Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-01-07 / 1. szám

4. oldal

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1939.

@®@®®@®@@®®®®®®@®®®®®®@®®®®®®®®®®s@@®®®

1 VEGYESEK 1

@ Lm

®@®s®®©®®®®®®®®@®®®®®®s®®®®®®®®®@s®®s@@ Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak Istentől gazdagon megáldott, boldog új-esztendőt kívánunk.

— Űjévi üdvözlés. Újév napján az idén is több

népes küldöttség kereste fel Medgy.asszay Vince püspököt* aki a küldöttségeket a püspöki székház nagytermében fogadta. A pápai evangélikus egyház nevében Bácsi Sándor lelkész, a Pápai Hitelbank nevében dr. Sulyok Dezső volt országgyűlési képviselő, a Kollégium nevében dr. Tóth Lajos főiskolai igazgató, a pápai ref. gyülekezet nevében Ólé Sándor lelkipásztor köszöntötték a főpásztort, aki az üdvözlésekre minden küldöttségnek külön válaszolt. Válaszában Püspök úr hangsúlyozta, hogy a két protestáns egyház nemes hivatását csak úgy töltheti be, ha mindig testvérként áll egymás mellett. Sőt ha valamikor, ma csakugyan olyan időket élünk, amikor összes keresztyén fel ékezeteink összefogására van szükség. Amikor arról kell beszélni, hogy a keresztyén civilizáció megmarad-e, vagy sem, nekünk egység, együttes érzés, együttes munka által kell ezt a keresztyén civilizációt előbbrevinnünk. A jövő felé aggodalommal, de még sokkal erősebb reménységgel tekint a püspök. Csüggedni — emelte fel szavát — nem szabad. Az a hite,, hogy a sötét felhőkből hazánkra szebb jövő fog aláhullani. Az egyház legégetőbb kérdéseiről szólván, nyomatékkal húzta alá, hogy a pápai főiskola fejlesztésében nem szabad megái tani, az intézményeket a kor kívánalmai szerint fejlesszük, szükség van a teológiai internátus felépítésére is. Medgyasszay püspök reméli, hogy a felvirradt új év az építkezés esztendeje lesz, hogy a pápai főiskola megerősödve folytathassa több mint négyszázados kultúrmunkáját é£ a külsőleg már teljesen befejezett pápai új nagytemplom belső berendezése is elkészülhessen s a templomot még ebben az esztendőben átadhassák magasztos hivatásának.

— Dr. Révész Imre tiszántúli püspök írja a Debreceni Protestáns Lap januári számában: »Äz egyház Urában bízva remélem, hogy a reánk virradó 1940. év folyamán a tiszántúli egyházkerületre nézve egységes evangelizációs programmot és az áldozatkészség új megszervezésére irányuló tervet dolgozhatok ki és terjeszthetek elő, hűséges és megértő munkatársaim, elsősorban az esperes urak segítségével, akikkel ezt a kérdést részben már nagyon alaposan — Isten színe előtt — megtárgyaltam, részben még továbbmenőleg meg fogom tárgyalni. Azt hiszem, egy tiszántúli református ébredésnek nemcsak a Tiszántúlra nézve volna döntő jelentősége. Ma inkább, mint valaha. Tiszántúlra néz az egész református magyarság, határokon és gránicokon innen és túl, mert tudja, hogy a magyar református jövő igen nagy részben azon fog megfordulni, beéri-é az elkövetkezendő nemszeretem napokban a tiszántúli tömbkálvinizmus azzal az ellenállási erővel, amelyet tömb-mivoltából merít, és amely erő már a saját természeténél fogva lassú vagy gyors apadásra, önmagába roskadásra és hamvába hálásra van ítélve; vagy pedig öntudatosan vállalja a tiszántúli tömbkálvinizmus^ hogy lemondjon tömb-erejéről, tekintse úgy, mintha már meg sem volna és teljes határozottsággal fogadja el az egyetlen erőforrást, amely »öl és elevenít, sírbavisz és visszahoz, szegénnyé tesz és gazdagít, megaláz s fel is magasztal; felemeli a porból a szegényt és a sárból kihozza a szűkölködött hogy ültesse hatalmasok mellé, és a dicsőségnek székét adja nékik... mert nem az erő teszi hatalmassá az embert...« (I. Sámuel 2:6—9), Ez az egyetlen erőforrás maga az Úr, aki e világrengés közepeit, egy vajúdó magyar világban, ködön át szólítja az Ő maga református egyházát: »Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem« (III. Mózes 10:3). Most dől el és ezen dől el tehát, csakugyan olyan közel vagyunk-e hát Hozzá, tiszántúli református testvéreim, ahogyan eddjg oly öntudatosan és sokszor oly gőgösen állítottuk!«

