Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-10-20 / 42. szám
202. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. Ez ellen küzdött, mint a következő évek mutatták, államférfiúi bölcseséggel a magyarság évtizedeken át és a mi református egyházunk is felhasználta minden nemzetközi összeköttetését s egyúttal külföldi barátaink jóakaratát arra, hogy abból a mélységből, amelybe a trianoni békeparancs döntötte, felemelkedhessék és újból haladhasson. \ Fiatal barátaimnak meg kell tehát tanulniok azt, hogy nagy csapások, sőt borzalmas nemzeti katasztrófák is nem egyszer a Mindenható bölcseségéből csak arra valók, hogy a nemzet erkölcsi ereje növekedjék és magyar fajtánk megerősödve^ a balsorstól megeűzve induljon újabb felemelkedés és felvirágzás felé. Az átalakulás, amely Csonkamagyarország határainak újabb megnövekedésével a régi történelmi Magyarország területén most két év óta lefolyt, valóban történelmi fejlődési folyamat. Tudjuk, hogy 1938 november 2-től a felvidéki területsáv; 1939 tavaszától a Kárpátalja; folyó évi szeptember hó 5-től fogva pedig a királyhágómelletti terület és a mi szép, régi Erdélyünknek északi fele tért haza. Ezzel, hogy a magyar reformátusokat különösen érdeklő egyetlen adatot említsek, a magyarországi reformátusok száma körülbelül 2,510.000-re emelkedett. Szivünk mélyében áhítatos hálaadással gondolunk a Mindenható kegyelmére, amely békés úton, véráldozat nélkül juttatott ehhez az eredményhez. Nem kell hangsúlyoznom, mily borzajom lett volna, ha háború útján, sok drága magyar vér kiömlésével és szép magyar városok elpusztulásával kellett volna elérni ezt az eredményt. Most következik nemzetre, egyházakra, de minden egyes magyar polgárra is, különösen a jövendő reményeire, az ifjúságra az a feladat, hogy a megnövekedett határok között új munkához lásson. A küzdelem még nincs befejezve. Mindnyájan tudjuk, hogy ámbár nemzetközi megállapodással fogadta lel a két állam kormánya a döntést, a határokon kívül maradt magyar testvéreink, akikre fájó érzéssel és mélységes szeretettel gondolunk, olyan elbánásnak vannak kitéve, amelyből kifolyólag esetleg további nehézségek merülhetnek fel. Mindezt az állarnjogi viszonyainkat megvilágítva az új nemzetiségi feladatokat is azért kellett így hangsúlyoznom, mert fiatal barátaim előtt vázlatosan legalább ki akartam feiteni azokat a rendkívüli nehézségeket, amelyek a magyar nemzetre és magyar kormányra a következő évek alatt és évtizedekben is várnak. Ez magyarázza és bizonyítja, hogy nem lehet egyszerűen valamely más államban bevált vagy megkísérelt intézményeket, jogszabályokat, gazdasági és egyéb berendezést változtatás nélkül utánozni, hanem mindenben a különleges magyar viszonyokra is szorosan tekintettel kell lennünk. Fohászkodom, hogy a Mindenható kegyelme töltse el fiatal barátaim leikét erős élő hittel, amelyet iparkodjanak a Szentírásnak buzgó, mindennapi olvasásával és vallásos életükkel erősíteni. Szivemből kívánom, hogy bízzanak a jövőre is a Gondviselésben és nemzetünknek nemcsak fennmaradóban, hanem nehézségek ellenére újabb emelkedésében is. Szilárduljon meg lelkűnkben az a reménység, hogy az Ür Isten a következő évtizedekre és évszázadokra is védelmezi, sőt újabb felvirágzás útjára viszi a nemzetet. Egyik külföldi egyházi lapban olvastam azt a panaszt, hogy a magyar református egyház nem törőfdik eleget a