Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-08-04 / 31. szám
144. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. A népfőiskola záróünnepélyén. Irta és a veszprémi népfőiskola záróünnepélyén elmondta: Jakab Sándor (Poroszló) népfőiskolás. (Folyt, és vége.) Mi és a mi életeink csak áldozatok. Mi vagyunk a „martalék“ a régi magyar harcmodor szellemében. Szét fogunk szóratni, még csontjainkban is a kis magyar világ négy égtája felé, el fogunk égni maradéktalanul, de vérünk, verejtékünk, idegeink, gondolataink, mindenféle erőnk felszívódik és asszimilálódik, majd az Eszmében: a magyar élet egyetemes igazságában. El fogunk égni, de szükség volt reánk! Főleg az önzést kell leküzdeni bennünk, egyszerű és komplikált válfajaiban. Ha a lélek a szellem önzését leépítjük: az anyagért való önzés is elf oszlik!. Az önzetlenség legmagasabb foka felebaráti, embertestvéri viszonylatban: a másokért való névtelen jócselekedetek. Az önzetlenség motorjával hajtott tennivalóink vannak lélek-anyag viszonylatban. A hit, az elszánás, a (gondolát, a lélek meghal cselekedetek nélkül és meghal az élet számára és Isten ügye számára az az ember is. Hogy erkölcsi erőt, szellemi többletet tudjunk adni másnak; szükség, hogy magunknak is legyen. Önnevelés kell. Ez nem megy másként, csak ha hallgatunk az Istennek a lelkünk mélyén hozzánkszóló szavára és a Bibliában számunkra kijelentett beszédére. Egedűly jogos élet számunkra a Krisztusban való élet. Nekünk úgy kell élnünk és vinnünk a dolgainkat, hogy a Biblián keresztül hozzánk szóló isteni örömüzenetekre, tanácsokra, megmutatásokra kell figyelnünk és mint Isten gyermekei: reagálnunk. A mi magyarságunk nem választható külön az istenben való élettől. A hitéletünket is megtöltjük magyar tartalcmmalj a magyarságunkat is hittel és élettel. E£yik a másikból folyik, egyik a másiknak oka, okozata és eredője. A mi vallásosságunk magyar szín és plusz nélkül csak farizeusság lenne. A mi magyarságunk Krisztus nélkül csak passzivitás lenne, frázisos hazafiság, szánalmas egyhelyben való topogás, porszem a történelmi viharok és a jövendő értékítélete előtt. Mi azt akarjuk, hirdetjük és éljük, hogy másképpen, más alapokon, mint a Krisztus krisztusibb és magyarabb Magyarországáért vívott harcban: nem élhetnek igazi és viharálló magyarok. Krisztusi ma^ gyár világnézetünk csiráját kell bennünk szárbaszökkenteni; belehelyezve Európa ránk is kiható nagy történéseinek horizontjába. Munkát kell vállalnunk országunk újjáépítésében. Az országépület tervezésében is, az anyag megteremtésében is,, a téglahordásban is^a vakolásban is. Legelső és állandó teendőnk a fokozatos, tervszerű, talán küzdelmes tanulás is. A magyar parasztság felemelkedése annál biztosabb lesz, minél több lesz tömegeiben az autodidakta. Ne elégedjünk meg a dolgok nagyvonalú, sematikus sejtésével. Cselekedni csak a részletkérdéseket ismerő ember tud. Mindenütt megérezzük azonnal a részletkérdések tudásának a hiányát. Mi, parasztok, leghamarabb mégis a gazdasági életben. Meg kell ismerni legutolsó rögéig a földünket, azt a lehetőséget, amiből nekünk mindent ki kell hozni. Úgy kell ismerni, .mint a saját tenyerünket. Ismerni kell, érezni kell bizonyos szimattal az éghajlat szokásait. Fokozatosan, de inkább ne, mint elhamarkodva, áttérni a viszonyok szabta