Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-05-05 / 18. szám
1940. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 89. oldal. A vasárnapi és ifjúsági munka amerikai magyarjainknál sokkal élénkehb és hatásában szembetűnőbb, mint idehaza. Az egyház világosan látja a helyzetet, hogy léte, pontosabban keresztyén magyarsága forog 'kockán ennél a tétnél. A vasárnapi iskola célkitűzése odaát lényegesen tágabb, mint nálunk; ott nemcsak a hitben kiskorúaknak a vallásos ismeretbe való bevezetését célozza, hanem a faji öntudat alapjainak a lerakását is szolgálja. A CE ifjúsági munka célját és eszközeit tekintve azonos a mi KIÉ-kel, csak — érthető —i a magyarságtudat elmélyítése ott problematikusabb, lelkesebb. Női egyesülete is kivétel nélkül minden egyháznak van. A nőegyletek a jótékonykodások mellett főképpen az egyházi anyagi stabilizálását munkáló teák, vacsorák, kirándulások stb. megrendezésével foglalkoznak. Az egyletek működése nélkül anyagi romlásba zuhannának kinti egyházaink. ^Gondoljuk csak elv hogy majdnem teljesen önfenntartók odaát a gyülekezeték, bár nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy a Reformed Curch Belmissziói Tanácsa az elmúlt ötven esztendő alatt kb. egymillió dollárral segélyezte, illetve segélyezi még ma is magyar gyülekezeteinket.) A szeretetvendégségek, gyülekezeti estélyek ,,gyakori alkalmazása ott méginkább az egyház elvilágiasodásához vezet, mint az Óhazában. Annak megvilágítására, hogy az elvilágiasodás veszélyével mennyire tisztában vannak amerikai lelkipásztoraink, hadd idézzek, dr. Tóth Sándornak, az Isten Országát Szolgáló Bizottság elnökének szokatlanul bátor, fiatalosan harcos jelentéséből pár részletet: »Túlságosan sok engedményt tettünk a világnak, mit a többség nevében nemcsak mentett, hanem indokolt is az a kötelezettség, ami elé faji összetartásunk feladatai állítottak. így eshetett meg, hogy egyházaink oly nagy mértékben elvilágiasodtak, hogy sok helyen már menteni sem lehet életük gyakorlásának ily módjait.«5 »Híveink nagymérvű elvesztése nehezebbé tette egyházközségeink fenntartását és mi ennek következtében még nagyobb mértékben vettük jgénybe a világ pénzszerzési eszközeinek alkalmazását Ahelyett, hogy Urunkhoz fordultunk volna utasításokért: magához a Sátánhoz mentünk iskolába és tőle tanultuk el, hogy milyen fogásokkal lehet megtölteni kiürült pénztárainkat. Rettegünk attól a gondolattól, hogy vájjon hány templomban fogna megint korbácsot .Urunk — mert nem ismerhetné el az imádság házának azoknak a templomait, akik ilyen szégyenteljes tanúbizonyságot tesznek Isten iránti bizalmatlanságuk felől !«6 Amelyik egyházban nincsen belmissziói tevékenység, az nem fejlődik. Különösen áll ez Amerikára, ahol nincs kötelező egyháztagság, s a lakosság fele semmiféle egyházhoz sem tartozik. A tegnap még virágzó ipartelepek lakatlanná válnak, s máról-holnapra úi városok bújnak elő..A néo ennek megfelelően hol itt. hol amott üt tanyát, van úgy, hogy egy életre, de az is megesik, hogy csak hetekre. S ha valahol, úgy Amerikában nem nézheti tétlenül a lelkioásztor a magyar reformátusság hullását, .áthasonulását. Ugv hiszem, nem lesz érdektelen., ha a belmissziói bizottságok néhány érdekes javaslatát — hacsak szemelvényesen is — ismertetem: 1. Böjti időszakokban az egymáshoz közelfekvő gyülekezetek lelkészei cseréljék el egymással szószékeiket. 