Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-22 / 25. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1941 június 22. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._________________________________----------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-----------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOK FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖL Külföldi presbiteri egyházalkotmányok. A helvét reformáció másik ágának élén Kálvin állt. Ha már most az egyház lényegét illetőleg meg akarjuk ismerni a kálvini reformációnak a felfogását, akkor idéznünk kell elsősorban a második Helvét Hitvallásnak idevonatkozó tanítását: »Mivel Isten eleitől fogva azt akarta, hogy az emberek idvezüljenek és az igazság ismeretére eljussanak: ebből szükségképpen következik, hogy mindig volt, van is és a világ végéig lesz egyház, azaz a hívőknek e világból elhívott és egybegyüjtött gyülekezete, vagyis minden ,szenteknek egyessége«.13 Továbbá idéznünk kell a Genfi kátét: »az egyház azon hívek testületé és társasága, kiket az Isten az örök életre praedestinált«. Református 'felfogás szerint Krisztus az egyház feje, a jog és hatalom alapja a hívők szervezett közössége, a gyülekezet.14 A gyülekezetre, az egyházra Kálvin szerint három feladat vár: az igehirdetés, a kormányzás és a szegények gondozása.15 Ezt a hármas feladatot az egyház szervei által — négy feladatkörre felosztva — négy »hivatal« segítségével teljesíti. Ez a négy hivatal: pásztor, tanító, presbiter, diakónus.16 A pásztori és presbiteri hivatal az, .amelyik úgy tartalmánál, mint hatáskörénél fogva érdekelhet most bennünket. Ezeknek van ugyanis szerepük az egyház kormányzásánál. »Az egyházi kormányzat Kálvin szerint az erkölcsi fegyelem kezelésével azonos.«17 »Tota autem ecclesiae iurisdictio pertinet ad morum disciplinam.«18 Nagy gondot kell arra fordítani, hogy az egyházban Isten akarata ellen semmi se történjék. Ha mégis az egyház tagjai az isteni parancsoV.ok ellen tennének valamit, elsőrangú kötelessége a presbitereknek, hogy megintsék az atyafiakat.19 Az egyházi fegyelem két síkon mozog: áz egyik síkon az egyházi szolgákat, a másikon az egyház összes tagjait (tehát a szolgákat és fejedelmeket is) fegyelmezzük.20 Az egyházi fegyelmezés joga a gyülekezeté. Ezt sohasem szabad elfelejteni. Azonban az egyházi fegyelmezés jogát a presbiterek kollégiuma gyakorolja a gyülekezet képviseletében. Kálvin az egyház kormányzását végző tisztviselőknek a választását a gyülekezetre bízza.21 Sokan azonban, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, kétségbe vonják ezt. JEzek részben a genfi gyakorlatra hivatkoznak, részben pedig egy 13 Erdős József: A második Helvét Hitvsllás XVII. r. I p. 62. o. 14 K. A. i. m. 141. s köv. o. 43 Inst. IV. III. 43 K. B. i. m. 34 — 37. o. 11 u. o. 37. o. 13 Inst. IV. XI. 1. 19 u. o. XII. 1—2. 20 u. o. IV. XII. 7. 21 Inst. IV. III. 13. konkrét esetre, amelyet »Morelli esete« néven könyvel el az egyháztörténelem.22 Hogy Kálvin a maga elvi álláspontját és elgondolásait, a gyülekezeti kormányzás tekintetében száz százalékosan nem tudta Genfben megvalósítani, ez kétségtelen. Azonban ez a tény mit sem von le annak a megállapításunknak az igazságából, hogy Kálvin az egyházat, azaz a gyülekezetét tekintette az összes íurisdictionális jogok alanyának. Bizonyítja ezt elsősorban maga Kálvin, az Institúcióban kifejtett egyházkormányzati nézeteivel. Másodsorban bizonyítják azok a külföldi református egyházalkotmányok, amelyek nyilvánvalóan, teljes hitelességgel igazolhatólag a kálvini elvek alapján épültek fel. így pl. elsőrenden a franciaországi református egyház alkotmánya. Sokan azt az állítást is megkockáztatják, hogy Kálvin egyházalkotmányi rendszere theokrácia volna. Ez az állítás már csak azért sem állhatja meg a helyét, mivel Kálvin szerint »az egyház az államtól különböző társadalom«.23 Rieker szerint pedig amig a lutheránusoknál »a látható egyház csak istentiszteleti közösség, addig a reformátusoknál külön társadalmi szervezet«.24 A világi felsőség és az egyházi kormányzat egymás hatáskörébe nem avatkozik.25 Ennek ellenére azonban kétségtelen, hogy az Isten akarata, melyet a Szentírásban tett nyilvánvalóvá, az államhatalomnak is törvényt szab. Abból a megállapításból, hogy »az egyház az államtól különböző társadalom«, igen könnyen le lehet jutni a modem egyházalkotmányi szemléletnek arra az álláspontjára, amelyik a »szabad egyház szabad államban« elvet hirdeti. Némelyek e gondolat atyjának Kálvint tekintik, s ha a közvetlen szerzőséget nem háríthatjuk is egészen Kálvinra, annyit mégis konstatálhatunk, hogy ez az álláspont a kálvini, református egyházalkotmányi elvek folyománya.26 Ha ezek után feltesszük a kérdést, hogy Kálvin elvi állásfoglalása és nézetei az egyház szervezetét és alkotmányát illetőleg hogyan nyertek a gyakorlatban alkalmazást, a következőket állapíthatjuk meg. Kétségtelen tény, hogy sem első genfi tartózkodása alatt, sem azután, hogy száműzetéséből Genfbe visszahívták, nem tudta teljesen megvalósítani elvi álláspontját a gyakorlatban. Igaz, hogy amikor visszahívták, visszatérésének egyik feltételéül azt tűzte ki, hogy Genfben egy, a Szentírásnak és az őskeresztyén szervezetnek megfelelő egyházalkotmányt léptetnek életbe. Az így megállapított egyházi rendtartás, az Ordonnance ecclésiastique, nagyon sokat megvalósí-22 K. B. i. m. 40. o. 23 u. o. 20. o. 24 Rieker: Grundsätze 68. o. 25 Inst. IV. XI. 4. XX. 25. 26 K. B. i. m. 20. o.
