Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-03-17 / 11. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1940 március 17 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _________________________--------------*--------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Virágvasárnap. Majdnem 2000 év óta zeng az ének: A nagy király jön! Hozsánna! Hozsánna! Millió és millió keresztyén lélek kíséri a szelíd és áldott lelkű Názáreti t azon az úton, amelyen Jeruzsálembe akar eljutni. S talán nem sajnálnák az emberek ma sem leteregetni ruháikat Eléje, virágokat szórni útjára, de hogy önmagukat is odaadják Neki, erre már nem képesek., Mint ahogyan ama felejthetetlen virágvasárna-i pon tele volt a templom kufárokkal, pénzváltókkal, galambárusokkal, ma is tele van az emberi lélek, eme legfelségesebb templom, a testnek és világnak szerfölötti szeretetével, alantos vágyaival. S mint amilyen szükség volt arra, hogy Krisztus korbácsot fonjon és megtisztítsa az Ő mennyei Atyjának házát, ép úgy szükség van ma is arra, hogy Krisztus királyi hatalma alá adjuk életünket, hogy Ő teő remisen abban Istennek tetsző rendet. Mélységesen megdöbbentő, hogy a magát keresztyénnek nevező világ olyan kimondhatatlan messzeségben van a krisztusi tanítások megvalósulásától! Csak ott tartunk még, hogy a nagyobb elnyomja a kisebbet, ahelyett, hogy mint erős pártfogolná a gyengét. Ott tartunk, hogy az önzés, uralomvágy irányítja az életet, holott a szolgálat volna méltó hozzánk. Ott tartunk még, hogy a mi keresztyénségünk is olyan, mint amaz első virágvasárnapi tömegé volt, mely e napon önfeledten kiáltotta: Áldott, aki jött az Úrnak nevében, de néhány nap múlva annál bőszebben tört fel ajkán a Feszítsd meg! kiáltás. Az Úr Jézus megsiratta ezt a népet és Jeruzsálemet, mert látta jövendő pusztulását. Most is sír a mai keresztyénség felett. Mert saj- Jnos olyan ez, mint a tél hidegéből f elmei egédWí nem akaró időjárás. Jön a virágvasárnap, s mi a közelgő nagy Király elé nyíló virágok helyett csak jégvirágokat tudunk szórni. Jön az áldott Úr Jézus Krisztus s jez a világ nem a béke olajágával, hanem ágyukkal, harckocsikkal, repülőgépekkel és bombákkal megy elébe. Békességet hozok néktek^ az én békességemet adom néktekv — mondja a Krisztus nekünk. S hol van itt a béke? Mindnyájunk szíve gyötrő gondokkal van tele a jövendőtől való félelem miatt. Béke lesz-e országunkban, vagy harci zaj veri fel csendjét? Óh, ha valamikor szükség volt arra, hogy a nagy Király vegye át az urjalmat ez Istenről elfelejtkezett., magában, elbizakodott világ felett, ma a legnagyobb szükség van. Ha volt idő, melyben megláthattuk a magunk tehetetlen voltát, ez a mostani kor kell, hogy megismertesse ezt velünk. S ha volt valamikor kor, melyben meg kellett értenünk., itten nincsen, ki segítsen s egyedül Istenbe lehet helyezni reménységünket, ez a kor az. Ama nagy király nemcsak Jeruzsálembe vonult be dicsőséggel, hanem be akar vonulni mindnyájunk szívébe is. Ruháink földre teregetése, virágok hintése helyett fogadjuk őszinte vággyal, forró szeretettel. Tiszta szivet és alázatos lelket vigyünk Ő hozzá. S ne hasonlítsunk az első virágvasárnapi sokasághoz, mely e napon tudott érte lelkesedni, tudta királyként üdvözölni, néhány nap múlva meg halálát kívánni, hanem legyünk olyan követői, kiket sem élet, sem halál nem tud Tőle elszakítani. S ha ilyen erős lesz Iránta való szeretetünk, Vele való kapcsolatunk, akkor száll fel igazán a lelkesült magasztalás hangja szívünkből-: Áldott, aki jött az Úrnak nevében! Szilassy Sándor. „Elég néked az én kegyelmem“. (Özv. Baranyai Zsigmondné: Eőri Szabó Erzsébet felett 1940 március 14-én.) Textus: II. Kor. 12:9. „Elég néked az én kegyelmem". Gyásztisztességtévő Keresztyén Gyülekezet! Pál apostol az ő nagy szenvedéseiről és szenvedései között nyert isteni kijelentéseiről beszél. Arról beszél, hogy hogyan képes az Isten kifürkészhetetlen bölcsesége és csodálatos kegyelme erőtlenség által 'végezni el az ő erejét. Elmondja, hogy tövis adatott az ő testébe., hogy gyötörje őt. Ús mikor könyörgött az Úrnak, hogy távozzék el tőle ez a tövis, az Úr csak ennyit mondott néki: Elég néked az én kegyelmem, Mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Isten módszerei közé tartozik az, hogy ő erőtlenség által végzi el az ő erejét. Akinek ,adja az ő kegyelmét, lehet az törékeny cserépedény, de munkása lesz az ő országának. Simonból Kéfás, Saulból Paulus lesz iaz, akinek Isten adja az ő kegyelmét. És építi az ő amyaszentegyházát. Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt. Akinek koporsóját most körülvesszük, az a városszerte tisztelt nagyasszony, az igazi magyar nagyasszony: özv. Baranyai Zsigmondné sz. Eőri Szabó Erzsébet úrasszony. De ami az Ige fényéből rávetődő sugár, az nem más, mint amit az apostol mond: Elég néked az én kegyelmem. A mi kedves halottunk életében és annak a történelmi családnak életében is, amelyhez ő tartozott* fenségesen kibontakozott az Ige: Elég néked az én kegyelmem. Valamikor veszendőben volt a pápai református eklézsia. Jött a királyi rendelet: nem szabad, többé nyilvános istentiszteletet tartanotok, nem szabad