fiatalsággal. Ez a hit teljesen téves. Egyetemes egyházunknak évtizedek óta egyik legnagyobb gondja az ifjúsági munka vezetése és irányítása. Evégből jelentékeny vagyoni áldozatokat is hoz; évenkínt többször a leghivatottabb lelkipásztorok tüzetesen tárgyalják a missziói munkát és annak ágazatait. Egyházunknak hivatalos szolgai igen sokat foglalkoznak a magyar református ifjúsággal éppen életének nehéz szakaszában s mindnyájan tudjuk, hogy jóakaratunk ellenére még mindig nem vagyunk képesek eleget fenni minden idevágó kötelességünknek. Iparkodunk azonban úi. és új téren új munkát villáin!. A református konvent például legutóbb a népfőiskola ügyét 1200 P-s segéllyel támogatta és elvileg hajlandó előmozdítani ezeknek a népfőiskoláknak az egész ország területén megfelelő szervezését és fennmaradásuk biztosítását. Másfelől azonban, mivel a népfőiskola nem minden magyar református ifjút fog befogadhatni, fennmarad az a kötelesség is, hogy minél többen fiatal ta-* Rátáim közül önképzés, jó könyvek olvasása, népkönyvtárak és egyházi könyvtárak hasznosítása útján ismereteiket minél mélyebbre és minél szélesebb körre terjesszék ki. A nyolcosztályú népiskolák szervezésével az egész Magyarország területén a népművelésnek új korszaka nyílik meg. 'Ezek mellett, különösen mivel a falusi lakosságunk zöme mezőgazdasági foglalkozást űz, nagy szükség van a téli gazdasági iskolák fenntartására és szaporítására. Tervbe van véve a mezőgazdasági szakoktatásnak országos szervezése és minél jobbá átalakítása. A városi lakosságból kikerülő fiataloknak kell azután különösebben ipari és kereskedelmi mélyebb szakképzést szerezni, amire az ipari és kereskedelmi okta ás új szervezése módot fog nyújtani. gonen itt. Dunántúl kell felemlítenem,, hogy a XVIII. századtól kezdve a Dunántúlról kerültek Debrecenbe és a Tiszántúl más városaiba azok a magyar református kereskedőcsaládok, amelyek legnagyobb szorgalommal, komoly szakképzettséggel évtizedeken át dolgozva jelentékeny vagyont szereztek és bebizonvítofták, hogy a magyar református ember a kereskedelmi pályára is nagyon alkalmas, ha megfeszítetten dolgozik és megfelelő életmódot folytat. Ezeknek a kereskedőcsaládoknak az életét ma már többen megírták, azok éppen a fiatalok számára sok tanulsággal fognak szolgálhatni. Különösen lelkére kötöm fiatal barátaimnak, hogy hassa át őket a szolgálat lelke s így több téren önzetlenül szolgálhassák magyar testvéreiket és önön munkájukkal is közreműködjenek népünk haladására. Ma hazánkban az egyházakat, a kormányt, az országgyűlést teljesen áthatja annak a tudata, hogy növelni kell a széles néprétegeknek anyagi és szellemi jólétét; javítani egészségügyi és művelődési viszonyait és újabb alkotásokkal előidézni azt, hogy nemcsak százezrek, de milliók jussanak kedvezőbb gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelkedéshez. Az erre leginkább rászoruló néprétegeknek ezt a felemelkedését szolgálja a folyó évben megszavazott, ,az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról szóló 1940. évi XXIII. törvénycikk, amely módot nyújt arra is, hogy elég vagyonnal nem rendelkező, de arra érdemes családok házhelyet,\ házat szerezhessenek, telepítés vagy egyéb gazdasági megsegítés útján kishaszonbérbe kezdhessenek, vagy kereskedelmi és egyéb vállalkozásba foghassanak. Erre a célra a jövő évtől kezdve több mint negyvenmillió s azután évről-évre
