Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-09-01 / 35. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 35. szám. Pápa, 1940 szeptember 1. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK nincs szükség zsinati intézkedésre, elég lehetőséget Az úrvacsorától való eltiltás és az úrvacsorái liturgia. Nyilvánvaló tehát, hogy a kánonalkotás és liturgiaformálás egyházunk XVI. és XVII. századi aranykorszakában szoros kapcsolatban volt egymással. Kánonaink az urvacsoravételi tilalmat is magában foglaló exkommunikáció alkalmazásának módozatait részletesen kidolgozták, viszont az egyes urvacsorai liturgiák pedig .tekintettel voltak a kánonokra s olyan vasfüggönyt alkottak., melven a fegyelem alatt álló bűnösök nem találhattak kibúvó utat. A XVIII. század folyamán az orthodoxiát felváltó racionalizmus teljesen felborította a kánonok és az urvacsorai liturgia közti kapcsolatot. Az 1713-ból való kocsi artikalttsok (class. VI. art. 11.) már csak »a nem fizető személyről« rendelik el, hogy »cirnetériurnon kívül« vitessék.2* Bekövetkezik a szomorú apálykorszak az egyházfegyelmezés fokozatos elsorvadásával s az urvacsorai gyülekezet szentségének sorompói leomlanak. A Melotai-agendának a Révész Bálint agendájával elindított múlt századi renaissances már csak a formákra terjed ki, de nem eleveníti fel annak az egyházfegyelmezéssel párhuzamosan haladó purizmusát. így alakul ki az a helyzet, melyben a hiveit nem fegyelmező (egyháznak Valóban nincs joga és lehetősége arra, hogy megrostálja az urasztalának vendégeit. Egyházunk a világháború után fokozódó lendülettel látott hozzá a hívek fegyelmezése mezején rá váró kötelességei teljesítéséhez. Ha e tekintetben nem is végeztünk el minden feladatot, mégis túl vagyunk az induláson: egyházfegyelmezésünknél igénybe vehetjük már legalább az »excommunicatio minor«-t, melynek egyik velejárója az urvacsoravételi tilalom. Sajnos, egyházfegyelmezésünk elindulásával nem tudott lépést tartani liturgialkotásunk. Az 1933. év folyamán életbelépett új egyházi törvénykönyvet s az azt kiegészítő, a házasuló felek közt a gyermek vallása ügyében kötött, egyházunkra sérelmes megegyezés esetén követendő eljárásra vonatkozó 1937. évi zsinati utasítást megelőzte a már 1931-ben érvénybe lépett egységes istentiszteleti rendtartás, mely ilymódon az úrvacsorái liturgiára nézve nem von-*' háttá le az úrvacsorától eltiltó fegyelmi rendelkezések következményeit. A szóban forgó 1937. évi zsinati utasítás is inkább jogi, mint liturgiái térben mozog. Györy Elemér indítványa tehát nemcsak történelmi gyökerekkel bír, hanem hézagpótló s a legteljesebb mértékben időszerű is. Mi azonban nem vonjuk le vele együtt azt a következtetést, hogy e célból s4 Révész Imre: Figyelmező. 1878. évi. 267. 1. nyújtván az említett 1937. évi zsinati utasítás 3. §-a megfelelő formula alkalmazására. Egy ilyen, a lelkészek által ad libitum alkalmazott formula igen károsan növelné az egyházunkban még mindig igen tekintélyes mértékben fennálló liturgiái bizonytalanságot. A zsinat bizonyos esetekre elrendelte az urvacsoravételi tilalom szankciójának alkalmazását. Az egyetemesség és a rend kedvéért, már tekintély! okokból is, a lelkész! önkény gyanújának pltávoztatása végett a zsinat kötelessége megállapítani azt a liturgiái formalát, amellyel az urvacsorai szertartásnál a gyüle^ kezetben esetleg már életbe léptetett szankciónak érvényt lehet szerezni. E tiltó formula, amint a nyújtott történelmi áttekintés bőven illusztrálja, az urvacsorai liturgia fontos része s megalkotásához értékes és jól felhasználható mintát szolgáltat a Győry Elemér által javasolt formulatervezet. (Vége.) Dr. Kathona Géza. Az Országos Református Lelkészegyesület konferenciája Komáromban. Komáromban tartotta ezidén az ORLE szokásos évi nagygyűlését, melyre a nehéz és bizonytalan idők dacára is az ország különböző részéből szép számmal jöttek össze lelkipásztorok, akik szívükön viselik az anyaszentegyház ügyét. Különösen bensőségessé .tette ez évi ORLE nagygyűlést az a tény, hogy a felszabadult Felvidék legnagyobb református gyülekezetében és legmagyarabb városában: Komáromban folyt az le. Az egész konferenciára reá nyomta bélyegét a ma bizonytalansága. Tulajdonképen felkészülés volt ez az egyházunkra váró nagy feladatok teljesítésére. Lehet körülöttünk a világ képe akármilyen, az ^egyháznak minden társadalmi, gazdasági és állami berendezkedések közt Istentől reá bízott hivatása van s református egyházunk vállalni is akarja ezt a hivatást. A nagygyűlésen ott láttuk egyházunk püspökeit: Ravasz Lászlót, Révész Imrét, Farkas Istvánt,. Medgyasszay Vincét, az ORLE ismert vezető egyéniségeit, Szabó Imre esperest, Vasady Bélát, Muraközy Gyulát, Victor Jánost, Hetessy Kálmánt, ifj. Szabó Aladárt, Incze Gábort, Egerházy Lajost, Kováts J. Istvánt, Győry Elemért, Enyedy Andort stb. és a lelkipásztorok hatalmas táborát. Reggel a bibliakörök készítették elő a lelkeket s ezek adták meg az egész nap alaphangját, ezeket Darányi Lajos sárospataki lelkész vezette. A reggeli templomi áhítatok témájukat a Jelenések könyvéből vették, elénk állították a katakombák egyházát, az üldözött és mégis győzedelmeskedő egyházét. Ebben láttuk meg a jövő egyháza sorsát.
