Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-04-28 / 17. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1940 április 28. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-----------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A „Jövő Útja“.* Áldott és drága dolog az Imiterjesztés. A jövő útján nélkülözhetetlen. Ami a megvalósítását illeti, a mi kicsiny gyülekezeteink mindegyikében lehet róla álmodni, de az álmot nem mindenütt lehet meg is valósítani. Úgy is mondhatnám, hogy nem mindenkor. Egyik gyülekezetben, ahol s.-lelkész voltam, erőltetés és ajánlgatás nélkül százával rendeltek nálam az egyháztagok Bibliát és más vallásos könyveket, - lelkészi működésem egyik helyén egyszerre 30—40 drb. zsoltárt. Ugyancsak kelendő volt mostani gyülekezetemben a zsoltár — 24 évvel ezelőtt, de a múlt évben, mikor az előttük annyira kedves dunántúli halotti énekesre vártam a megrendelőket, összesen ketten jelentkeztek. Előbb 40—50 példányban járatták a Téli Újságot, ma Függetlenséget vásárolnak, a Kér. Család kicsiny és drága nekik. Kellett a ref. kalendárium, ma ingyen kapnak Hangya-naptárt. Álmodtam és álmodom s valősítgatom is az álmot, hogy egyházfenntartási alapot építek, amelynek kamataiból egykor legalább egy szeretetszövetségi naptárt minden családnak adatok. Mindig ellenkező szelek fújnak, — sokáig kellene élnem, hogy az álom valósuljon. Mit tehetek hát? 10—11 P áll rendelkezésre a költségvetésben, melyen előbb konfirmációi emlékbibliákat szoktunk ajándékozni. — Isten segítségével szokásba hoztam, hogy az lemlékbibliákat a keresztapa vásárolja s a 10—11 P-n minden évben más és más vallásos könyvecskéket vásárolhatok a konfirmáltaknak. Csakhogy ezeknek száma — sajnos — egyre kevesebb. Van azonban egy út, amely mindig sikerre vezetett. Az ügyes iratárus. Aki házhoz viszi a mi iratainkat. Hogy tegye-e maga a lelkész? Erről lehetnek különböző vélemények. Én inkább adok a magaméból, minthogy ezt tegyem. De az ügyes, egészen református iratterjesztő, ha úgy tudna jönni, mint a napsugár, — végtelenül szükséges volna, nagyon sok iratot elhelyezhetne és igazán napsugár lehetne. A jövő útjának jelentős eszköze a gyülekezetben a missziói nagygyűlés tartása minden esztendőben. Lehet tartani pl. ímsvét másnapján délután, ahogyan én eddig szoktam, vagy ahogyan ezután fogom tarjani, a számadó gyűlést követő első vallásos estélyen. Mert számadás ez is, — lelki dolgokról. S itt jelen vannak az asszonyok s leányok is. Beszámolunk itt egy év eredményeiről: a köznapi könyörgések, vasárnap d. e. és d. u. istentiszteletek, úrasztala látogatói fogytak vagy szaporodtak, betegek éltek-e úrvacsorával, keresztelésnél tett fogadalomról, melyet szülőknek és keresztszülőknek meg kell tartaniok, biblia* Részlet Kiss Zoltán nyárádi lelkipásztornak az egyházkerületi lelkészi konferencián tartott Hozzászólásából. óráinkról, ifj. és leányegyleti munkánkról, a temetésen való énekelésről, mely folyton gyérül, esketésről, reverzálisról, a bűnbánati hetek megtartásáról, esti istentiszteleteink és vallásos estélyeinkről, iratterjesztés eredményéről vagy eredménytelenségéről — és arról, hogy az elmúlt évben volt-e közöttünk segélyre szoruló szegény és hogyan segítettük stb. Minden tárgynál ott lehet s eredményt érhet el a buzdítás. Jelentős dolgokat lehet ilyen egyetemes gyűlésem életbeléptetni. Mi pl. az egész nép akaratával ilyen gyűlésen töröltük el a halotti tort, itt mondta ki a gyülekezet, — illusztráció volt ehhez egy azon a télen történt vasárnapreggeli lakodalmi dőzsölés, hogy a mi lelkipásztorunk ezután szombatnapon még akkor se eskessen, ha azon a címen kérik a szombati esketést, hogy lakodalom nem lesz. Itt kérdezzük meg, az asszonyok tudják ezt legjobban, hogy van-e köztünk a mindnyájunk segélyezésére szoruló szegény vagy beteg. Rendkívül fontos a jövő útjáná! ref. intelligenciánk nevelése. E tekintetben megoldás, de csak félmegoldás az, hogy pl. Pécsett, vagy Kaposvárott, vagy .egyéb városokban nem a mi középiskoláinkhoz tartozó gyermekeink számára ref. internátvisokat létesítünk, igazi megoldás az, hogy azok a mi iskoláinkban tanuljanak s az azok mellé épített internátusokban lakjanak. Ehhez pedig a mi — anyagiakban a pénzromlással leromlott pápai intézeteinknek újra versenyképeseknek kell lenniök. Ehhez ismét az kells hogy ezeket az intézeteinket szeressük. Tudja a jó Isten és tudja a történelem, hogy hitbuzgó századaink miért csak közép és főiskolákat s nem egyéb intézeteket is alapítottak az eklézsiákon kívül, hogy hitbuzgó századok miért csak ezeknek voltak a mecénásai s ha elpusztíttattak, miért állították újra meg újra csak ezeket helyre. Magunk is tudjuk, hogy az egykori, családtalan kocsi lelkész miért lett a nőnevelő internátus megalapítója. A népünk lelkében a századok folyományakép ma is ott a főiskola szeretete; hogyan várja mindenütt a nagy és kis legátust, nálunk itt a pápai egyházmegyében még a szupplikánst is! Éreznie kell a néppel együtt az intelligenciának is, hogy pápai intézeteink az Isten által adott és rendelt történelmi kincseink, a mieink, amiket szeretnünk kell. Mind iskoláinknál, mind otthon az eklézsiáknál inem elsősorban, de mégis, mint láttuk, fontos, mert szükséges az anyagi állapot. Kicsiny eklézsiáink anyagi állapotát nem egyedül, de legutóbb az Orsz. Leik. Nyugdíjintézet vetette próba alá. Miért is csináljuk újra e másodikat, ha az első, a nagy áldozattal egybehozott 11 millió tőkével tönkre ment? Ugy-e, hogy a megfáradott, vagy legalább a lelki kincseit már elszórt lelkész 40 évi szolgálat után mehessen s helyét a gyülekezetben, annak javára, lelki kincsekben gazdag, új P AT^s ( FORMÁM FŐISKOLA _____________________