legbelterjesebb gazdálkodásra. Ennek, talán mondani sem kell, hogy a legelső feltétele a tagosítás. Éppen olyan fontos, de még talán fontosabb jelentőségű a termelt javak értékesítése is. Paraszt szövetkezeteket kell alakítanunk: termelőt, értékesítőt és fogyasztásit. Ha a magyarság számára egyetlen mentség az önsegély elvében van: a legnagyobb sürgősséggel áll ez a parasztságra. Ki kell kapcsolni a közvetítő kereskedelmet, amely nagy tömegében nem magyar. Igénybe kell vennünk azokat a szerveket, amelyek a mi szavunkat vannak és volnának hivatva képviselni. A járási, megyei, mezőgazdasági bizottságokban és bizottságokon keresztül a kamarákig hivatás és hely vár ránk. Közelebb kell hozni a kamarákat a paraszthoz és a parasztot a kamarákhoz. Hazánkban különben addig még várat magára a kiegyensúlyozottság egyetemes érzése, iáimig az 520/o-os parasztság be nem kerül számarányának megfelelően a magyar parlamentbe. Hogy róla: nélküle — ne alkothassanak törvényt, csak vele együtt. Növelni kell könyv- és ujságigényünket és kulturális igényeinket, hogy szemmel kísérhessük korunkat és azokat a világszeleket, amikben élünk. Nem szabad ezeket csendesen, passzívan figyelnünk, hanem hallatni kell elfogulatlan szavunkat abban a körben, amelyet Istentől kapott missziós területnek érzünk. Mi nem lehetünk örök filiszterek ebben a filiszterségre törekvő, meghasonlott korban. Nekünk látnunk kell, hogy mindenki akar most a paraszttal valamit. Meg azok is, akik azt akarják, hogy ne akarjon semmit. Állítólag mindenki jót akar. Többnyire magának. Miért nem mi magunk vesszük végre a saját ügyünket a kezünkbe?! Ez a speciális történelmi feladata a legifjabb parasztnemzedéknek, amelybe mi is tartozunk. Minket a bizonyságoknak roppant fellege vesz körül, tegyünk félre minden akadályt, belülről és kívülről bennünket megkörnyékező bűnt és úgy álljunk a történelmi futópálya szalagjára. Sötét tanyáknak, sárnak, mély bánatnak nyomasztó világában nekünk és még sok magyar parasztfiatalnak világítanuk kell, vagy elveszünk és elvész bennünk és általunk a nemzet is. Sok hozzánk hasonló máglya ég már szerte ebben a kis magyar világban. Meg kell ismernünk egymást, kezet kell fogni minden jövőakaró parasztfiatalnak és egybegyűjteni minden magános tüzet, mielőtt még lidérclánggá hullnának. A fáklyákból máglyát kell építenünk, melyben elég a múlt minden szennye és fölöslege, egyúttal kibomlik, kiolvad, kicsapódik, kisugárzik a jövendő minden nemesfémje, minden erőssége, mint a rádium, amelynek ezer vágón urán-érc kellett. A mi rádiumunknak ezer év kellett, ezer próféta és ezer pusztúlás. Mindenekelőtt és mindenben az az elsődleges teendőnk, hogy kijegecesíteni igyekezzünk a lelkekben a magyar holnapok új értékítéletét. ®®®©@®®@@®®®®®:®@®®®®®®:®®®®:®®:®®@®®®®@@@@ ® ® 1 VEGYESEK § ® ® ®@®@®@@s®®®®®®®®®®®®®®®@®®®®®®®@®®®@®s® — Egyházkerületünk bíróságának időszaki tanácsa Medgyasszay Vince püspök és dr. Balogh Jenő főgondnok elnökletével Pápán augusztus hó 2-án ülést tartott, melyen több közigazgatási és fegyelmi ügyet tárgyalt. Jogerős Ítéleteket hozott a bíróság a polgárdi megfellebbezett lelkészválasztási ügyben, véglegesen megerősítvén Antal Gyula lelkipásztor megválasztását, — s a csőszi lelkészválasztási ügyben, elutasítván az ezzel kapcsolatban beadott perújítási kérelmet.
