenebb, mint Pulmann-kocsi utasának lenni. Egy kis népnek önmagának kellett irányítani magát, akkor amikor négyszáz esztendő alatt ettől elszokott. Pedig felnőtt . korban nehezebben megy a járni tanulás, mint gver- ! mekkorban. Elszakított és idegenbe vándorolt magyar- ■ Ságunkat nem állt és nem áll módunkban kielégítő módon pásztorolni. Pedig a világ minden nagy metropolisában ezrével vannak kivándorolt magyarok. Milyen szédítő erőfeszítést kell végeznie a még mindig csonka anyaországnak azért, hogy a kivándorolt magyarok második nemzedékének ajkán ne némuljon el a magyar szó. Rettentő sors az, hogy nem tudjuk kielégítő módon táplálni őket. Nagy erős és hatalmas nemzeteknek nem okoz különös és legyőzhetetlen akadályt fajtájuk pásztorolása még a világ legtávolabbi zugában sem. Felekezeti széttagoltság. Annyira, hogy sokszor még a magyarságunkban sem tudunk egyek lenni. Pedig keresztyénségünkben is több a közös vonás, mint az, ami elválaszt. Megoldatlan szociális kérdések népe vagyunk. Történtek lépések és cselekedetek a szociális gyógyulás érdekében, de messze még az út odáig, hogy szociális téren megérkezzen az a nemzet oda,, ahová meg kell érkeznie. . Mi lesz a magyarság sorsa? Mi a biztosíték arra, hogy e népnek még jövendője van? Hogy még nem végezte be hivatását? Ezek a ma égető kérdései. * Szabó Imre budapesti esperesnek a kőszegi ref. egyház Magyar estjén elhangzott előadásának vázlata. Istennek nem közömbös, .hogy legyen-e .magyar! Minden nemzeti alanyba — magyarba — Krisztust kell beleoltani. Vadócba kell rózsát oltanunk, hogy szebb legyen a föld. Isten addig, amíg egy népre szüksége van, addig nem hagyja el azt a népet. Ä történelem is ezt mutatja. Istennek pedig szüksége van Közép- Európában a magyarra, de csak akkor, ha a magyar nép az övé. isten kevesekért tartja a sokat. Sodomában 10 percentért megtartotta volna Isten a népet. De a 10 percent sem volt meg! Illés próféta boldogan jelenti az Úrnak az általános bálványimádás közepette: van még néhány ezer ember, aki nem hajtott fejet a Baálnak. Isten e kevesekért könyörült meg a sokon. Sok évszázaddal ezelőtt egy hajó úszott a Földközi tengeren keletről nvugat, Róma felé. Útközben kitör a vihar. Mindenki elveszti a felét. S ekkor felemelkedik valaki az utasok, illetve foglyok közül: Pál, az apostol, s mondja: ne féljetek, nem veszhet el a haió* mert reám még szüksége van az Úrnak. És nem vesztek él. Pál apostol egyedül volt a titkos percentszám, akinek kedvéért megtartatott a többség. Mohi. Mohács. Trianon... Szomorú állomásai a magyar történelem útjának! És a próbáltatások között is áll és él a magyar! Minden katasztrófát kihevert, mert megvolt a titkos percentszám benne, akikért Isten megtartotta. Mi lesz holnap? Mi lesz a jövő próbái között? M.egtartatik a magyar addig, amíg meg lesz benne a titkos percentszám, azok, akik minden körülmények között Isten mellé állnak! Mert Isten kevesekért tartja a sokat! A drégelypalánki református egyházmegye rendkívüli közgyűlése. A drégelypalánki református egyházmegye 1941. évi január hó 16-án rendkívüli közgyűlést tartott Nagymaroson, melynek keretében iktatta be állásába úi esperesét, Labancz László nagymarosi lelkipásztort. A beiktató közgyűlést istentisztelet előzte meg, (melyen a Zsolt. LXII1. 7. verse alapján Antal Zoltán balassagyarmati lelkipásztor hirdette az Igét. Az egyházmegyei gyűlésekkor szokásos urvacsoraosztás ágendáját Kövy Árpád losonci másodlelkész végezte, aki Böszörményi László losonci s.-lelkész segédkezésével a gyűlésen részt vett alkotó tagoknak és a nagymarosi gyülekezet szép számban megjelent tagjainak úrvacsorát osztott. A rendkívüli közgyűlés Kovács Sebestyén József perőcsényi lelkipásztor és dr. Fodor Vilmos 'egyházmegyei gondnok elnökletével alakult meg. Dr. Fodor Vilmos elnöki megnyitójában hálás és
