Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-02-11 / 6. szám
26. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1940. meg igazán szívünket, mikor a Tiszazug egykéző, pusztuló népe közt felrázó szeretettel hangzik Révész Imre püspök szava: titeket csak az Isten Lelke által megáldott gyülekezeti evangelizációk mentenek meg? Van missziói jelentés, amelyikben ismételt sürgetést találunk ilyen tartalommal: Minél több hitvallásos evangelizátor képeztessék ki és járja sürgősen gyülekezeteinket. Fogjunk össze egyházmegyénkben s mindenekelőtt imádkozzunk az evangélizáció ügyéért. Siessünk a kételyek eloszlatására ez üggyel kapcsolatban. Állítsuk érdeklődésünk középpontjába ezt a kérdést. A legfőbb ideje ennek. Apokaliptikus időket élünk. Minden jel arra mutat, hogy közel az Úr világterve, végső időszakának a kibontakozása. Az ordító oroszlán már szerte jár. Mindent elkövet, hogy az Isten népét elhitesse. Még a világosság angyalának ruhájába sem átallanak felöltözni képviselői. Fel kell övezni hát derekunkat, meg kell gyújtani szövétnekeinket, hogy készen várjuk az Urat, aki eljő az ő teljes dicsőségében. Készen pedig akkor vagyunk, ha víztől és Lélektől születtünk, mert csak így mehetünk be Isten országába. A tatai egyházmegye ifjúsági téli tábora Tatán. Az 1940-es esztendő első ifjúsági megmozdulása a tatai egyházmegye nevéhez fűződik. Alig fejeződött be a csurgói téli tábor, máris megmozdult a tatai egyházmegye ifjúsága. Tizennyolc gyülekezetből mintegy 64 református ifjú jelent meg a táborban. Kedves vendégekként ott volt három evangélikus gyülekezet ifjúsága is. Rajtuk kívül még két igen nevezetes vendége is volt a tábornak, két telepes ifjú. Mészáros Gábor Pünkösdvásárról és ifjú vitéz Pénzes Lajos Kisnyiiasról. A tatai egyházmegyének tehát az Alföldről Dunántúlra telepedett tagjai is vannak. Ezek közül jött ez a két kedves ifjú. Ők az első telepes KIÉ tagok. Reméljük nemsokára mindig többen és többen lesznek. Velük szinesedik és élénkül a dunántúli ifjúság. A tábor munkarendje itt is azonos minden más ifjúsági táboréval. Reggeli biblikörök, előadások, tanulmányi séták, megbeszélések, énektanulások, játékok stb. töltötték ki a nap programmját. Minden nap bibliakörrel kezdődött és minden nap esti áhítattal végződött. Isten szava volt az első és az utolsó. Isten színe előtt álltunk a munka kezdetén és végén egyaránt, csakúgy mint az egész napon. Minden előadás és megbeszélés Isten szine elé állította a fiatalságot, s határozottan bizonyságot tett az Isten Fiáról, Jézus Krisztusról. Ezért éreztük magunkat nemcsak Istenhez, de egymáshoz is nagyon közel. Akik Isten szine előtt élnek, azok az igazi testvérek, azok az igazi atyafiak. Ezért volt nehéz egymástól elválnunk. Bebizonyosodott itt is, hogy az igazi keresztyén közösség számára nem elegendő még öt napi együttlét sem. Jó lenne hosszabb ideig is együtt lennünk, pedig az elején mindenki azt érzi, hogy mit is csinálunk ilyen hosszú időn keresztül. Úgy elszalad az idő, hogy szinte észre sem veszszük az ilyen ifjúsági táborokban. A végén mindenki szeretné meghosszabbítani. így volt ez — Istennek legyen hála — Tatán is, ahol a gyülekezet igaz szeretettel vett körül bennünket. A tábor eseményei közül, amelyek minden más tábortól megkülönböztetik, kiemeljük a következőket: Az egyik tanulmányi kirándulás során megnéztük a bánhidai erőmüvet. Felejthetetlen élmény volt látni ezt a hatalmas erőművet. Még inkább csodálkoztunk, mikor