Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-11-17 / 46. szám
1940. DUNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP 225. oldal. A reformáció sürgős. A reformáció a közvetlen közelben van. Minden ellenkező jel ellenére is hiszem: az éjszaka immár szűnni kezd és ama világosság immár fénylik. Lehet, hogy ma még nem látod ezt, de gondolj arra, hajnalban miijén nehezen akar megvirradni. Az ember szinte türelmét veszítve kérdi: hát sose múlik már el az éjszaka? Pedig csak hátra kellene tekintem^ s láthatná, hogy ott már fényárban úszik az egész határ. Azért hát ne mondd., hogy itt minden reménytelen. Vedd eszedbe: Isten mindig idejében elküldi Lelkét s megújítja az avult világot. A reformáció felelősség is: a tiéd és az enyém. Ennek a munkának elvégzését csak mi vállalhatjuk,. Isten mi reánk bízta ezt. S ha feladatunk talán kicsiny is, ez nem lényeges, fontos, hogy a ránk bízottakat híven teljesítsük. Fontos, hogy hitünket megtartsuk, pályánkat szabályszerűen fussuk, s a szeretetet valóságában és cselekedetekkel gyakoroljuk. Ez a mi tennivalónk. Akár teszik,.akár nem: ezért von felelősségre Isten az ítéletkor. S hogy ezt élvezhessük, ahhoz nem kell sok: csak a Szentírás és az imádság. Ennyi elég, elég útravalónak is, diadalmas fegyvernek is. S végül, hadd véssem mégegyszer szívetekbe, hogy minden reformáció a Királyok Királyával való szövetségkötéssel kezdődik, azaz ott, ahol egy emberlplek rádöbben arra, hogy neki adósságai vannak Istennel szemben s ő ezt az adósságát képtelen törleszteni. Éppen ezért megalázza magát Ura előtt, rábízza magát életre-halálra s egyedül az ő irgalmától vár segítséget. Megszűnt gazdag lenni, kényre-kedvre kiszolgáltatott, azt tesz vele Ura, amit akar, vagy másként kifejezve: nem a maga erejére támaszkodik többé, nem a maga jóságában bizakodik, hanem Istentől vár segedelmet. S hogy ez a segedelem valóságos, hogy Isten ma is megbocsát a benne hívő bűnösnek, kegyelmébe fogadja s Lelke erejével ruházza fel: ennek bizonysága október harmincegyediké. S mert Isten velünk van, támadhat ránk ellenség, az Ige és Szentlélek nekünk mindig erős védelmünk; gyermeket, nőt, testi éltet, hírt és jólétet elvihet, benyelhet a f^d gonoszsága: de megmarad Isten országa! (Folyt, és vége.) ff KÖNYVISMERTETÉS ^ . ■■ - — —■ - - .. ___tA) Dr. Révész Imre: Magyar református egyháztörténet. I. kötet 1520 tájától 1608-ig. Átnézték S. Szabó József, dr. Csekey Sándor. Debrecen, 1938. 8-r. XVI+ 409 1. E nagybecsű mű, mint a dr. Budai Gergely szerkesztésében megjelenő Református Egyházi Könyvtár XX-ik kötete látott napvilágot, az előfizetők 1937—38. évi illetményeként. A könyvet már csak szerzőjére való tekintettel is, nagy érdeklődéssel vártuk, mert hisz, amit eddig dr. Révész Imre írt, az mind gyarapította tudásunkat. De maga a tárgy is érdekelt, mert mindeddig nem volt kezünkben e korszakról egy szerző tollából eredő, a kor színvonalán álló összefoglaló munka. Várakozásunkban nem csalódtunk. E mű a legmagasabb mértéket alkalmazva is elsőrangú teljesítmény. Meglátszik minden lapján az első forrásokig visszamenő tudós biztos tárgyismerete, a nagyműveltségü, széleslátókörű, izig-vérig evangéliomi meggyőződésű és ép ezért szilárdan református ember lehiggadt öntudata, amelynek nincs szüksége kifakadásokra, nagy szavakkal való dobálózásra, hanem az igazság tárgyilagos hangoztatására. így csak azok tudnak írni, akik szívük mélyéig meggyőződtek állításaik igazságáról. Ne gondolja azonban senki, hogy Révész könyve hideg; tud ő lelkesedni is. Az éles értelem, a metsző logika nem ölte meg benne a lángolni tudást. Szívbeli áhítattal olvassuk az Ecsedi Báthory Istvánról szóló részt; drámai erejű az a leírás ahogy az erdélyi állapotokat festi, ahol minden a pusztulás közelségét mutatta már s egyszerre Isten közbelépett, megjelent Bocskay alakja. Klasszikus, ahogy az erdélyi reformátusok türelmét indokolja. Nagyszerű írói készséggel, szívet dobogtatóan írja le Bocskay életművét, stb., stb Mint vérbeli történész nem huny szemet a hibák, bajok felett. Őszintén feltárja a valót, nem takargat semmit, ezért lehet bízni vezetésében és irányításában. Nagy gondot fordít mindenütt a külföldi kapcsolatok kellő megvilágítására. Nemcsak a nagyok: Luther, Zwingli, Kálvin, Melanchton, Bera és Buliinger hatását méltatja elsőrangúan, hanem az alig ismert részleteket is, mint pl. a Geaf részére 1593-ban segélyt gyűjtő Liffort útja, céltudatosan kiaknázza. Az igazi tudós alázatosságával szerény is. Bevallja, hogy még a részletkérdésekben sok a megvilágítani való, látásunk és tudásunk töredékes. Külön nagy érték a műben a válogatott könyvészet, mely a magyar anyag mellett felsorolja az idegen nyelveken megjelent könyveket, sőt folyóirat cikkeket is. A Neue Zürcher zeitung világlap épúgy nem kerüli ki figyelmét, mint a kevesek által ismert lengyel Docznik teologiczny. Igen sokat lehet tanulni e könyvből. Én a nyári szünidőmet töltöttem el tanulmányozásával. Minden nap mint erősebb református és jobb magyar keltem fel mellőle. Újból megértettem, hogy akkor vagyok jobb magyar, ha erősebb református vagyok, mert a nemzetnek is, mint az egyénnek, egyetlen szilárd alapja lehet: az evangéliom. Lelkipásztor-testvérek, a téli hosszú estéken vegyétek elő e kötetet, mélyedjetek el benne, meglátjátok, felüdültök, megerősödtök. Vajha rólunk, a XX. évszázad magyar református lelkipásztorairól is el lehetne mondani azt, amivel Révész megkoszorúzza a XVI. század magyar ref. lelkipásztorait: „A magyar refomátus lelkipásztor a XVI. század második felének színmagyarsága zömében a legkülönb szellemi életet élő ember, aki ébresztőleg és emelőleg hat az övénél alsóbb és magasabb társadalmi rétegekre egyformán.“ (2731.) Köszönet szerzőnek és a Ref. Egyh. könyvtárnak ezért a valóban értékes műért. p. j. ®@ws®§ ® a®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® ® ® I VEGYESEK I ® ® ©:«$ © s®@ © ®® ®s>®®®@®®®© ®@®®@®®®®®® ®g)®® ®@® s © —- Lelkipásztorbeiktatás. Deák Mihály polgárdi segédlelkész november 10-én foglalta el ünnepélyesen az iszkaszentgyörgyi lelkipásztori állást. A beiktatást Szűcs József esperes megbízásából Kovács Lajos egyházmegyei főjegyző és tanácsbíró végezte. Ezután az új lelkipásztor a szószékre ment s az Ap. Csel. 20:24
