Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-04-07 / 14. szám
66. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. tás. Ha nem így* volna, igen könnyien a munka, a felelősség alól való kibúvást jelentene eljárásunk. És meg kell gondolnunk azt is, hogy a felettünk állóknak működését, munkáját kritizálhatjuk, lehetnek bennünk tervek, amikről meg vagyunk győződve, hogy azok jobb eredményekre vezetnének, mint elöljáróink tervei, — azonban, ha *kétségbe vonjak, hogy a felettünk állók lelkiismeretes felelősséggel végzik munkájukat, adják ki utasításaikat, mondóm, ha ezt kétségbe vorjjuk, akkor kérdésessé egy más dolog váljk, az t. L, hogy mi hivatásunk tudatában állunk-e, lelkiismeretes felelősséggel dolgozunk-e? A mi köteelsségünk az, hogy azon a helyen, ahova állíttattunk, végezzük azt a munkát, ami ránk bízatott s végezzük azzjal a tudattal, hogy — ettől a munkavégzéstől függ nemzetünk s egyházunk jövendője. Ha tehát megállapítottuk a diagnózist, ismerjük a területet, ahol dolgozunk, ismerjük az embereket, akik között élünk, akkor — milyen jövőt jósolunk mi íennek a dunántúli kis számú magyar református-, ságnak? Ha kívülről nézzük — sötét a kép. Ha múltat értékelve, jelent figyelve próbálunk jövőt elképzelni — elcsüggedünk. Pusztuló gyülekezetek, üres templomok — egyháztól messze kerülő ifjúság, látsza,tvallásosság — még a legszebbnek mutatkozó élet közepette is. Ha ezen a nyomon indulunk: elnémuló harangok, bezárt ajtajú templomok, hiúság vására, Istentől messze kerülő istentelen nép — ez lenne a jövő! De most képzeld magadat js bele á jelenbe K. lelkipásztor testvérem s magadon, munkádon keresztül nézd a jövőt! Azt feleled, mindent megtettél, ami embertől telt, hogy megakadályozd a pusztulást. Vagy rámutatsz arra, hogy eddig is rendben tartottad gyülekezetedet s ez a rend biztosítéka a jövendőnek! Az előbbi válaszra azt kell felelnünk, hogy talán mégsem tettél meg mindent, ha mégis pusztulás jelzi az utat, vagy ha igen, csakugyan csak annyit tettél meg, ami embertől telt. De jusson eszedbe, hogy nem emberi munkára küldettél. Isten küldötte vagy s az Ö munkatársa, az Ő munkáját kellett s kell végezned. A másiktól pedig azt kell megkérdeznünk, hogy f rendben tartott gyülekezetedben valóban minden rend- j ben van? Ha befolyik is az adó pontosan, nincsen I templomkerülő, nincs kétségbeesett ember? Sohasem küldtél el senkit ajtód elől vígasztalás, segítség nélkül? S vájjon bent a lelkek mélyén is minden rendú ben van? Úgy hiszem, hogy ha ezekre a kérdésekre őszintén felelsz, akkor már odakerülsz az első csoportba: emberileg tettél meg mindent! Emberileg azonban csak a jelent lehet úgy, ahogy, vagy sehogysem s hía lehet is talán csak ideig-órái.g rendben tartani! De á jövő építésének más az útja! Szeretném azt mondani, mégha talán túlzásnak hangzik is, hogy a lelkipásztor nem olyan ember, mint más. S ha egyéb embereknek is vannak feladatai a jelenen túR mennyivel inkább akkor a lelkipásztornak, akire nemcsak a megélhetés, jól tudom, hógy súlyos gondja, — nemcsak a családjáról való gondoskodás, — hanem a lelkieknek egy örökkévaló jövendő felé való vezetése is vár! Mennyivel inkább emberfeletti erőre van neki szüksége erre a munkára! Nem akarok diagnózist