Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-10-06 / 40. szám

Ötvenegyedik évfolyam. 40. szám. ' Pápa, 1940 október 6.

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK

Károlyi Gáspár és a biblia.

A folyó év május hónapjában minden református lelkipásztor és tanító kapott egy dombornyomásű levelező-lapot, mely a vizsolyi ref. templomot ábrázolja. A kép a jól isméit falusi templom-kép, legfeljebb annyiban tér el a megszokott formájától, hogy hátsó falához egy kis toldalék van építve, ami valószínűleg sekrestye lehetett addig, míg a római katholikusok szolgálatában állott.

Istennek hála! nincs országukban olyan falú, amelyben valamilyen felekezetű templomot ne találnánk. Az ezernyi gonddal, bajjal küzködő ember kezdettől fogva tapasztalta, hogy e földön nincs semmi állandó és maradandó, örök és változhatatian csak egy van, az élő Isten. S mint ahogyan belekapaszkodik a folyondár örökzöld a százados tölgybe, vagy az erős kőfalba, hogy menedéket találjon a viharok ellen, úgy fogódzik bele az ember hitének karjaival az ő teremtó, megtartó és gondviselő Istenébe, hogy oltalmat találjon nála. Azért van templom minden faluban, mert kivánkozik és óhajtozik a lélek az élő Isten tornácai után.

De ha ilyen jól ismert és megszokott dolog a templom, mi az oka annak, hogy mi ez alkalommal figyelmünket egy tőlünk távol eső abaujtornamegyei falucska templomának szenteljük ? Hisz az ottani ref. gyülekezet maroknyi kis gyülekezet, — az 1911. évi egyházi adattár tanúsága szerint 123 lélekből állott, —temploma is roskadozó, nincs rajta semmi olyan építészeti stílus, ami különös becset kölcsönözne neki. Miért foglalkoznak hát vele ez évben az összes magyarországi ref. gyülekezetek?

Megmondom, Testvéreim: a teljes Szentírást magyar nyelvre Károlyi Gáspár gönci református lelkipásztor fordította többeknek a segítségével, s a magyar nyelvre fordított bibliát a vizsolyi kis templom hátsó részében, amit sekrestyének neveztem előbb, — nyomatták ki 1590-ben, tehát 350 évvel ezelőtt.

Károlyi Gáspár pontos születési dátumát nem tudjuk, de annyi megállapítható, hogy 1529 körül született Nagykárolyban, Szatmármegyében. Igazi neve Radics Gáspár volt, de születése helyéről Károlyi Gáspárnak nevezte magát.

Hazai tanulmányai befejeztével Németországba és Svájcba ment tanulmányai öregbítésére. Járt Wittembergben, Luther városában is. 1556-ban mint tudós és kitűnő szónok tért vissza Magyarországba. A gönci gyülekezet hívta meg lelkészének. Ez nagyobb gyülekezet volt már akkor is, s 1911-ben is 1371 lélekből állott. Később kassavölgyi esperessé is megválasztották.

Károlyi Gáspár előtt többen is foglalkoztak már a bibliának magyar nyelvre való fordításával. Erdősi

Sylvester János 1541-ben az Újszövetséget fordította le szabatos és tiszta magyarsággal, s kinyomatta Újszigeten. Heltai Gáspár kolozsvári lelkipásztor pedig az egész Biblia lefordításával foglalkozott s az 1551 —1565. években több bibliai könyv meg is jelent magyar nyelven. Méliusz Juhász Péter debreceni lelkipásztor és tiszántúli püspök is tervbe vette a teljes Szentírás lefordítását, azonban tőle is csak egyes könyvek jelentek meg, mert a kérlelhetetlen halál fiatal korában kiütötte kezéből a tollat.

Az első teljes magyar nyelvű fordítást Károlyi Gáspár nyomatta ki 1590-ben Vizsolyban. A nyomtatás munkája 1589 február 18-tól 1590 július 20-ig tartott. Ennek a fordításnak nyelve nem volt gördülékeny, zengzetes s az eredeti szöveget sok helyén csak hosszas körülírásokkal tudta visszadni. A magyar nyelv akkor még nagyon szegényes volt és sok idegen szónak nem volt még megfelelő értelmű magyar szava, De hogy a magyar nyelv mégis mit köszönhet ennek a fordításnak, azt kellőképen mérlegelni még most sem tudjuk. Száz és száz drága régi magyar szót és kifejezést mentett meg számunkra, amelyek nála nélkül elvesztek volna. Már ebből a szempontból is méltó az utókor hálájára! A Károlyi által kinyomatott Biblia két nagy fólió alakú kötet volt s nehézkessége és drágasága miatt is nem volt alkalmas az állandó használatra. 1600 körül azonban már mégis újra ki kellett nyomatni. Szenczi Molnár Albert, a zsoltárfordító pedig, — aki mint ifjú, a vizsolyi nyomtatásnál is segédkezett már, s ott forgolódott az istenes vén ember, Károlyi Gáspár körül, 1608-ban Hanauban, 1612-ben pedig Oppenheimban újra kinyomatta s a fordítás nyelvét gördülékenyebbé, szabatosabbá dolgozta át. Ma már kb. 214 különböző kiadását ismerjük magyar nyelven, de bár sokan csiszolgatták, a Károlyi név még mindig ott ragyog a magyar nyelvű bibliák címlapján, s ezzel teszünk tanúságot arról hogy nagyra értékeljük azt a munkát, amit ő kezdett el.

350 év távlatából nézünk vissza lelki szemeinkkel az istenes vén emberre, ki amilyen híres tudós és nevezetes szónok volt, ép oly alázatos hivő ember is. Mielőtt belekezdett volna nagy munkájába, a fordításba, magához hívta a hozzá közel lakó lelkésztestvéreit s arra kérte őket, imádkozzanak vele együtt és kérjék a jó Istent, adja kegyelmét és segedelmét, hogy elvégezhesse szent munkáját. Tudta, hogy nagyobb kincset senki sem adhat a magyar népnek, mint aki a magyar nyelvre fordított Szentirást kezébe adja. Látta, hogy ez a nép úgy kívánkozott az élő Isten tornácai után, mind a szomjuhozó szarvas a hűvös kútfő után. És a jó Isten meghallgatta Károlyi és lelkipásztortestvérei buzgó imádságát, a bibliafordítást elvégezhette s a nyomtatás is befejezést nyert 1590 július 20-án Vizsolyban.