Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-02-04 / 5. szám
22. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 5 940. toló tagsági díj megfizetése ellenében számíthat. — Működő tag az, akit a Munkaközösség intézőbizottsága ilyenül titkos szavazással megválaszt. Működő tagsági díj évi 5 pengő. — Pártoló tag az, akit önkéntes jelentkezése alapján a Munkaközösség pártoló tagjává az intézőbizottság megválaszt. Pártoló tagsági díj theologusoknak évi 3 pengő, segédlelkészeknek évi 4 pengő, theologiai tanároknak, lelkészeknek, vallástanároknak, vallásoktatólelkészeknek, valamint nem lelkészjellegű személyeknek évi 5 pengő, jogi személyeknek (pl. egyházközségi vagy intézeti könyvtárnak, lelkészi hivatalnak, tanártestületnek) évi 6 pengő. A tagsági díj megfizetése a csatlakozás évében és az azt követő két esztendőben egyformán kötelező.“ Postatakarékpénztári csekkszámla : 49.801. Török István. Körzeti leánykonferenciák a tatai egyházmegyében. Az elmúlt év utolsó hónapjában körzeti leánykonferenciák voltak a tatai egyházmegyébe i. Esztergom, Szomód, Ács, .Gyermely, Császár és Nagyigmánd gyülekezetei nemcsak kapuikat,, de szívükéi is megnyitották a környék református leányai számára. 27 gyülekezetből, több mint 500 leány fordult meg ü konferenciákon. Esztergomban és Szomódon szűkebbkörű, családias jellegű együttlétünk volt. Ács, Gyermely, Császár és Nagyigmánd népes csoportoknak adott helyet. j A vendéglátásban sok szeretetet tapasztaltunk. Szomódon a leányok adtak ebedet a vendégeiéinek. Egy család, bár leányuk már elkerült hazulról, szintén kért vendéget. így gondoltak távol levő kedves gyermekükre. Gvermeljen egész hétig dolgoztak az asszonyok, leányok, hogy kifogástalan ebéddel lássák el az érkezőket, teljesen díjtalanul. A gyermelyi leányok a bő falusias szoknya helyett a konferencia, tiszteletére még »egyenruhát« is csináltattak, nehogy elmaradjanak az öltözetben sem. Leírhatatlan sok kedvességet tapasztaltunk Nagyigmándon, Császáron és Ácson is. Mind az egyház, mind a leányok sok áldozatot hoztak a konferenciákért. A külső rendező-szervező munka után Isten a lelkiáldásokkal nem is volt szükkezű. Reggeli istentisztelet és bibliatanulmányozás idején már közösség lett a leánysereg, és vezetők. Feszült figyelemmel hallgatták az előadást: »Krisztus az én életemben«. Bizalmas, személyes beszélgetések, és később levelezés indult meg az előadás nyomán. Egyik levélrészlet: »Ezt a levelet azért nem írtam meg a konferencia után közvetlenül, mert hangulatokról felesleges beszámolni. De múltak a hetek és én bizonyosan tudom, hogy amit most írni fogok, az nem csak hangulat. fin a konferencia óta Jézust élő személynek érzem. Nem csak érzem, de tudom, hogy az. Ahogy feltárultak előttem a gyönyörű lehetőségek és áldások, amelyek a leányegyesületek munkája nyomán fakadhatnak, éreztem, hogy az én személyem nem alkalmas a vezetésre. Mégis nekem kiéli a vezetést végeznem, de nem a régi módon,, mert ügy a sok munkának sincs semmi értelme ...« Délután a konferenciákon mintaösszejövetel volt. A leápyok zsoltárokat mondtak el. Zsoltárokat énekeltünk és a résztvevők hirtelen megtanulták a kedves magyar dalt: „Kirje-kirje kis dedecske, Bethlehemi hercegecske, Ki miértünk sok jót tettél, A pokoltól megmentettél.“ 500 leány készült ezeken a konferenciákon a jövendőre. Olyan ötszáz magyar református leány, akik szivükbe készek Befogadni Krisztust és általa Isten dicsőségére szolgálni. A tatai egyházmegye nemcsak a Dunántúl, de az egész ország számára példát adott, hogyan kell áldozatot hozni a leányokért, Egy éve indult meg az országos református leánymunka. Sokat várunk ettől a missziótól. Imádságos fáradozásokra Isten felel. Ö indította meg a munkát, Ő keresi meg a leánysziveket. Ezért minden eredményért Istené legyen a dicsőség. Kiss B. Julia református konventi orsz. eányti ár Oberwart—Felsőőr, a Nagynémet birodalom egyetlen magyar ref. gyülekezete az 1939. esztendő utolsó napjának délutánján hálaadó istentisztelet keretében borult le Isten előtt, hogy az elmúlt évben kegyelmét nem vonta meg tőle. Fáber Kovács Gyula lelkipásztor Róma 9:Iö: »Annak okáért tehát nem azé aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené«, alapige felvétele után rövid beszámolót adott azokról a tényekről, melyekben Isten a gyülekezet iránti kegyelmét láthatóan bebizonyította. Először szólott a gyülekezet külső épüléséről. A lelkészlakás és a gazdasági épületek alapos renoválása, nedvességmentessé tevése, vízvezetékkel való (ellátása s a velejáró egyéb munkák az év első felét szinte teljesen igénybe vették. Ennek befejeztével nyomban következett a Gyülekezeti ház költségvetésének, terveinek letárgya’ása. Mivel azonbai közbejött akadályok miatt ennek építését egyelőre el kellett halasztani, mit sem késlekedve hozzáfogtak egy — a gyülekezet tulajdonát képező pajtának gyülekezeti teremmé való átalakításához. Ä munka be van fejezve, első alkalommal a kis gyermekek karácsonyfa ünnepélyén használták s ezzel egyűttal jelképesen az örök Krisztus fogadás helyévé avatták. Ä terem minden belmissziói munka végzésére alkalmas s egyben itt kapott helyet az ötvenedik évét ünneplő Ref. Olvasó és Dalkör is, hatalmas és értékes könyvtárával. Ha a gyülekezeti ház építése, a templom fűthetővé és világíthatóvá tétele, keresztelő medencével való ellátása, valamint a temetői kútnak megépítése, a temetői utaknak, síroknak és a kerítésnek elrendezése, egyelőre csak mint elvégzendő feladat reményeink és imádságaink tárgyát képezik is, hisszük, hogy Isten minden évben enged valamit ezeknek a . megvalósítására. Ami a belső épülés formai részéhez tartozik, 1939 január 1-vel bevezette a gyülekezet az új istentiszteleti sorrendet s a nyári vasárnap délutánokon kis rövid, műsoros vallásos délutánok keretében* tanulta a gyülekezet az új énekeket. Mivel azonban új énekes könyvek beszerzése most akadályokba ütközik, egyelőre a régi énekes könyvek alapján folyik a templomi éneklés. Gyermekistentiszteléteink látogatottsága egyúttal azok szükséges voltát is teljes mértékben igazolta. A belső épülés, mely a lélek legmélyén csendben, lassan történik, csak Isten látta és látja, aki elkezdője és bevégzője minden lélek mélyén történő munkának. A templomunk látogatottsága, az úrvacsorázók száma (675-en vettek egész évben) és a perselypénznek a múlt évi 46.— Rm.-al szemben 428.— Rm.-rá való emelkedése, az egyházkelés ősi kegyes módjának az édesanyák legtöbbje által való vállalása arra ad reményt, hogy ez a belső épülés