— Rernadotte Oszkár svéd herceg, a mostani svéd király testvére, most töltötte be 80-ik életévét. Ötven esztendeje, hogy a királyi herceg nagy szeretettel foglalkozik a svéd KIÉ ügyeivel, 1892 óta ő a Svéd Nemzeti Bizottság elnöke. Egyik KIE-gyűlésen hangzott el ez a kijelentése: »A legnagyobb tisztesség, ütni embernek osztályrészéül juthat az, hogy Isten gyermeke lehet«.

j —■ A főiskolai igazgatótanács január 10-én,

szerdán d. u. 3 órakor, Pápán, a főiskolai díszteremben teljes ülést tart, melyen megemlékezés történik b. e. dr. Darányi Kálmán volt főiskolai gondnokról és üdvözlik az új főiskolai gondnokot, Fáji Fáy István m. kir. titkos tanácsos, m. kir. vallás- és közokt. államtitkárt.

— A Harangszó evangélikus laptársunk eddigi felelős szerkesztője, Szabó József győri lelkész, aki majdnem tíz éven át nagy rátermettséggel és apostoli buzgósággal szerkesztette és az ország legnagyobb evangélikus sajtószervévé fejlesztette a Harangszót, az 1940-ik évtől fogva mint főszerkesztő és kiadó vezeti az immár 31-ik évfolyamába lépő Harangszót. A lap Lukács István volt kemeneshőgyészi lelkész személyében olyan felelős szerkesztőt kap, aki minden idejét, erejét a lap szolgálatára fordíthatja. Az új szerkesztőt biza’ómmal köszönt! ük.

— Ouluban, ebben a mostanában gyakran említett finn városban van Európa legészakibb diakonisszaintézete. Reméljük, a gyönyörűen berendezett nagy diakonissza kórház sértetlen maradt a légitámadások alkalmával. A kórház homlokzatán ez a felírás olvasható: »A bejövöknek reménység! A bentmaradóknak — vigasztalás! A kimenőknek — áldás!«

— A Szentírás és a magyar élet konferencia részletes programmja: Január 17., szerda. 10. Igetanulmány: II. Péter 1:19—21. Dr. Budai Gergely theol. akad. igazgató. jőlL Elnöki megnyitó: Dr. Benkó Ferenc ny. államtitkár, egyházmegyei gondnok, a Kálvin János Társaság alelnöke. 3/4ll. Tóth Lajos szekszárdi lelkész előadása: A Szentírás,, mint Isten igaz beszéde. 12. Dr. Sebestyén Jenő thegl. akad. tanár Előadása: A Szentírás, mint a Szentlélek Isten munkája. D. u. i/2-6. Hörömpő Gergely s. lelkész előadása: A Szentírás isteni tekintélye. ViT Dr. Patay Pál theol. m. tanár, tisztviselőtelepi lelkész előadása: A Szentírás szükségessége. 1/28. Igetanulmány: I. Thess. 2:13. Bogdán Gyula wekerletelepi lelkész. — Január 18., csütörtök. 10. Igetanulmány: Jelenések könyve 22:18— 21. Dr. Szabolcsba László, budahegyvidéki lelkész. i/2ll. Pap Ferenc budapesti vallástanár előadása: A Szentírás világossága. 12. Galambos Zoltán komáromi lelkész előadása: A Szentírás tökéletessége. D. u. i/26. Szabó Imre budapesti esperes a Kálvin Szövetség