Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-06-02 / 22. szám

Ötvenegyedik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1940 június 2.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

___________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ J TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

A szociális kérdés és a református egyház.*

1. Mindenek előtt református egyházunknak világosan kell látnia, hogy ez olyan vívódó kérdése korunknak és a magyar életnek, melyet nyugvó pontra juttatni a magyar nemzet iránt tartozó kötelesség. Az egész magyar társadalom ma már érzi — ez nagy elégtételül szolgál —, hogy a szociális kérdés is honvédelem! Az egyházra itt az a feladat hárul, hogy a meglévő viszonyok között olyan közszellemet formáljon, mely a törvény által megszabott kereteken belül biztosítja református népünk felemelkedését, a romboló koreszmék kiküszöbölését és a nagy feszültség enyhülését, teljes megszűnését. A munkásság lelki világára az gyakorolja a legjobb hatást, hogy az intelligencia kezdi elhagyni azt a bántó modort, „mellyel a múltban kezelte a hivatalban, a gyárban, és a magánérintkezésben a munkást, a parasztot. Ez a tapasztalat kezdi betemetni falun is, városon is a kis emberek lelkében azt a szakadékot, mely a múltban néha valóságos gyűlöletig mélyült a különböző társadalmi osztályok között. De azt is be kell vinni a köztudatba,, hogy időre van szükség ezeknek a kérdéseknek a megoldásához. Aki az időt nem tudja kivárni és elhamarkodottan cselekszik, a legnagyobb merényletet követi el a nemzet élete ellen. Meg ke l tanulnunk a nagy kérdésekkel nyugodtan szembe nézni. A szóban lévő kérdéssel azonban szembe kell nézni és a református egyháznak szavát fel kell emelni, mert ha a református egyház egyeteme nem szólal meg, könnyen megtörténhetik: úgy csinálják meg a földreformot, hqgy belőle a magyar reformátusság teljesen kimarad. Ép azért itt a legfőbb ideje a mi evangéliomi világnézetünk érvényesítésének. Ma egész szociális berendezkedésünk egyrészt, különösen az ipari munkásság jóléti intézményeivel kapcsolatban marxi megalapozáson, másrészt a szociálpolitikai berendezkedés a Quadragesimo anno irányelvein épül fel. Alkossa meg tehát a református egyház is a maga szociális, közelebbről földbirtokpolitikai programmját és igyekezzék azt teljes súlyával érvényesíteni a -nemzet életében.

2. Latba kell vetni minden erejét, ha szükséges, kemény harcot kell indítani, a társadalom erkölcsi megújulásáért. A felelősségteljes szolgálat leikével kell megtölteni a református keresztyén társadalmat, hogy minden hű fia tisztán lássa saját munkájának nagy nemzeti jelentőségét és lássa bűnnek minden mulasztását, mely akár saját birtokának meg nem felelő művelésében vagy elprédálásában, akár fajtájának az egykével való gyilkolásában jelentkezik. Nagyon fontosak a felvilágosító előadások... de a nép előtt a

* A dunántúli ref. egyházkerület lelkészértekezletén elhangzott előadás.

legbeszédesebb a jó példa. Elsősorban saját vezetőitől, lelkészektől és világiaktól várja el a református egyház szigorú erkölcsös magán- és családi élet élését, hogy az ő életük minta legyen a hívek előtt. A lelki-i pásztó/, a tanító, a gondnok, a presbiter elmondhatja-e magáról: jgyetek mind egyetemben az én követőim, atyámfiai és vegyétek eszetekbe azokat, amiképen mi nektek példátok is vagyunk.

3. A református egyház minden erejével szálljon szembe minden olyan törekvéssel, mozgalommal, mely forradalmi utón akarja megváltoztatni a meglévő állapotokat, viszont tegye tudatossá, hogy a magyar szociális nagy kérdéseknek komoly megoldása el nem odázható. A magyar nép lelkiségével nem áll közeli vonatkozásban a forradalmi láz. A magyart csak ellenségei kergethetik a forradalom felé. Mi reformátusok nem forradalmi utón akarjuk a nemzeti felemelkedést, a gazdasági újjászületést, hanem reform útján. A forradalmi lélek gyűlöletet szít, pusztít, rombol és megsemmisíteni akar, sokszor anélkül, hogy tudná, mit építsen utána. A református lélek alkotó, építő lélek, épen ezért elsősorban azzal ke l tisztába jönni, hogy mit akar, hogyan akar. Ezért kívánatos az jmént említett szociális programúi megalkotása.

4. Ebből a szempontból a legnagyobb nyomatékossággal irányítsa a figyelmet a családvédelemre és fejtsen ki minden tőié telhetőt a magyar református családok megerősítése és házhelyhez juttatása érdekében. Kívánatos a sokgyermekes lelkipásztorok, tanítók fokozottabb segélyezése, híveinkkel kapcsolatban az adózási rendszer úgy átalakítása és az örökösödési törvény olyan reformja, hogy az maga is szolgálja a családvédelmet.

5. Elhalaszthatatlan az ipari és mezőgazdasági munkásság megszervezése az egyház keretein belül. A r. kath. egyház talán megállhatna anélkül is, hogy a munkásosztállyal törődnék, de nem teszi ezt, hanem intenzív munkásvédelmi munkát végez, annál kevésbbé lehet meg enélkül a református egyház, mely nem uralkodó, hanem szolgáló hatalom. Nem szabad a munkásosztályról lemondania, mert ha ezt teszi, a jövőjéről mond le. Az egyház sohase elégedjék meg azzal, hogy csak a társadalom egyik rétegébe gyökereződjék, hanem a nép minden rétegébe le kell bocsátani a gyökérszálait, mindenekelőtt pedig a munkásosztályba. Ne gondoljunk csak munkás prédikációkra, szociális igehirdetésre, hanem kézzelfogható munkára a munkásság körében és érdekében. E téren már megtörtént a kezdeményező lépés a »Magyar evangéliumi munkásmozgalommal«. Úgy tudjuk, hogy az alapszabály jóváhagyás előtt áll, mihelyt ez megtörténikvmeg kell indítani minden gyülekezetben a mozgalomba való kapcsolódást. Csak így tudjuk biztosítani a munkásérdekek védelmét. A forradalmi alkotások és a mun.-