Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-03-17 / 11. szám

Ötvenegyedik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1940 március 17 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _________________________--------------*--------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Virágvasárnap. Majdnem 2000 év óta zeng az ének: A nagy ki­rály jön! Hozsánna! Hozsánna! Millió és millió ke­resztyén lélek kíséri a szelíd és áldott lelkű Názáre­ti t azon az úton, amelyen Jeruzsálembe akar eljutni. S talán nem sajnálnák az emberek ma sem leteregetni ruháikat Eléje, virágokat szórni útjára, de hogy ön­magukat is odaadják Neki, erre már nem képesek., Mint ahogyan ama felejthetetlen virágvasárna-i pon tele volt a templom kufárokkal, pénzváltókkal, galambárusokkal, ma is tele van az emberi lélek, eme legfelségesebb templom, a testnek és világnak szer­fölötti szeretetével, alantos vágyaival. S mint amilyen szükség volt arra, hogy Krisztus korbácsot fonjon és megtisztítsa az Ő mennyei Atyjá­nak házát, ép úgy szükség van ma is arra, hogy Krisz­tus királyi hatalma alá adjuk életünket, hogy Ő teő remisen abban Istennek tetsző rendet. Mélységesen megdöbbentő, hogy a magát keresz­tyénnek nevező világ olyan kimondhatatlan messze­ségben van a krisztusi tanítások megvalósulásától! Csak ott tartunk még, hogy a nagyobb elnyomja a kisebbet, ahelyett, hogy mint erős pártfogolná a gyen­gét. Ott tartunk, hogy az önzés, uralomvágy irányítja az életet, holott a szolgálat volna méltó hozzánk. Ott tartunk még, hogy a mi keresztyénségünk is olyan, mint amaz első virágvasárnapi tömegé volt, mely e napon önfeledten kiáltotta: Áldott, aki jött az Úrnak nevében, de néhány nap múlva annál bőszeb­ben tört fel ajkán a Feszítsd meg! kiáltás. Az Úr Jézus megsiratta ezt a népet és Jeruzsá­lemet, mert látta jövendő pusztulását. Most is sír a mai keresztyénség felett. Mert saj- Jnos olyan ez, mint a tél hidegéből f elmei egédWí nem akaró időjárás. Jön a virágvasárnap, s mi a kö­zelgő nagy Király elé nyíló virágok helyett csak jégvirágokat tudunk szórni. Jön az áldott Úr Jézus Krisztus s jez a világ nem a béke olajágával, hanem ágyukkal, harckocsikkal, repülőgépekkel és bombák­kal megy elébe. Békességet hozok néktek^ az én békességemet adom néktekv — mondja a Krisztus nekünk. S hol van itt a béke? Mindnyájunk szíve gyötrő gondokkal van tele a jövendőtől való félelem miatt. Béke lesz-e or­szágunkban, vagy harci zaj veri fel csendjét? Óh, ha valamikor szükség volt arra, hogy a nagy Király vegye át az urjalmat ez Istenről elfelejtkezett., magában, elbizakodott világ felett, ma a legnagyobb szükség van. Ha volt idő, melyben megláthattuk a magunk tehetetlen voltát, ez a mostani kor kell, hogy meg­ismertesse ezt velünk. S ha volt valamikor kor, mely­ben meg kellett értenünk., itten nincsen, ki segítsen s egyedül Istenbe lehet helyezni reménységünket, ez a kor az. Ama nagy király nemcsak Jeruzsálembe vonult be dicsőséggel, hanem be akar vonulni mindnyájunk szívébe is. Ruháink földre teregetése, virágok hin­tése helyett fogadjuk őszinte vággyal, forró szeretettel. Tiszta szivet és alázatos lelket vigyünk Ő hozzá. S ne hasonlítsunk az első virágvasárnapi sokasághoz, mely e napon tudott érte lelkesedni, tudta királyként üd­vözölni, néhány nap múlva meg halálát kívánni, ha­nem legyünk olyan követői, kiket sem élet, sem halál nem tud Tőle elszakítani. S ha ilyen erős lesz Iránta való szeretetünk, Vele való kapcsolatunk, akkor száll fel igazán a lelkesült magasztalás hangja szívünkből-: Áldott, aki jött az Úrnak nevében! Szilassy Sándor. „Elég néked az én kegyelmem“. (Özv. Baranyai Zsigmondné: Eőri Szabó Erzsébet felett 1940 március 14-én.) Textus: II. Kor. 12:9. „Elég né­ked az én kegyelmem". Gyásztisztességtévő Keresztyén Gyülekezet! Pál apostol az ő nagy szenvedéseiről és szenve­dései között nyert isteni kijelentéseiről beszél. Arról beszél, hogy hogyan képes az Isten kifürkészhetetlen bölcsesége és csodálatos kegyelme erőtlenség által 'végezni el az ő erejét. Elmondja, hogy tövis adatott az ő testébe., hogy gyötörje őt. Ús mikor könyörgött az Úrnak, hogy távozzék el tőle ez a tövis, az Úr csak ennyit mondott néki: Elég néked az én kegyelmem, Mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Isten módszerei közé tartozik az, hogy ő erőtlen­ség által végzi el az ő erejét. Akinek ,adja az ő kegyel­mét, lehet az törékeny cserépedény, de munkása lesz az ő országának. Simonból Kéfás, Saulból Paulus lesz iaz, akinek Isten adja az ő kegyelmét. És építi az ő amyaszentegyházát. Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt. Akinek koporsóját most körülvesszük, az a város­szerte tisztelt nagyasszony, az igazi magyar nagy­asszony: özv. Baranyai Zsigmondné sz. Eőri Szabó Erzsébet úrasszony. De ami az Ige fényéből rávetődő sugár, az nem más, mint amit az apostol mond: Elég néked az én kegyelmem. A mi kedves halottunk életében és annak a törté­nelmi családnak életében is, amelyhez ő tartozott* fenségesen kibontakozott az Ige: Elég néked az én kegyelmem. Valamikor veszendőben volt a pápai re­formátus eklézsia. Jött a királyi rendelet: nem szabad, többé nyilvános istentiszteletet tartanotok, nem szabad

Next

/
Thumbnails
Contents