Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-06-23 / 25. szám

120. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. I mekes magyar család kerüljön erre a vidékre. Kiállt át­kunk nem talált visszhangra, kérésünk nem talált megértésre! Eddig magunk végeztük ezt a munkát Az egyik kezünkkel az egyházat erősítettük, templomot építettünk, a másik kezünkkel pedig a magyarság tartó oszlopát tettük szilárdabbá telepítések által itt n végeken! A nemes ügy érdekében megmozdult a pápai kollégium ifjúsága is (theologia, nőnevelő-intézet, gimnázium) Nagy Jenő gimn. tanár lelkes vezetésével. Az ifjúság két gyűlésen foglalkozott a telepítés kér­désével. (A gyűléseken előadásokat tartottak: Csiz­madia Károly és Kovács Péter.) A telepítés céljára már 2000 pengőt gyűjtött össze az ifjúság. A tele­pítés nemzeti jelentőségére kiáltványban hívta fel a Kollégium az egyházakat és azokat, akik felelősséget éreznek a magyarság jövőjéért! Hallja meg mindenki a kiáltó szót, az idők Ji- 1gyelmeztetö szavát! Tenni kell végre valamit a ma­gyarság megerősítése érdekében! A nemzeti élet alapja a föld. Ezért a földért har­colt a magyar ezer év óta! Ezért harcolt a tatárral, tö­rökkel, osztrákkal! Harcoljunk mi is a magyar földért, hogy ennek minden röge a magyar családok kezébe kerüljön! Mosonmagyaróvár. Csizmadia Károly. A csurgói ref. gimnázium. Azóta, hogy nyugalomba vonultam, a szó teljes értelmében »prociil negottiis« élek. Van egy tisztelet­beli állásom, a középiskolai felügyelőség, melynek a Tévén évenként meglátogatom a csurgói és pápai ref. gimnáziumokat. Az utóbbit már korábban meglá­togattam, az előbbiben e hó 3—5. napjain végeztem az előírt látogatást. Ez alkalommal Győry Elemér egyházker. főjegyző és Ólé Sándor pápai ref. főiskolai gondnok urak is elkísértek utamra. Megvallom, mindig szívesen megyek Csurgóra, mert a fejlődésnek s a haladásnak évről-évre annyi jelével találkozom ott, ami örömmel tölti el a telkemet. Az idén a rendesnél is nagyobb várakozással in­dultam útnak, mert több oldalról hallottam, hogy megint nagy dolgok történtek ott. Várakozásomban nem is családiam, legfeljebb annyiban, hogy jóval többet találtam, mint amit re­méltem. A legelső, ami szemembe tűnt, az volt, hogy az igazgatói lakást kitelepítették az intézetből. A szo­bákat igazgatói irodának, tanári szobának, könyvtár­nak s tanteremnek használták fel. Igazgatói lakás szá­mára közvetlen a gimn. szomszédságában megvettek egy szép lakóházat, méltó megbecsülésére nemcsak az igazgatónak, hanem az igazgatói állásnak is. Az igazgatón kívül jelenleg hat tanár lakik az iskola tulajdonát képező házban. Van több tanári la­kás is; de közülök egypárt fölhasználtak részben inter­­nátusnak, részben kórháznak. Valamennyi lakás kényel­mes, egészséges lakást nyújt egy-egy tanári családnak. Mindenikhez tágas udvar és szép kert is van. Az épületben vízvezetéket létesítettek s a gim­názium helyiségeinek egyes részeiben központi fűtést rendeztek be. Mikor a gimnáziumot épí­tették, talán túlságos óvatosságból az illemhelyeket nem az épületben, hanem az udvaron, a tornaterem végében helyezték el. Most azokat is behozták a fő­­tépületbe s angol módra, vízöblítéssel látták el. A régi illemhelyeket pedig a tornateremhez csatolták s zuhany és tuss-fürdővel látták el. A