felállítani, részletes kér pet festeni jelenünkről, megállapítani ennek fogyatkozásait, még kevésbbé akarom felsorakoztatni a múltak képzelt, vagy valóságos hibáit, mint a jelenlegi helyzet magyarázóit. Csak néhány megjegyzésre szorítkozom. Az utóbbival kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a 'múlt ismerete szoros kötelesség. A múlt nélkül a jelen megismerése^ diagnózis felállítás éppoly lehetetlen, mint a jelen ismerete nélkül a jövő építésére való vállalkozás. De a múltat nem azért kell megismerni, hogy hibáin rágódjunk, bűneit emlegessük s vádat emeljünk őseink, apánk s nagyapánk ellen! A múltnak vannak bűnei, de vannak erényei is. S az egészet kell megismernünk^ hogy — tanuljunk belőle^ okuljunk belőle. A múlt megismerése aztán elvezet a jelennek a megértéséhez, bár természetesen korántsem maradék nélkül! A jelen nyilvánulásait is állandóan figyelemmel kell kísérnünk, hogy valamennyire is megérthessük a helyzetet, amiben élünk. S ide tartoznak mindazok a problémák, amiket az előző előadásokban hallgattunk és most már leszűkítve az egész organizmusnak egy sejtje az amiben figyelemmel kell kísérnünk a' múlt maradványait, mint még mindig sok tekintetben elhatározó tényezőket s a jelen nyilvánulásait, mint az élet lüktetésének elősegítőit, vagy gátlóit. (Folyt, köv.) ff KÖNYVISMERTETÉS ij-------J) Csurgói Könyvtár. Kiadja a Csurgói Református Csokonai Vitéz Mihály R. Gimnázium. V. kötet. Egy falusi lelkipásztor élményei. Irta: Máté Lajos volt magyarladi-, kálmáncsai- és somogyvisontai református rendes-, most nyugalmazott lelkész. Kaposvár, 1937. 8-r. 119 1. VII. kötet. Berzsenyi Dániel. Irta: Merényi Oszkár. Kaposvár, év nélkül. 8-r. 240 l.-f- 1 arckép. XI. kötet. Merész Gyula. Tanulmány. Irta: Bódi Ferenc dr. Kaposvár, év nélkül. 8-r. 38 1. —{— 11 tábla. XII. kötet. Bárd Miklós. Irta: Merényi Oszkár. Tanulmányok és adalékok a költő életéhez és müveihez. Kaposvár, 1939. 8-r. 172 1. -j- 1 arckép. XIII. kötet. A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása. Irta: Nyíri Antal dr. Kaposvár, 1939. 8-r. 192 lap. XIV. kötet. Három fogolytábor. (Katav, Ufa. Krasznojarszk.) Irta: Bodó Jenő. Kaposvár, 1940. 8-r. 219. 1. A csurgói Csokonai Vitéz Mihály Reálgimnázium fenntartó testületé jelentős szolgálatot tesz a magyar irodalomnak a Csurgói Könyvtár köteteinek egymás után gyorsan következő kiadásával. Hogy az egyes munkák mennyiben színvonalasak, arról bizonyságot tesznek a kötetek elé írt ajánlások és előszók. Csak üdvözölni lehet a vezetőség ama célját, hogy a dolgozatok tárgya rendszerint Somoggyal kapcsolatvs. így kell a szűkebb haza értékeit másokkal is megismertetni. Az V. kötet elé Medgyasszay Vince püspök írt ajánlást. Máté Lajos a református falu és annak lelkipásztora életébe vezet el bennünket egyszerű, közvetlen, de mégis választékos nyelven. Felemelő és fájdalmas képek váltakoznak benne, mint magában az életben. Bölcs és melegszívű ember áll előttünk, aki hitét mindvégig megtartotta. Izgulni nem lehet rajta, de tanulni lehet belőle. A VII. kötetet Berzsenyi Dániel életének országos hírű kutatója, Merényi Oszkár kaposvári tanár írja, a fémjelzést pedig Kapi Béla dunántúli ev. püspök adja az Előszóban. Merényi müve országos viszonylatban is
