Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-06-01 / 22. szám

1941.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

113. oldal.

mátus Tanáregyesület központi igazgatósága részletesen megtárgyalta a református, de általában az egész magyar tanári rend sok fontos kérdését. Érdekes tervük mindenekelőtt, hogy kezdeményező lépéseket tettek a tanügyi kamarák megszervezésére. Nagy Miklós dr. szeghalmi gimnáziumi igazgató, szakosztályi elnök készített is errenézve törvényjavaslat-tervezetet. A tanügyi kamarák szava mindenféle .tanügyi kérdésben és a tanítórendet érdeklő minden vonatkozásban hathatósabb lenne s ezzel egyébként is szervesen illeszkednének bele abba a nagy európai eszmeáramlatba, amely az egész társadalom újjászervezését tűzte ki feladatul. Foglalkozott a tanáregyesület a fenyegető tanárhiány kérdésével is, megállapítván, hogy pl. alig Van már olyan fiúpolgári, iskola, ahol teljes férfitanárlétszámmal dolgoznak. Szabályozni kellene a túlóradíjakat, hiszen pl. a református egyházi törvény is hangoztatja: aki a kötelezettnél többet tanít, azért méltányos, óránkint legalább a rendes tanári alapfizetés hányadának megfelelő díjban részesítendő. Óhajuk az is, hogy a református helyettes tanárok részesüljenek egyenlő elbánásban az államiakkal a vasúti arcképes igazolványra jogosultság tekintetében. Csekély és rendszertelen az internátusokban dolgozó tanárok díjazása, ezen is segíteni kellene. A tanároktól elvett korpótlék helyett a bírókéval egyenlő működési pótlékot állapítsanak meg a tanárok számára. Részletesen . kifejti a tanárok emlékirata, hogy a falusi tanárság, kivált művelődési és gyermektaníttatási szempontból hátrányban van a városi kartársakkal szemben s ezt a hátrányt a fővárosi színvonalú lakáspénz rendszeresítése enyhítené. Figyelemreméltó .kívánság az is, hogy a tanári oklevél nélkül katonai szolgálatra bevonult s így álláshoz is későbben jutott hadviselt tarlárak clőlépésébe és nyugdíjába a háborús katonai szolgálat éveit utólagosan számítsák be- Felterjesztésre készülnek: szorgalmazza és segítse elő a kormányzat a magyar vidékeken működő középiskolákban a nemzetiségek nyelvének fakultativ tanítását.. Kérik az intézetfenntartó testületeket, hogy fizetési osztályra tekintet nélkül minden tanárnak minden egyes újszülött gyermek után szülési segélyt utaljanak ki. A református tanítórendnek az egyházigazgatás területén nagyobb súlyt szeretnének biztosítani. Szószerint idézzük az Országos Református Tanáregyesület szociálpolitikai szakosztályának egv további határozatát: A szakosztály örömmel látja, hogy a magyar közéletben mind többen emelik fel szavukat a beteges címkórság ellen. Hiszi és vallja, hogy nincs megfelelőbb megszólítás és címzés, mint: igazgató úr, tanár úr, de hiszi és vallja, hogy súlyos igazságtalanság ezt a beteges címkórság mai idején éppen csak a tanárokkal és tanítókkal szemben hangoztatni, akik sohasem voltak elkényeztetve címadományozásokkal, bizonyára azért, mert a tanárok közül áhítoztak legkevesebben az ilyen üres címek után. Éppen ezért az ORTE elnöksége útján megfelelő mozgalmat szeretne indíttatni azért, hogy a magyar közélet egész vonalán töröljék az üres címzéseket s legyen a megszólítás: Miniszter úr, Államtitkár úr, Püspök úr, Tábornok úr. Alispán úr, Táblabíró úr stb. Ehhez kapcsolódnék természetesen a hatáskört nem jelentő címadományozások megszüntetése is. (MÉ.)

— Magyarszecsődön Soós' Lajos presbiter feleségével együtt, birtoka szivéből a legjobb földet, körülbelül 3 kát. holdnyit, Isten dicsőségére a gyülekezetnek hagyta örökbe. Az örökség átírási költségeire még külön 100 P-t adományozott.