magunk elé képzeltük azt a nagy területet, amelyet ellát világossággal. Olyan az erőmű, mint a testben a szív. Hatalmas munkát végez. Mindnyájan éreztük, itt a természet olyan titkait láttuk meg, amelyek mellett gondolkozó ember szótlanul nem mehet el. Az egyik est programmja az volt, hogy megnéztük a tatai református ifjúság előadásában Kodolányi János színművét a „Földindulást“. Nagy missziót teljesített és teljesít a tatai ifjúság ennek a színműnek előadásával. Azóta már a környező falvakba is elvitték. Sajnos nemcsak az Ormányságban, de ezen a vidéken is időszerű a Földindulás témája. Ezért érthető, hogy sok mozgolódás után indult meg a darab körül itt is. Ki mellette, ki ellene. Fontos, hogy nem maradtak közömbösek az emberek. Az már biztató jel, ha fáj a seb. A Földindulás fölébreszti a fájdalmat és rámutat a gyógyulásra. Hisszük, ezért nem volt hiábavaló az a sok fáradtság, amibe ennek a darabnak megtanulása és előadása került. A harmadik nevezetessége az volt a tábornak, hogy a befejező összejövetelen a város előkelőségei mellett megjelent dr. Bencs Zoltán miniszteri tanácsos, Birkás Géza és Biró György minisztériumi főtisztviselők kíséretében és szólt az ifjúsághoz. A komoly és evangeliomi lelkületű magyar úr komoly bizonyságtétele volt ez a beszéd. Érezte az ifjúság, hogy a hivő és hazáját forrón szerető ember szólt Bencs Zoltán dr. által. Jó tudni, hogy az ország vezető emberei közül sokan vannak már ilyen evangéliomi lelkületű emberek. Biró György minisztériumi főmérnök „Krisztus és az ifjúság“ címen tartott előadásával fejeződött be a tábor. Azzal a reménységgel oszlott szét ez a tábor, hogy ennek az emlékei és áldott hatásai esztendőkön keresztül ott élnek az ifjúság szivében, miként az 1938 nyarán tartott dunaalmási táboré még mindig élnek. Lőke Károly esperes úr mondotta el, hogy látogatásai nyomán gyakran találkozott a dunaalmási tábor áldott hatásaival. Egyes előadásokról még ma is beszélnek az ifjak. Hisszük, hogy ez most is így lesz, sőt fokozott mértékben így lesz, mert hiszen most hosszabb ideig voltunk együtt, mint akkor. Hisszük, hogy ez által a tábor által is szaporodott a komoly, Bibliát olvasó és imádkozó fiatal emberek száma a tatai egyházmegyében is. Ezek a komoly keresztyén ifjak jelentik úgy az egyház, mint a nemzet számára a jobb és boldogabb jövendőt. Még az előadókról emlékezzünk meg. Volt az előadók között nemcsak lelkész, hanem orvos (három is), tanító, gazdasági iskolai igazgató, gazdasági főtanácsos, ügyvéd és ifjúsági titkár. Imé, ez a sokféle foglalkozású ember milyen eggyé tudott lenni a Krisztusnak való szolgálatában. Névszerint az előadók a követkézők voltak: Lőke Károly esperes, dr. Török István theol. tanár, Thaly Dezső e. m. gondnok, dr. Virágh Zsigmond ügyvéd, dr. Kötél József, dr. Balassa Sándor, dr. Maller József orvosok, dr. Márkus Jenő, Mikos Lajos, Sári Imre, Zámbó István, Körmendi Lajos, dr. Incze Gábor lelkészek, Zsemlye Gyula, Tóth Béla tanítók, Pógyor István, Wagner Aurél, Kovács Péter és Kovács Bálint KIÉ titkárok. Visszatekintve a tábor munkájára őszinte hála ébred lelkűnkben Isten iránt, aki gazdagon megáldotta ezt a táborozást is és hisszük, hogy a jövőben rendszeresek lesznek ezek az alkalmak és azokon minden évben nagyobb és nagyobb számú ifjúság veszi Isten gazdag áldását. — Az Árvanap megtartása kezd a ref. gyülekezeteknél állandósulni. A gyülekezetek 80°/o~a megtartja. Az Árvanap bevétele 8000 P körül van.
