Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-01 / 22. szám
108. o!dal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1941. papságunk, tanítóságunk és híveink igyekeztek mindent megtenni az egyház fennmaradására. Fájdalom, az egyházkerület nagy része nem tért haza, imádkozunk ottani véreinkért. ígérjük, hogy mindent el fogunk követni az egyetemes egyház virágzására, fogadjanak azzal a szeretettel, amivel idejöttünk. Balogh fő gondnok-elnök válaszában azt mondta, hogy szívvellélekkel gondolunk túlmaradt testvéreinkre, szeretetünket meg akarjuk mutatni irántuk. Balogh Jenő a múlt század nagy erdélyi dátumaira emlékezett vissza most, hangoztatva, hogy az erdélyi egyházak kü'ön jogait és egyházalkotmányának sarkalatos pontjait továbbra is fenn kívánja tartani az országos zsinat. Küldjük boldog köszöntésünket délvidéki testvéreinknek is, akiket nagy veszedelem közül szabadított meg derék honvédségünk, amelyik iránt legnagyobb tiszteletünket és elismerésünket nyilvánítjuk. Visszatért a Délvidékkel 34 ezer református, akik jogilag már szintén tagjai lettek a magyarországi református egyháznak. Vezetőikkel a szükséges intézkedéseket megbeszéltük s az anyaország és a Délvidék képviselőiből alakult külön országos bizottság fogja a törvényes visszaolvadást előkészíteni. Köszönetét mondott a zsinat előmunkálataiért Benedek Zsolt konvenfi tanácsosnak és Kiss József titkárnak. Medgyasszay Vince püspök és Teleki József gróf főgondnok elnökletével egyhangúlag megválasztották újból a zsinat lelkészi elnökévé Ravasz László püspököt, világi elnökké Balogh Jenő főgondnokot. Küldöttség hivta őket a terembe és Teleki József a zsinat háláját fejezte ki eddigi fáradozásaikért. Balogh Jenő az elnökség nevében köszönt: — Szilárd hittel reménykedve Magyarország boldogabb jövőjében, foglaljuk el úiból az elnöki székét. Nehéz idők is jöhetnek, de a Legnagyobb Magyarra gondolunk: Széchenyi István mindenkinél élesebben látta, ismerte fel Magyarország helyzetét s 1848-ban mégis ezt írta: Én a bárkán maradok!... Mindenkinek ma is ott kell megállania, ahová a Gondviselés állította. (Helyeslés.) Két évfordulóról tett még említést: a református zsinatok 1791-iki alapokmányáróLs arról, hogy' 1891-ben Budapesten tartotta üléseit az első teljes országos zsinat. Tisza István is résztvett már ezen; szálljon ma kegyeletes megemlékezésünk a geszti sír felé. Bethlen Pál gróf előadásából tudjuk, mennyit küzdött Tisza István Erdélyért... Másik akkori körjegyzőnk, Teleki József gróf ma is jóegészségben van közöttünk. (Éljen! Éljen!) A világi elnök elparentálta az időközben meghalt zsinati tagokat, Ravasz püspök-elnök viszont azt hozta a zsinat tudomására,, hogy most húsz éve választották Balogh Jenőt a dunántúli egyházkerület főgondnoki székébe Tisza István utódává. (Éltetik az ősz államférfit.) Alelnökké a zsinat megválasztotta Farkas István püspököt és Teleki József gróf főgondnokot, jegyzőkké Erdős Károly dr. debreceni egyet, tanárt, Győry Elemér dunántúli, Enyedy Andor dr. tiszáninneni lelkészfőjegyzőt, Kiss Gyula ceglédi igazgatótanítót, Mester Mihály erdélyi előadótanácsost és R. Vozáry Aladár orsz. képviselőt, — a zsinat háznagyává Benedek Zsolt dr. konventi tanácsost, majd a különböző bizottságokat is összeállították. A zsinati elnökség megbízásából Szentpéteri Kun Béla dr. debreceni egyetemi tanár jelentette, hogy Horthy Miklós kormányzó jóváhagyásával és megerősítésével látta el a visszacsatolt keleti és erdélyi területek református önkormányzati testületéinek az anyaországi egyházzal való újraegyesítéséről és egy egyházi törvény módosításáról szóló III. és IV. egyházi törvénycikket. Kováts J. István dr. dunamelléki lelkészfőjegyző előadásában az új ötéves lelkészképző kapcsán a »teljes lelkészi képesítést« a zsinat ahhoz a feltételhez köti, hogy a lelkészjelölt az első képesítés megszerzése után egy gyakorlati évet akár a hazai, akár valamelyik külföldi magyar református egyházban segédlelkészi, vagy vallásoktató-segédlelkészi szolgálatban töltsön és ezután a magyarországi református egyházkerületek valamelyikének vizsgálóbizottsága előtt a második lelkészképesítő vizsgát további két éven belül letegye. Csak egy év számítható be külföldi tanulmányban töltött időből a II. lelkészképesítő vizsga előfeltételéül megszabott két segédlelkészi évbe. Hetessy Kálmán dr. kecskeméti lelkipásztor referálta a debreceni nyugdíjas lelkészek kérését, hogy javítsanak a nyugdíjas lelkészek, lelkészözvegyek és árvák helyzetén. »A zsinat maga is tudatában van annak, hogy a lelkészi nyugdíjakat, az özvegyek és árvák ellátását úgy kell megállapítani, hogy laz a tisztes megélhetést biztosítsa: a konvent állapítsa meg, hogy e szükséglet kielégítése szempontjából a nyugdíjintézet teherbíró képessége megfelelő-e?« A zsinaton megjelent Bánffy Dániel báró földmívelésügyi miniszter s a régi tagok élén Tasnádi Nagy András képviselőházi elnök is. Sz. Kun Béla professzor ismertette előadóként a Magyarországhoz visszacsatolt _ keleti és erdélyi területek református önkormányzati testületéinek a magyarországi református egyház többi részével való egyesülése végrehajtásáról készült törvényjavaslatot, amely általános érdeklődést keltett. (Magyar Értesítő.) (Folyt, köv.) JEGENYE A VIHARBAN! Nekirohant a vihar, veri, tépi, s zúg, üvölt. Iszonyú az ereje, szinte hullámzik a föld. Mint egy vállas óriás, vagy dühöngő fenevad, ökleli a jegenyét, s tördeli a bokrokat. Dőlnek a fák ropogva. Boglya, kéve, nyúl, madár, zörgő kóró menekül, vert hadként fut a határ! S a fa állja a vihart, fejét büszkén emeli, mint a küzdő hős haja, lobognak levelei. Jön a zúgó légiraj, bombái a mennykövek, tombolva szórja, veti szét a nagyszemű jeget. S a jegenye küzd, habár fogy mögötte a sereg, ága csapkod, s görcsösen fogóznak a gyökerek. Hősi harc ez, gyönyörű: az ég minden ereje harcra kelt és állja ezt egymaga a jegenye! Kemény, harcos dereka megtorpanja a szelet, s tépve bár, de győztesen áll a dúlt határ felett. Csak az a harc, amikor minden gyáva menekül: állni hősen gúnyt, vihart, halálos vészt. . . egyedül! Sorsunk ez a jegenye, sorsunk volt és az marad: jegenyefa a magyar a viharzó ég alatt! Bódás János. Felhívjuk a Nagy tiszteletű Lelkipásztor Urak figyelmét, hogy a szentháromságvasárnapi persely pénz a Gusztáv Adolf Egyesület javára az egyházmegyei közalapi pénzkezelő úrhoz küldendő be.