— A Képzőtársaság jubileuma alkalmából a i társasághoz eddig a következő adományok folytak be: i 100—100 P: Zsindely Ferenc m. kir. miniszterelnökségi

j államtitkár, dr. Lázár Andor ny. m. kir. igazságügy’ miniszter. 50 P: dr. Lázár Ferenc m. kir. közjegyző, Budapest. 40 P: dr. Balogh Jenő v. b. t. t., egyházkerületi főgondnok. 10 P: dr. Merétey Sándor főorvos, Kecskemét. 2 P: Győr Sándor lelkipásztor. — Horváth Máté, a Pápai Hitelbank igazgatója, tíz kötet könyv. — A szíves adományozóknak ezúton is hálás köszönetét mond a Képzőtársaság vezetősége.

— A csilizpatasi ref. egyház életéből. Május

11-én Csilizradvány, Kulcsod, Szap, Csiliznyárad ifjúságának részvételével körzeti ifjúsági konferencia volt a gyülekezetben. A délelőtti istentiszteleten Pataky László KIÉ titkár hirdette az igét; a délutáni templomi ünnepély alkalmával pedig Kovács Bálint konventi ifjúsági lelkész mondott beszédet és 14 csilizpatasi ifjút KIÉ taggá avatott. Ennek végeztével az iskolában nagyszámú közönség előtt az ifjúság erkölcsi életéről, a KIÉ munka céljáról, a kálvinista öntudatról és az ifjúság nemes szórakozásáról tartottak előadásokat. A körzeti ifjúsági konferencia napja nemcsak az ifjúság, hanem az egész gyülekezet életében áldott lelki magvetés napja volt.

— Tác község régi vágya, hogy orvosa legyen. A képviselőtestület ez ügyben kiküldött népes küldöttségét Tánczos Béla lelkipásztor vezette a vármegye főispánja és alispánja elé. Ez alkalommal elmondott beszédét a Református Híradó közli.

— Bácsán a ref. ifjúság lelkes gárdája dicséretre méltó tevékenységet fejt ki. A bácsai ifjúsági egyesület Győrbe látogatott el és igen kedves vallásos estélyt rendezett a bácsai imaház. alap javára. Az egyesület minden fiú és leánytagja szerepelt szavalattal, énekszámmal, vagy jelenetben.

— A sárospataki ref. főiskola érdekében megszívlelésre méltó cikket írt a Sárospataki Református Lapokban dr. Gesztelyi Nagy László országgyűlési képviselő, aki legutóbb 25.000 P-s alapítványt tett szeretett Alma Matera részére. Javaslatai a következők: 1. A tiszáninneni református egyházkerület minden gyülekezetében egy napot szenteljünk a sárospataki református kollégiumnak. Legyen az e napi istentisztelet is erre a célra odaállítva. A perselypénz, házról-házra gyűjtés alapján hozzunk áldozatot ezért az ősi kollégiumért.

2. Az egyes egyházak lélekszámúk arányában az egyház, mint erkölcsi testület, áldozzanak évenként egyszer egy összeget a kollégium számára 5 pengőtől 100 pengőig.

3. Gyűjtsük össze a volt sárospataki diákokat, adjuk ki névsorukat és ezzel is próbáljunk közelebb férkőzni hozzájuk, hátha tudunk a lélekre hatni úgy, hogy azok áldozatot hoznak a szebb magyar református jövendőért. 4. Egy régebbi gondolatomat ismét előhozom s ez az, hogy a diákok leckekönyvében hátul legyen egy rovat, amelybe beleírjuk, hogy „Én, e leckekönyv tulajdonosa, a sárospataki kollégiumtól ottani diákságom ideje alatt ilyen és ilyen összegű jótéteményt élveztem s erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy amikor az Isten nekem a kezembe kenyeret ad, álláshoz jutok, akkor, ha nem is egészében, de legalább részben igyekszem azt az összeget kamatos kamataival az én nevelő szülőm, a sárospataki kollégium számára visszafizetni.“ Ennek óriási erkölcsi hatása lenne és megindíthatna egy hatalmas új tőkeképződést, amelyből ez a kollégium a visszacsatolás folytán megsokasodott feladatait jobban el tudná végezni.