Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-03-24 / 12. szám

Ötvenegyedik évfolyam.

12. szám.

Pápa, 1940 március 24.

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

___________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________

—"-------—------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK

„A B. F. R. A

»A boldog feltámadás reménysége alatt« nyugosznak az elköltözötfek. így tanítja ezt a keresztyén hitvallás. így látják az igazi hívők: hitüknek szlöméivel. Látják: a szó szoros értelmében. Látják: mindennél bizonyosabban. De bizonyos-e ez a látás mindazoknál, akik a hívők közösségéhez számítják magukat? Nem ingatja-e, nem közömbösíti-e a figyelmetlenség, felületesség az isteni dolgokban? Csak egy példát vegyünk. A gyászjelentésekre néhol A B. F. R. A. felírást szokták alkalmazni a református keresztének. De csak némely helyen. A legtöbb gyászjelentés szerint pedig »örök nyugalomra« kísérik és helyezik a megboldogultat. így olvassuk ezt nem egyszer még nagy református egyházi férfiak elhunytáról kiadott gyászjelentésekben is. Figyeljük csak jól móg. Mit hiszünk és vallunk Isten Igéje, Isten kinyilatkoztatása alapján? Hisszük és valljuk a prófétával : Megelevenednek halottak! és holttesteim fölkelnek, visszaadja a föld az árnyakat. De azért »örök nyugalomról« és nem síri nyugalomról beszélnek a párticédulák. Hisszük és valljuk Urunk Jézus kijelentését: Eljö az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijének, akik a jót cselekedtek, az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt mívelték, a kárhozat feltámadására. Tudnunk kell azt is, hogy az a temetői föld sem örök, mert elmúlik e világ és ennek ábrázata,, az ég és föld is elmúlnak, csak isten beszéde marad meg örökké. De azért »örök nyugalom« a síri nyugalom. Minden keresztyén megismétli folyton az egyetemes keresztyén hitvallásban, az apostoli hitformában: Hiszem testünknek feltámadását és az örök életet. Mindannyiszor vallást teszünk az úrvacsora vételekor, hogy Isten, aki feltámasztotta az Úr Jézus Krisztust, általa minket is feltámaszt a halálból és halandó testünket halhatatlanságba öltöztetvén, általvisz az ő örök dicsőségébe. De azért »örök nyugaldm« a síri nyugalom, mert valamikor valaki felületesen így fogalmazott meg egy gyászjelentést, s oly egyszerű dolog annak mintájára mindig »örök nyugalmat« nyomatni. És olyan szépen hangzik az az »örök nyugalom«. Minek azzal törődni, hogy hitünk valóságával 'ellenkezik. Minek törődni ilyen kicsinységgel, hiszen a világ bölcs bolondjai és bolond bölcsei, mázolt műveltség sadduceusai úgysem hiszik testünknek feltámadását és az Örök életet, hanem azt gondolják: a sírnál »mindennek vége«. S a hívők, vagy talán inkább gyemgehitűek egy része beugrik ennek a »bizítos megállapításnak«, vitába s£áll vele és elkezdi ^»bizonyítani« a feltámadás hitét. Selejtes prédiká-í ciók e_gész serege meghatóan hivatkozik például ^arra, hogy télen fű., fa., virág halott, de tavasszal újra kizök

dűl, újra él. Szerintük: ez a feltámadás példája és bizonysága. Feledik, hogy fű, fa virág csak úgy zöldül ki tavasszal, ha évelő., s|ha kivágják a füvet, fát, virágot gyökerestül, az bizony nem zöldül ki. A hasonlat így sántít és ennek a példának csak legfellebb' olyan formában lenne valami kis haszna, ha arra mutatnánk rá, hogy a halál nem megsemmisülés, nem Végenyészet, csak álom, némileg olyan, mint a fű, fa, virág téli álma. No de mi szükség ilyen erőltetett1 magyarázatokra? Talán bizony az, aki az isteni kinyilatkoztatás tényeit nem hiszi, mert hinni nem akarja, elhinné, ha matematikai képletekkel be lehetne íazokat bizonyítani. A hit és isteni kinyilatkoztatás dolgainak valósága nem az ilyen mellékes körülményeken nyugszik, hanem Isten akaratán, hatalmán, mindenhatóságán és hozzánk való szeretetén. Azért Pál apostol is ezekkel a szavakkal vág el minden vitát: Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik né letek1, hogy Isten halottakat támaszt fel? Itt is kitűnik, miért mondotta Urunk Jézus első és legfőbb törvényinek: Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, minden erődből. Akinek szívében az Isten iránti szeretet helyét a gőg, elbizakodottság, önimádás és más bűnök foglalják el, az nem tudja és nem akarja elhinni Isten csodálatos dolgait. Ahol nincs Isten iránti szeretet,, ott nincsen, nem is lehet hit sem, ott nincsen, nemi is lehet feltámadás hite sem. Hova lett a világból a boldog feltámadás hite és reménysége? Egy másik kérdéssel felelhetünk: Hova' lett a világból az első és legnagyobb törvény: Szeressed a te Uradat Istenedet? Ám akinek szívében valóra válik a "iegna<gyobb csoda: az Isten iránti teljes, odaadó szeretet, annak lelki szemei előtt legtermészetesebb dolog leszv, hogy aki az Úr Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból, minket is feltámaszt az ő hatalma Ti Ital.

Szűcs József.

Husvét a feltámadás ünnepe.

Minden ünnep megállít bennünket földi vándorlásunk útján. A munka szerszámait letesszük, ’meggyujtjuk az emlékezés fáklyáját és átéljük az ünnep örömét, vagy bánatát. Milyen szánalmas az olyan lélek, akinek nincs ünnepe, aki szakadatlanul robotol, a hétköznapi munkában megállást nem ismerA csak a testre, a földire tekint és a lélek élete számára mellékes dolog. Boldog ember csak az lehet, aki Isteninek engedelmeskedik, a test mellett törődik a leikével is, szünetet tart a munkában az ünnepnapok idején és lelkét megfüröszt! a kegyelem napfényében, amely minden ünnepből kiragyog csodálatos dicsőséggel és erővel.

BEFOBMlTtB filXDU í