Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-07-14 / 28. szám

Ötvenegyedik évfolyam. 28. szám. Pápa, 1940 július 14. DUNÁNTDLI PROTESTÁNS LAP ) K A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ----------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA 1 FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A pápai református leányinternátus polgári iskolája. Főtiszteletű Püspök úr megbízása alapján az 1939— 1940. tanév összefoglaló vizsgálatain majdnem egy hetet töltöttem el a ref. leánypolgári iskolában. Alkalmam volt betekinteni ez iskola életébe és munkájába. S az itt szerzett tapasztalataimról legyen szabad néhány sort kö­zölnöm. Sok polgári iskola színvonaláról szereztem tapasz­talatot életem folyamán. Voltak ezek között állami és felekezeti polgári iskolák egyaránt. Tapasztalataimat rész­ben úgy nyertem, hogy magántanulókat készítettem elő és vizsgáztattam, részben pedig úgy, hogy mint nyilvá­nos tanulóknak hittant tanítottam s közben módom nyí­lott arra is, hogy a különböző tárgyakban való előre­haladásról meggyőződést szerezhettem. S boldogan jelentem ki, hogy minden általam ed­dig ismert polgári iskola felett áll a mi pápai polgári leányiskolánk úgy tudás, mint nevelés tekintetében. Mi­dőn a megtisztelő megbízatást nyertem, azt gondoltam, hogy egy félénk és bátortalan leánysereget fogok meg­ismerni. Nem kételkedtem a becsületes munkában, de amit láthattam és hallhattam, mégis nagyon meglepett. Elfogódottság és félénkség helyett bátor helytállást és olyan biztos tudást láttam még a gyengébb osztályzatú tanulóknál is, mely minden dicséretet megérdemel. Olyan szabatos feleleteket, amilyeneket hallhattam, csak olyan iskola növendékei adhattak, mely hivatásának magas­latán áll. Az írásbeli dolgozatok, rajzok, kézimunkák mind annak a tanúbizonyságai, hogy hasznos munkával töl­tötték el az időt tanárnők és tanítványok egyaránt. S hogy milyen a viszony tanárnő és tanítvány között, talán legjobban jellemzi az, hogy teljesen együtt éreznek. Egy ujjmutatás a térképre, egy krétavonás a táblára, egy útbaigazító szó bizonyságot tettek arról, milyen nagy a segítő készség és akarat a tanárnőkben növendékeik iránt. A nevelés: szeretettel párosult fegyelmezés. Az is­kolai rend kifogástalan annak dacára, hogy oly közvet­len és szeretetteljes viszony van tanító és tanítvány kö­zött, mint amilyen szokott lenni szülő és gyermek között. Várhatunk-e többet egy iskolától ? ... S ha mindezt, sőt ennél többet nyújt a mi szi­vünkhöz nőtt intézetünk, nem kötelessége-e mindnyá­junknak oda állni mellé és minden erőnkkel arra töre­kedni, hogy Isten segítségével igyekezzünk biztosítani jövőjét. Egyházkerületünknek nincs több leányiskolája, mint a pápai. Ha mi nem támogatjuk, híveinknek nem ajánljuk, hogyan várhassuk fejlődését? Tudom, sokak­nak az a nézete, olyan drága, hogy a költségeket nem bírják el a szülők. De hogy a kiadások mérséklődhes­senek, ennek egyetlen módja van, az, hogy törekedjünk arra, hogy minél jobban benépesedjen és minél több bentlakó növendék legyen. A polgári iskola igazgatónője a záróünnepélyen kinyilatkoztatta, hogy a jövő tanévtől kezdve több ta­nulót tud segélyezni az iskola, mint eddig tudott. S ha az iskola bentlakó növendékeinek száma megkétszereződhetne, s az osztályok száma a befogadó képességig megnövekedhetne, mennyivel több segély lenne akkor s nem kellene többé deficitről beszélni, mert a kiadások fedezete biztosítva lenne. Még alig zá­ródtak be az iskolák kapui s a legtöbb szülő még nem döntött arról, melyik iskolába fogja beíratni gyermekét a jövő tanévre. Szeretettel és tisztelettel arra kérem azért lelki­­pásztor és tanítótestvéreimet, vigyék leányaikat a pápai leányinternátusba s buzdítsák a leányaikat taníttatni akaró szülőket is arra, karolják fel ezt az intézetet. Alaposabb tudást, jobb nevelést sehol sem kap­hatnak leányaink, igazi református szellemet pedig csak ez az iskola önthet beléjük. Karoljuk fel tehát szeretettel, hogy növekedhessék, erősödhessék Isten dicsőségére s nevelhessen minél több vallásos lelkű édes anyát, kik bele tudják oltani gyer­mekeikbe egyházunk és hazánk olthatatlan szeretetét! Szilassy Sándor. A barsi református egyházmegye közgyűlése. A barsi ref. egyházmegye folyó évi július hó 2-án Léván tartotta évi rendes közgyűlését Czeglédy Pál esperes és dr. Nagy Béla egyházmegyei gondnok elnöklete alatt, amelyen a "közgyűlést alkotó tagok csaknem teljes számban jelen voltak. A közgyűlés Czeglédy Pál esperes bibliaolvasá­sával és bensőséges imádságával kezdődött. Majd Pap József egyházmegyei főjegyző előter­jesztette az egyházmegye összes időszerű kérdéseivel részletesen foglalkozó esperesi jelentést, illetve az egyházmegyei közgyűlésnek az esperesi jelentésre ho­zott következő határozatait. Egyházmegyei közgyűlés mindenekelőtt mélysé­ges tisztelettel és szeretettel köszöntötte Kormányzó Urunkat 20. éves 'kormányzói munkája alkalmából, mint az ország harmadik megalapítóját, további nem­zetépítő és országgyarapító munkájára a közgyűlés a jó Isten minden áldását kérte. Közgyűlés elrendelte, hogy az első teljes szövegű magyar biblia, a vizsolyi biblia 350 éves évfordulója ez évben az egyházmegye minden gyülekezetében méltóképen megünnepeltessék. Az egyházmegye az ősz folyamán Léván presbiteri konferencia keretében fogja megünnepelni a nevezetes évfordulót. Kegyelettel emlékezett meg a közgyűlés az elhalt Sörös Béla püspökről és Patay Károly esperesről. A p Ay affnaMinit

Next

/
Thumbnails
Contents