Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-05-18 / 20. szám
1941. DUNÁNTÜLI protestáns lap 97. oldal. Az új magyar református énekeskönyv megalkotása a mi nemzedékünknek egyik legnagyobb jelentőségű feladata; újbóli elhibázása mérhetetlen lelki romlást hozhat, áldott sikere pedig módfeletti mértékben megihletheti lassan magára találó egyházi, lelki és közösségi életünk jövendőjét. Vigyáznunk kell, hogy hittel és értelemmel fogjunk hozzá és hajtsuk végre. Vigyáznunk kell arra is, hogy azok, akik e kérdéssel sok imádság és tudakozás között foglalkoznak, egymást megértsék, közös és különböző véleményeiket testvéri türelemmel és hiúság nélküli, egyedül az ügyre magára figyelmetes odaadással kicseréljék, megvitassák. Vigyáznunk kell'arra is, hogy a kérdést egyházi közvéleményünk minden síkjában, széles körben ismertessük és a kellő értékű megoldásra a lelkeket felkészítsük. A jugoszláv királyságbeli testvérek énekeskönyve jelentős lépést képez a jó magyar református énekeskönyv felé. Ha a megalkotandó új magyar énekeskönyv nem visz ennél a lépésnél is tovább, az nagy hiba lenne. Mert a jó, az igazi, az Isten szerint való énekeskönyv az lesz, amely — Gáty Ferenc tanulmányának záró szavai szerint — köze (hozta a nagy, magyar ébredést. Csurgó, Somogy megye. Tóth Kálmán. Az egyetemes konvent ülései. Huszonhárom év óta először, újból résztvehettek a konventi ülésen Erdély és a Királyhágómellék képviselői; az erdélyi egyházkerület részéről Vásárhelyi János püspök, Teleki Artur gróf, Bánffy Miklós gróf, Bethlen György gróf titkos tanácsos, főgondnokok, Tavaszy Sándor püspökhelyettes, theol. tanár, Kádár Géza »generális direktor«*. Imre Lajos theologiai tanár és Mester Mihály előadótanácsos*, a királyhágómell éki részek követeként Sulyok István püspök, Thúry Kálmán főgondnok, nagyváradi táblai elnök jelentek meg. Az anyaország református jeleseinek sorából, Ravasz László püspök és Balogh Jenő főgondnok, titkos tanácsosokkal az élen, többi közt ott voltak: Medgyasszay Vince, Révész Imre, Bertók Béla püspökök, a főgondnoki, gondnoki és tanácsbírói karból Tasnádi Nagy- András felsőházi tag, Vay László báró, Szász Károly, Puky Endre, Petri Pál titkos tanácsosok, Boér Elek közig, bírósági tanácselnök, Juhász Nagy Sándor v. miniszter, Szilassy Béla, Benkó Ferenc ny. államtitkárok, Kováts J. István, Győry ‘Elemér, Enyedy-, Andor egyházker. főjegyzők, Pósa Péter, aki a gyengélkedő Farkas István püspököt helyettesítette és sok más előkelőség, köztük Harsányi Pál, Jókay-Ihász Miklós felsőházi tagok, Sz. Kun Béla, Kállay Kálmán egyet, tanárok. Ravasz László dr. püspök-elnök igeszolgálata és imája után Balogh Jenő dr. főgondnok-elnök megnyitójában mindenekelőtt arra a fokozatos történelmi folyamatra emlékeztetett, amelynek következtében Ma* gyarország ezeréves területébe a trianoni békeparancs által igazságtalanul elszakított országrészek közül 1938 óta immár a negyedik tért vissza. Különös melegséggel és a konventi tagok ünneplése közepette fordult köszöntőszóval az erdélyi és királyhágómelléki egyházkerületek kiküldöttei ,felé, akik az elszakítás folytán .1918 óta nem vehettek részt a magyarországi református egyház legfőbb kormányzó-, illetőleg törvényhozó-testületének tanácskozásaiban s erre az ülesre most már újból kiküldötték 12 képviselőjüket. Elismeréssel szólt Balogh Jenő dr. hős honvédségünkről, amelyik a délvidéki, elhagyatott magyarságot sanyarúságából és a veszedelmek közüli oly világító önfeláldozással megmentette. Balogh Jenő dr. a továbbiakban összefoglalóan tájékoztatta a hazatért egyházkerületek delegátusait a magyarországi református egyháznak az utóbbi években végzett munkájáról. Elmondta, mi a konvent elvi álláspontja a református iskolák fenntartása szempontjából s hogy miként fejlődött az ifjúsági munka,, a tanyákon és szórványokban élő reformátusok gondozása; beszámolt a világi elnök a külföldön szétszórva élő magyar reformátusok és a közülük az utolsó évben hazatértek gondozásáról, vázolta a reofrmátus egyház részvételét a társadalompolitikai és szegénygondozói munkában, valamint az árvizkárosultak segélyezése körül és elmondta, hogy most már több egyházkerületben tartottak »népfőiskolái« tanfolyamokat s az evangéliumi munkásszövetség is megalakulhatott. A megnyitó méltatta még Széchenyi István gróf fellépésének és művének jelentőségét és különösen fejtegette a Legnagyobb Magyarnak a jobbágyság megszüntetése, általában a törzsökös magyar földrhij vesnép érdekében már száztiz évvel ezelőtt kifejtett í munkásságát, végül pedig kegyelettel áldozott Teleki Pál gróf és az ugyancsak hirtelen elhunyt egyetemeskonventi képviselő: Halka Sándor emlékének. (Folyt, köv.) A Coetus Theologorum pápai ülése. A Coetus Theologorum Református Theologusok Munkaközösségének dunántúli tagozata május 13-án Pápán tartotta második felolvasó ülését, a theologia 2. számú előadó termében. Az ülésen megjelentek lie. Rácz Kálmán, dr. Madar Zoltán Coetus-tagok, a theologiai tanári kar tagjai teljes számban és a theologiai akadémia hallgatói. Zsoltáréneklés után az ülést dr. Török István theol. akad. tanár nyitotta meg rövid beszéddel. Majd dr. Kathona Géza „A dunántúli és felső— dunamelléki református egyházkerületek liturgiái berendezésének forráselméi a XVI. és XVII. században“ címmel tartotta meg székfoglaló előadását, melynek rövid tartalma következő: A dunántúli és felsődunamelléki református egyházkerületek XVI. és XVII. századi liturgiái berendezkedésének problémája elég későn került a tudományos érdeklődés homlokterébe. Mitrovics Gyulának egy 1888- ban kiadott tanulmánya érintett első ízben dunántúli kultuszi problémát. Utána Thury Etele, Szathmáry József, Sörös Béla, Payr Sándor, Raffay Sándor és Tóth Endre foglalkoztak részben vagy egészben e tárgykörbe vágó kérdésekkel. A legtöbb munkálat azonban úgy a hazai, mint a külföldi függőségeket illetően nélkülözte a forráselemzést. A XVI. századi dunántúli és felsődunamelléki protestáns connubium istentiszteleti rendjét kölcsönösen és párhuzamosan irányította az ó-lutheri és helvét szertartásalakítás. A helvét Huszár Gál 1574. évi istentiszteleti liturgiájának felépítésénél Luther „Formula Missae“jének menetét követte, viszont a lutheránus Bornemisza Péter szintén 1574. évi rendtartásának megalkotásánál már a zürichi L. Lavather 1559. évi „De Ritibus et Institutis Ecclesiae Tigurinae, opusculum“-át vette alapul. A szertartási agendánál is hasonló volt a helyzet. i A dunántúli és felsődunamelléki protestáns connubium
