Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-01-28 / 4. szám
18. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1940. módon adott elő, mint ahogyan ezt Luthernél, Melanchthonnál, Zwinglinél ps másoknál látjuk. Nem a reformáció epigonja volt ő., hanem inkább a reformáció exponense, akiben legtisztábban nyilatkozott meg a reformáció lényege. Mint ilyen nem is léphetett fel min'djárt a reform,átori korszak kezdetén, hanem csak a végén. Ő volt az utolsó reformátor. Mint ilyen, éles és messzelátó tekintettel ő fogta fel először nagy körvonalaiban és zárt egységében az új vallásos világ1- inézetet s ő látta át annak összefüggését a világgal, az emberi élettel, a kultúrával és politikával. S itt tett ő különösen nagy szolgálatot a reformáció ügyének. Az ő rendszerező és egységbe foglaló munkája nélkül a reformáció öröksége már a XVI. században széthullott volna. Azon a nagy válságon, amely a XVI. század közepe tájain valósággal rászakadt a protestantizmusra, a Kálvin szelleme és munkája segítette át a megújított egyházat. A reformációban felszínre hozott igazságokat ő emelte ki a dogmák és tantételek elszigetelt, légüres világából s ő szabadította fel a bennük rejlő erőket azáltal, hogy belevitte őket a valói-« ságos életbe s hatóerejük számára érvényesülési sikot keresett és talált az élet minden egyes területén. így lett az általa kiépített rendszer valóságos sziklaszirt tégy ellenséges világ ellenséges áramlataival szentben s íjgjy épített ő jóelőre védőgátat az ellenreformáció hullámverései elé azzal, hogy a protestantizmus világot átalakító erőit egyszerűen belevitte a világba. Hogy ez a védőgát nem maradhatott meg az élet zúgó viharai között a maga eredeti alkatában, sőt a növekvő évek során egyre több változáson ment át, az nem a Kálvin János hűséges szolgálatán múlott. Ő sokszor a nyomorral határos szűk viszonyok között élve, minden percét kihasználó munkabeosztással a legkisebb lehetőségeket is felhasználta arra, hogy Js-1 tentől rendelt futását elvégezze. Volt olyan idő az életében,. amikor két órája sem telt el úgy egyvégtében, hogy ne háborgatták volna, élt át olyan keserves napokat, amikor kedves könyveit kellett eladogatnia, hogy kielégíthesse valóban aszkétailag is minimális cletszükségeit, voltak olyan hónapjai, amikor mindennapos vendége volt a betegség, jöttek rá olyan pillanatok., amikor emberi szemmel nézve mindent elveszíteni látszott;- ez az Isten kegyelméből élő ember mégsem rendült még sohasem, sőt éppen azért, mert kegyelemből élt, az élet legsötétebb pillanataiban is imádkozó mozdulata volt, hogy lekapva fejéről kis fekete sapkáját, szinte átszellemült arccal rebegte: Soli Deo gloria. Ez az elv volt az ő nagy hitvallása s ez lett az ő életének és munkájának igazolása. Sohasem akart más lenni, mint az Isten szolgája, ezért tudott eljutni a legnagyobb méltóságra: az Istennek 'lés az Űr Jézus Krisztusnak szolgája királyi méltóságára. Századok benőtte ismeretlen sirján pihenjen meg a hálás emlékezés és jegyezze fel in memóriám: Ügy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait,25 _________ (Vége). 25 I. Kor. 4: 1. — A Magvetőben olvassuk, hogy a jugoszláviai református új énekeskönyv énekeit mindenfelé lelkesen tanulják. Az iskolás gyermekek minden istentisztelet előtt új éneket mutatnak be a gyülekezetnek. Az új énekeskönyv bevezetése mindenütt templomi ünnepély keretében történt. Egyházkerületünk közgyűlése. Feszült figyelem kísérte az ■ egyeztető bizottság munkálatának tárgyalását. Az e tárgyban hozott fontosabb határozatok a következők. Közgyűlés elrendelte, hogy az egyházkerületben (és a kilenc egyházmegyében 1946. évi január hó 1-re általános tisztújítást kell tartani. Amennyiben a barsi és komáromi egyházmegyék az 1942. évi december hó 31-ig lejáró 10 éves tisztviselői mandátumok ügyét általános tisztújítással óhajtják rendezni, az így megválasztott egyházmegyei tisztviselők megbízatásának időhatára az általános egyházkerületi tisztújításig, azaz 1946 január 1-ig tart. A közgyűlés az egyházkerületi lelkészi és világi tanácsbirák számát 14—14-re felemelik mégpedig úgy, hogy a 4—4 úi, állásra a barsi és komáromi egyházmegyékben az elnyomatás évtizedei alatt érdemeket szerzett lelkipásztorok és világiak jelöltessenek és választassanak meg. A jelölést a két egyházmegye elnöksége végzi, a választás az egyházkerület minden presbitériumának szavazatával történik. A megválasztottak tisztsége az általános tisztújításig tart. Ez a létszámemelés 1946 ián. 1-ig marad érvényben, amikor az egyházkerületi közgyűlés újra megállapíthatja a tanácsbirák számát. A barsi egyházmegye választott kerületi képviselőinek számát 2 lelkészi és 2 világi, a komáromi egyházmegyéét pedig 4 lelkészi és 4 világi képviselőben határozza meg. Felhívja a barsi és komáromi egyházmegyék elnökségeit, hogy egyházkerületi képviselőiket az egyházmegyei közgyűlésekkel olv időben választassák meg, hogy azok a legközelebbi egyházkerületi rendes közgyűlésre már behívhatok legyenek. Tudomásul vette közgyűlés, hogy a dunáninneni és dunántúli egyházkerületek elnökségei az egyetemes konvent felhívásába együttes beadványban az egyetemes konventnek a komáromi tanítóképző-intézet megszüntetését ajánlották igen nyomós indoftok alapján. Az Orsz. Ref. Lelkészi Nyugdíjintézetről szóló* s á visszatért egyházmegyékre még hatályba nem lépett IX. tc.-kel kapcsolatban közgyűlés épen ezen ok miatt intézkedéseket nem tehet; bár a visszatért országrészek lelkipásztorainak, lelkészeinek a lelkészi nyugdíjintézetbe való belépése, a bekapcsolás anyagi természetű nehéz kérdései, aaz ottani egyházközségeknek az egyetemes adóalappal, az országos közalappal való régi kapcsolatainak felújítása, a lelkészi és tanítói fizetéskiegészítő államsegélyek, korpótlék és adősegélyügvek rendezése, az egyetemes konvent és a magyar államkormány együttes feladatát képezi, közgyűlés felír egyetemes konventre, annak elsőrendű szükségességét hangsúlyozva, hogy mindezek az egész vonalon egységes jogelvek szerint kezeltessenek. Az egyházkerületi és főiskolai adó a két hazatért egyházmegyére egy összegben vettetik ki — egyegy lélekre 22 fillérben. — A Baldácsy-alapból a szegény egyházközségeknek juttatott segély, a közigazgatási és missziói segélyek összegének felosztására közgyűlés az eddigi arány és kulcs alkalmazását helyesnek tartja és a két visszatért egyházmegyére is életbelépteti. Felír közgyűlés az egyetemes konventre, járjon közbe a m. kir. kormánynál a közigazgatási államsegélynek a visszacsatolt egyházközségek és visszatért lelkek arányszáma szerint felemelésére. Kimondotta közgyűlés, hogy a kerületi közgyülé-