2. A gyülekezetek vegyék igénybe dr, Tóth Sándor evangélizációs szolgálatát. 3. Az amerikai magyar református gyermekek számára készíttessék egy új, korszerű konfirmandus káté és kézikönyv ma& 40.1. 6 41.1. gyár és angol nyelven. 4. Állíttassék fel egy állandó traktátus bizottság, amelynek tagjai gondoskodnának arról, hogv legalább kétszer évente egyháztagjaink lelki szükségleteit szolgáló iratok adassanak 1d. 5. Ajánlják annak a régi tervnek is a megvalósítását, hogy az idősebb egyháztagok kezébe magyarnyelvű házi áhítat tartására alkalmas vezérfonalat adjanak ki. 6. Sürgetik a konferenciák rendezését. Az egyházak jelentéseit olvasva, ámulattal látjuk, hogy micsoda emberfeletti munkát végeznek kinti lelkipásztoraink, hogy a gyülekezeti életet virágzóvá és evangéliumivá tegyék. S ámulatunk csak növekszik, ha kigondoljuk.. hogy a Magyar Egyházkerület legnagyobb gyülekezete, a toledo-i is csak 340 tagot számlál! Bizony, centekből, áldozatos szivjóságból csudálatos dolgokat tud cselekedni az Ur! Most még csak a lelkész nyugdíj- és gyámintézetről akarok pár szót szólani: Tervbe vette az egyetemes 'zsinat, hogy 1940-re felállítja az úi Egyesült Nyugdíjintézetet, amelynek célja: jobban gondoskodni az elöregedett és munkaképtelen lelkészekről, azok özvegyei- és árváiról. Tagja lehet minden felszentelt lelkész. A nyugdíjba-vonulás kora 65 év, az eddig érvényben lévő 70 helyett. Egy lelkész tehát, aki 25 éves! korában kezdi meg hivatali működését és átlagos évi fizetése 1250 dollár, 65 éves korában, ha nyugdíjba vonul, 674 dollárt kapna. Özvegye a halálozás idején élvezett fizetés 60o/o-át kapja nyugdíjképpen. A lelkészárváknak 18. életkorukig folyósítják a nyugdíjsegélyt.7 Az egyház szolgáinak munkássága egyrejobban átterelődik a szociális térre. A templommal csaknem egyenlő fontosságú az egyházi iskolaterem és a gyülekezeti terem, az egyháztagok szociális tevékenységének szintere. Persze az »élettel való eme kényszerű megalkuvás« habár sikereket hoz is az egyházi, élet külső megnyilatkozásaiban, de jiem jelent, mindig haladást Isten országa építésében! Trombitás Dezső. 7 Fűzi Béla jelentéséből 67., 68. 1. (F b P KÖNYVISMERTETÉS 4 Krisztus feltámadása. Irta dr. Varga Jenő, a debreceni református Kollégium tanítóképző-intézetének vallástanára. Debrecen, 1940. 8-r., 90 1. A gr. Degenfeld Pálnak ajánlott és művészi címtáblával ellátott füzet három előadást tartalmaz, melyet a debreceni Kálvinisták Templomegyesületének fölkérésére tartott a szerző a Krisztus feltámadásáról. Az első előadás címe Krisztus feltámadásának lehetősége, ebben a természettudomány és Krisztus feltámadása mint csoda kérdését tárgyalja. A második előadás címe Krisztus feltámadásának valósága, ebiben a történettudomány és Krisztus feltámadása mint történeti tény kérdését tárgyalja. Az utolsó előadás címe Krisztus feltámadásának szükségessége, ebben feltámadását mint üdveseményt hangsúlyozza. A munka egy sok megpróbáltatáson és küzdelmen keresztül ment tudós munkája, aki azonban nem teológiai értekezést ír, hanem a hit elől igyekszik elhordani a tudományosság nevében eléje halmozott akadályokat. Annak a kimutatására törekszik világos, érthető nyelven, hogy az értelemnek is megvan a maga illetékessége ebben a kérdésben, de csak a területek gon-
