Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-08-18 / 33. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 33. szám. Pápa, 1940 augusztus 18. I. István király. A nemzetek történelmében nagy és kimagasló eseményekkel is találkozunk, melyek a nemzet életére átalakító, életformáló és döntő hatást gyakoroltak Ezekről az eseményekről az esztendő valamelyik napján történik méltó megemlékezés nemzeti ünnep keretében. Ilyen nemzeti ünnepünk nekünk, magyaroknak kettő van: március 15-ike és augusztus 20-ika Minden nemzeti ünnep emlékezés és erőmerítés a jövendő számára. Augusztus 20-án, a magyar nemzeti ünnepen, az első magyar király: I. István személyéről, alkotásairól és műveiről emlékezünk. I. István korszakalkotó munkáiban is, mint minden nemzeti eseményben, Isten kegyelmét látjuk és magasztaljuk. Isten vezérelte a mi magyar őseinket ide a Kárpátok medencéjébe és Ö tartott meg bennünket mind a mai napig jó- és balsorsban egyaránt és hisszük, hogy az Ö kegyelme és szeretete velünk marad továbbra is, mert Őneki céljai vannak a mi magyar népünkkel. A honfoglalás után a kalandozások meggyengítették a magyar nemzet erejét és ezért ezeket Géza fejedelem megszüntette. A magyarságnak szervezkednie kellett, hogy megmaradhasson az elfoglalt földön, itta Duna—Tisza vidékén, a magyar Kánaánban. A szervezkedés nagy munkáját I. István király végezte el, akit Isten különös képességekkel áldott meg. A keresztyén vallás megismertetése és elterjesztetése céljából idegen szerzeteseket hozott be az országba I. István és ezzel kijelölte a magyarságnak az útját, Magyarország a Nyugathoz kapcsolódott. A pogánysággal sokat küzdött I. István, de megtörte annak erejét, ha kellett fegyverrel is. I. István király uralkodói bölcseségéről, nagy szervezői képességéről tanúskodnak a törvényei, az állami és egyházi életre vonatkozók egyaránt, de legfelségesebb argumentum arra, hogy az ő elgondolásai, egész műve mennyire kiváló: a magyar nemzet ezer éves történelme. Az I. István király által lerakott alapra felépült magyar királyság, kiállotta a tűzpróbát, a veszedelmet és a viharokat, amelyek annyiszor és oly nagy erővel átzúgtak fölötte. E viharok nagyságáról, melyek a magyar nemzeten átvonultak, írja a költő: vérözön lábainál s lángtenger fölötte. Az első magyar király: I. István idegen eszméket és intézményeket vett át Nyugatról, de az új intézményekbe magyar szellemet vitt és a magyar élet ősi formáit megkímélte. Magyarország földjén, a Kárpátok medencéjében kelta, trák, szkíta, germán, szláv és török népek telepedtek le, de egyik sem tudott politikai és kulturális egységet, tartós nemzeti életet megteremteni és állandósítani. A magyar az egyedüli nép, mely ezen a területen a politikai és kulturális egységet megvalósította és fenntartotta, Kelet és Nyugat kapujában a küldetését teljesítette és teljesíti a jövőben is. A politikai és kulturális egység megvalósítása, a magyar nemzet állam alapítása I. István király müve. Ez az eredmény a magyar faj és magyar szellem erejének és kiválóságának legnagyobb bizonysága. Ez a nemzeti ünnep indítson és tanítson bennünket összetartásra és szeretetre! A magyar nép a küldetésének, melyet. Isten reá bízott a Kárpátok medencéjében, úgy felel meg a jövőben is, ha az összetartás és szeretet megvalósul és megmarad a nemzeti élet egész területén ! Ma, amikor emlékezünk az első mágyar királyról: I. Istvánról, Istent áldjuk, Aki adta őt rnekünk, a magyar nemzetnek. Istenben bízunk és az Ő mindenekre elégséges kegyelmét kérjük továbbra is a magyar nemzetre. Minden magyar ajakról szálljon a nemzeti himnusz, a hálaadás és a kérés: Isten áldd meg a magyart! Isten meghallgatja a bűnbánó és alázatos szívből származó imádságot és éneket. A magyar vágy és kívánság: az integer Magyarország megvalósul, mert velünk az Isten és Ő akarja az igazság diadalát és győzelmét! Ete. Szabó Kálmán. Az úrvacsorától való eltiltás és az úrvacsorái liturgia. Igen figyelemreméltó cikkben mutatott rá e lap junius 30-iki 26. számában Györy Elemér az úrvacsorától eltiltó egyházfegyelmi büntetés kijátszásának lehetőségére, majd annak megakadályozására s utóbbi célra az lírvacsorai liturgiába külön intő formula beiktatására. Szerényen előrebocsátotta, hogy a cikkében kifejtett javaslatának nem tulajdonít nagy horderőt, csupán egy homályban borongó kérdésre óhajt világosságot deríteni. Pedig voltaképen érvényben levő úrvacsorái liturgiánknak egy elvileg még tisztázatlan kérdésére nézve tett igen nagyjelentőségű javaslatot. A probléma nem új. Olyan régi, mint a magyar református egyházfegyelmezés. Attól az órától kezdve, hogy elindult a magyar református egyházfegyelmezés, igen jelentős kautélák kezdtek jelentkezni a használt lírvacsorai liturgiákban a fegyelmi ítéletekkel sújtott személyek jogtalan és méltatlan úrvacsorázásának megakadályozására, sőt az egyházi életet szabályozó kánonok egynémelyike is foglalkozott a kérdéssel. Az alábbiakban Győry Elemér javaslatának történelmi megalapozása végett rámutatunk arra, hogy a magyar református egyház XVI. és XVII. századi klasszikus korszakában milyen szoros kapcsolat állott fenn az úrvacsorától való eltiltást kimondó kánonok és a gyakorlatban használt úrvacsrai liturgiák között s ennek következményeképen némi kiegészítéseket kapcsolunk az értékes és időszerű javaslathoz A magyar református egyház XVI. és XVII. századi kánonalkotása önállóan csak ritkán alkalmazta az TM LÄP A DUN/ dr. ?“|é0Í'. ta UVATALOS KÖZLÖNYE __________ 5tái"6^^-*oAA®AP._______________________-------------------MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------; FELELŐS SZERKI JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ . i^ihüT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK
