Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-09-08 / 36. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 3ö. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE, ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _________ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖKÉ FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Erdély kincse: Erdély lelke. Hónapok óta kibeszélhetetlen feszültséggel volt tele a magyar élet, mint ahogy vihar előtt elektromos feszültséggel telített a levegő. Minden pirkadó hajnallal nagy események kirobbanását vártuk. A »mikor« még sohasem dörömbölt türelmetlenebbül a nézésünkben, beszédünkben, indulni akarásunkban, mint ezekben a napokban. Nemcsak mi magyarok, hanem már egész Európa is tis/tában volt azzal, hogy a magyar nemzetnek olyan számlája van, melynek kiegyenlítését nem lehet tovább halogatni, s melyből lealkudni a magyar nemzet megkárosítása és bizalmának megrendít tése nélkül nem lehet. Ebben a feszült várakozásban augusztus hó 30-ik napján villámlásszerűen száguldói végig az egész országon az a váratlan, meglepői hír, hogy a második bécsi döntés folytán visszaiö^^^H délyből 45 ezer négyzetkilométer terület körülbelül 2,300.000 lakossal és ezzel a megnagyobb||lott Magyarország területe 160 ezer négyzetkilomekrre. lakosainak száma pedig 14 millióra emelkedeiá Ezek ä mok nekünk sokkal többet jelentenek^pint megfpFtározott földrajzi területet, vagy puszta statisztik$jjradatot. Nekünk minden talpalatnyi n^gyar föld visszaszerzése és minden magyar lélekKHsszatéréfrc olvan értékgyarapodás, amit nem lehajtnégyzetkirométerekben és statisztikai számokkal kifejezni. Wenti a ma-, gyár munka, a magyar kultúra, a m^gygjj^ézi és fegjáj veres erő, a magyar küldetés- és pjjpraat, a magvar lélek meggyarapodását. 'rM ■ " y Ezzel az értékgyarapodással aMiagyar reméáység nagy lépést tett hő vágyunk beteljesedése feléj A viszszatért erdélyi részek a gazdasági Szakértők szerint sok természeti kinccsel^j^agitoÄk a magyar' nemzetei. Erdői akkora fahozamot jeletnenek, hog\^az nem csak fedezi az ország szükséglett, hanem bőven jut Kivi telre is. Hegj^i mélyéllPkülönböző áácekben gazdag kőzetek vannak’; vas, réz. ólom, cin és higany. Nagybánya arany és ezüst telepeinek hozama annyi,^menynyit a csutka ország aranyműves«^ eventegfewTolgoztak és éks^rek alakjában forgalomba hoztak. Visszakerült Erdély legjellegzeiesebb földal az ásványvízé* sokasága. Mindezek igost még wem is sejthető g^fesági i:s népjóléti,értélét jelentei^, mégis Erdély , tegngfl^BBUme amelyért alázatosan hálásad az egésfe nemzet : pra erdélyi lélek. A legtisztább szeretet könnyes, boldog örömével, áldó karjaival öleljük magunkhoz azt az erdélyi lelket, sjrely az erdélyi társadalmat egységessé, a felekezefek egyenjogúságát, bt^és együttműködését példá\ ^a tette ésJErdély magyarságát évszázadok viharai- j ban és megpróbáltatásai között mindig megőrizte a • V^süggedést^ és a kényszerűség teremtette helyzetekbe való beletörődéstől, pfírva csókolgatjuk azt az erdélyi FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJQS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK - ___________________________________________________________ lelket, mely a kitűnő államférfiaknak, világhírt soknak, nagy íróknak és művészeknek fényes seregi ajándékozta meg a magyar nemzetet. .A u Iszteletadásával hajolunk meg az előtt az erdélyi Hélek előtt, mely belenevelte az erdélyi magyarba a 'kölcsönös tiszteletadást, a foldesúr és a jobbágy, a Felkipásztor és a tisztviselő, a földmíves, az ip . kedd megbecsüléséi, ezért tudta mindegyüket önmagából kitermelni. vUntattal állunk az elint az erdélyi lélek előtt, mely az elnniLt keserves|^t évtized alatt Erdély magyar népét nemcsak megtartotta megingathatatlanul magyarságában, hanem alkotó munkával és a belső erők felfokozásával olyan intézményeket létesített,^ az egyházi eletben az Hiúsági munka, a női tábor Vs a szórvány misszió megszervezésével és kiéoK ttésével olvan fellendülést idézett elő, melv a magvar nemzeti élet.nyk és a missziói egyház felé haladó református egyházi életnek csak hatványokban kifejezhető értékjMHBHfflH^'elenti. Ez az erdélyi lélek’ odaállottj.- bölcső mellé, hogy lelkiséget szülő csókjával halmozza el $f|Knne szendergő magyar csecsemőt és mejgBB^^BBíeUette királyi őrségként álló édesanyíyjákívét, hpgy magyar nótát daloljon szíve drága kincse gyönvŐrségére és magyarul tanítsa imádkozni Erdély jövő munkását. Ez a lélek megfogta kezét az kitett székely ifjúságnak, hogy Ahhoz vezesse, Mi megőrzi és megszenteli az ifjú szívének jtj^tasájpit, szerelmét és vívódását. «Bejárta a falvakat és a városokat, a szántóföldeket, a bányákat és a gyá- I raka" utána ment a regátba bujdosónak, odaállt az ÉfllH tengerben már-már elmerülő testvérek mellé, Hogy- megmondja minden rendű és rangú erdélyi magyarnak: »Semmit ne félj aziakíóF, amiket szenvedned kell... Velünk az Isten... csak kitartás és eléred a célt«. Amikor leborult a temetők kopjafái mellett, meghallotta és továbbadta gyermeknek és öregnek, férfiaknak és nőknek a diadalmas Krisztus üzenetét: »Én vagyok a feltámadás és az élet... aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal«. Meghatódva, örömkönnyeket hullatva, Isten kegyelmét dicsőítve köszöntjük, öleljük és csókolgatjuk ezt az erdélyi lelket: benne önnön lelkünket, saját programmunkat ismerjük fel. Zsoltárba kezd a megnagyobbodott Magyarország megajándékozott magyar népe: »Áldjad én lelkem az Urat és el ne felejtkezzél semmi jótéteményéről«, áldásai végtelen hosszú sorában az erdélyi lélekről, mely építő, magyar maradt és hívő keresztyénnek bizonyult akkor is, amikor még nem sütött a nap Székelyföld felett. Ennek a léleknek melegágyai az erdélyi templomok és azok a kollégiumok voltak, melyek még azokban a régi időkben kezdték meg áldásos, nemzetnevelő és hiterősítő munkájukat, amikor még nem volt központi, állami gondolkozás — legalább is e tekin-P Á p