cserkész-otthon, melynek tervét a legkiválóbb magyar műépítész, Medgyasszay István készítette so­mogyi talpas ház mintájára, szintén elkészült. Olyan szép ez a cserkész-otthon, hogy hozzá hasonló alig van az országban. Előtte áll Kozma Andornak, egyház­­kerületünk volt tanácshirájának, a kiváló magyar köl­tőnek fehér márványból készült mellszobra. Róla ne­vezték el az intézet cserkészcsapatát is. Most van készülőben az intézeti parkban egy tenniszpálya, melynek földmunkálatait maguk a gimn. tanulók végzik. Korcsolyapálya, nyári fürdője már ré­gen van az intézetnek. Nagy átalakulás történt a köztartáson is! Eddig, mivel nem állt rendelkezésre megfelelő nagyságú ét­terem, három csoportban étkeztek a tanulók s bizony sok időbe került, mikor az utolsó csoportra is rákerült a sor. A nagy szünidőben emeletet húztak az eddig földszintes köztartási épületre s ezzel az emeleten két tágas éttermet nyertek úgy, hogy most három étterem­ben egyszerre étkezhetik valamennyi tanuló, pedig 280 a köztartáson étkező tanulók száma. Ezelőtt 10 esztendővel mindössze hatvanan étkeztek a köztar­táson. A most végződő tanévre 543 tanuló iratkozott be az intézetbe. Kétszázzal több, mint tíz esztendő­vel ezelőtt. Évről-évre javul a tanulók felekezeti aránya is. Az idén 46o/o volt a ref. vallású tanulók arányszáma, a protestánsoké 54o/0. Minden megtörténik, hogy ez a szám még kedvezőbb legyen. Az intézettel kapcsolatos internátusokban 246 ta­nuló lakik, akik két nagy és négy kisebb épületben nyertek elhelyezést. Van az iskolának mintaszerűen berendezett, szép kórháza is, amilyet nagyon kevés helyen láthatunk. Az iskola elhelyezéséről már ismételten megem­lékeztem. Olyan szép az, hogy nincs hozzá hasonló az országban. Képzeljük el, mintha a pápai ref. főis­kola az Esterházy-park kellő közepén volna, azzal a kiilömbséggel, hogy a csurgói ref. gimnáziumot kör­nyező park rendezve s állandóan gondozva van. Az iskolának ugyanis saját kertészete és kertésze van. Házilag tenyésztik, üvegházakban is a szebbnél szebb virágokat és növényeket. Van a parkban két osztály számára kerti iskola is; de maguk a tantermek is kerti iskolák, ha ugyanis kinyitják tanítás közben az abla­kokat, ózondús, fenyőillattal telt levegő tódul be a tantermekbe. Mindez nagyon szép és igen jó, azt mondhatná valaki; de milyen az iskola belső élete, ami mégis legelső sorban érdekli a taníttató szülőket? Hát erről is a legjobbat s a legszebbet lehet mon­dani. Hivatásának magaslatán álló igazgatója s derék tanári kara van az intézetnek. Minden tanár qgy dol­gozik az intézetben, mintha azt hinné, hogy az ő, egye­dül az ő munkájától függ az iskola jó hírneve és becsülete. Tanárválasztásnál a legnagyobb körültekin­téssel járnak el, tudván, hogy az iskola a tanár s a jó iskola a jó tanár. Nem néznek semmi mást, csak az iskola érdekét; de ezt aztán igen is nézik! Mindaz, ami a csurgói ref. gimnáziumban az újabb időben történik, egy embernek a nevéhez fűződik, dr. Matolcsy Sándor nevéhez, aki — úgy tetszik — élete főfeladatául tűzte ki, hogy a csurgói ref. gim­náziumot talpra állítsa s fölvirágoztassa, ami eddig bámulatos mértékben sikerült is neki. Ő az igazgató­­tanács elnöke; de ő az intézet éltető lelke is. Ha meg­írja majd valaki az intézet történetét, azt a korszakot,

Next

/
Thumbnails
Contents