Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-01-01 / 1. szám

1939.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

5. oldal.

— A visszatért Losoncnak a veszprémi Ref. Nőegyesület és Leányegylét, Sörös Béla püspök címén, akit rokoni szálak is fűznek a gyülekezet több tagjához, ncmzetiszinü zászlót küldött igaz örömük tolmácsolására.

— A veszprémi új református iskolában kétkádas, négyrekeszes iskolai fürdő is van, melyben már három Ízben fürödtek az elemi iskolások.

— A Szombathelyi Reformátusok Lapja legújabb száma közli Bódás János lelkipásztor megkapó költeményét: Édes véreink, hazajöttetek, mely hamarosan előadásra kerül a rádióban. A gyülekezet erőteljesen dolgozik temploma felépítésén. Az alagsori helyiségeket Fülöp József esperes avatta fel, utána sikerült szeretetvendégség volt. A templom ablakai közül néhányat egy-egy buzgó egyháztag készíttetett el. Karácsony hetében evangélizációs előadások voltak Krisztus a mindennapi életben címmel. A Nőszövetség közgyűlése új elnökké Adorján Vilmosnét, társelnökké Koós Ernőnét választotta meg. Csillag Márton váti földbirtokos a templomépítésre szánt adománya mellett külön száz P-t küldött bel missziói célokra.

— A Tebenned bíztunk karácsonyi számában érdekes és megkapó híreket és adatokat olvashatunk a pápai gyülekezet templomépítéséről Karácsonyi cikket ólé Sándor lelkipásztor írt Láttuk az ö csillagát címmel. Ugyancsak ő számol be a templomépítés jelenlegi állásáról. Most már nemsokára a padok beszerzésére kerülhet a sor. Mészáros Lajos tanító Kelbe cserkészcsapat? címen hívja a serdülő ifjúságot a gyülekezet cserkészcsapatába. Részletesen közli a lap a gyülekezet adókulcsát. A Márta-körről (a háztartási alkalmazottak összejövetele) és a szeretetkouyháról Margit-testvér közöl buzdító sorokat. Somogyi Sándor Halléban tanuló

s. lelkész szép verset küldött a messze távolból. Közli a lap a Felvidék visszatérése alkalmából hozott presbiteri gyűlési határozatot. Majd eleven hírrovat közli a gyülekezeti élet fontosabb eseményeit A szerkesztést Ólé Sándor lelkipásztor végezte nagy odaadással.

— A Debreceni Protestáns Lap 1939 januártól kezdve havonta kétszer, minden hó elsején és tizenötödikén fog megjelenni.

— A Balíazár-siremlékpályázat eredménytelennek bizonyult. A bizottság öt szempont szerint bírálta meg a beérkezett pályamüveket: művészi érték, eredetiség, református szellemmel megegyeztetlietőség, Baltazár Dezső személyiségének megfelelő kifejezése és a síron elhelyezhetőség szempontjait vette figyelembe. Minden tekintetben kifogástalan mű nem adatott be, ezért a bizottság új pályázatot óhajt kiíratni. Nagy Sándor János szobrászművésznek 200 P, Pankotai Farkasnak 100 P költségmegtérítést utalt ki a bizottság.

—• Bulgáriában a bolgár Keresztyén Diákmozgalom egy Szófia melletti kolostorban országos diákkonferenciát rendezett. E díákgyűlésnek különös érdekessége az, hogy ez alkalommal először foglalkozott az orthodox diákság a Bulgáriában élő 600.000 mohamedán christianizálásának kérdésével. Az indítást erre az adta meg, hogy a német, svájci és magyar mohamedán protestáns missziói munkásokat a hatóságok kiutasították és így a hithirdető munka megszűnt. Hivatalos orthodox egyházi missziói munka nincsen Bulgáriában, a diákság azonban úgy látja, hogy mivel a misszionáriusokat kiűzték, a bolgár diákmozgalom egyes tagjainak kell hordozniok a mohamedánokért való felelősséget és a missziói munkát meg kell kezdeniök.

— Az első nagy találkozás visszatérő felvidéki református testvéreinkkel a Kálvin János Társaság harmadik országos januári konferenciáján lesz. A kétnapos találkozás január 11-12-én, „Isten mindenható urasága és az emberi élet" címen hat előadással lesz összekapcsolva. A konferencia előadói és vezetői között a következő felvidéki vezetőszemélyek vállalták már el eddig is a munkát: Bertók Béla, Magda Sándor dr., Sörös Béla püspökök, dr. Polchy István, dr. Szilassy Béla, Tornallyay Zoltán egyházkerületi főgondnokok, Galambos Zoltán révkomáromi, Zsemlye Lajos hetényi lelkészek, dr. Kenessey Kálmán Ógyalláról. Az itthoniak közül: Dr. Benkő Ferenc, Bogdán Gyula, B. Pap István, dr. Csekey Sándor, Demjén István, Dobos Károly, Dóczi Antal, Hörömpő Gergely, Joó Sándor,

i vitéz Komáromy János, dr. Komjáthy Aladár, Pap Fe\ renc, Pap Géza, dr, Patay Pál, dr. Sebestyén Jenő,

I Tóth Lajos, Záborszky János és Zugor István. 1938 január 9 — 14 érvénnyel külföldieknek és a felvidékről visszacsatolt területen lakóknak 50 százalékos, másoknak 33 százalékos kedvezményes vasúti jegyet biztosít a konferencia rendezősége. Jelentkezni lehet: Dr. Sipos István főtitkár, Budapest, IX., Ráday-utca 29. címén. A ! konferencián bárki résztvehet.

j

— A mai kor nyelvén, a film útján ismerteti meg a Szeretetszövetség azt a nagyszerű mentő munkát, amit végez 40 intézetében az árva és elhagyott gyermekek, szegény öregek és fogyatékosok körében. A

! mozgó /képek révén akarja a Szeretetszövetség egészen közel hozni a magyar református társadalom szívéhez Krisztus kicsinyeinek az ügyét. így akarja felébreszteni a nagy felelősséget az erősek, egészségesek és tehetősek szívében a gyengék, betegek, elesettek iránt és megéreztetni velük a nagy evangéliumi elvet: »Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenséget hordozzuk«. A filmet bemutatták már a főváros több gyülekezetében és református iskoláiban, több pestkörnyéki és vidéki egyházközségben. Megfigyelés szerint a film csodálatos hatást gyakorolt a nézőkre, akár egyszerű falusi hívek, akár intelligens közönségből valók voltak is azok. Amikor a tiszafüredi otthon (fogyatékosak részére) képei után Lágyultak a lámpák, szinte mindenki szemében ott ragyogtak a részvétnek és mélységes emberi szánalomnak a könnyei. Viszont kedves közvetlenséggel tapsoltak és integettek vissza a nézők, amikor az árvaházi gyermekek elvonultak előttük, szemmellátható jó hangulattal, vidám integetéssel. Az egyik fővárosi gyülekezet gondnoka szerint: »Igazán nagyszerű módját találta ki a Szeretetszövetség, hogy Istennek és embernek tetsző munkáját megismertesse az országgal. Ez a film többet beszél és többet mond a legékesebb szónoklatnál! Aki ezt látta, nem felejti el soha!« Pestszentijmrén pedig az történt, hogy egy fiatal munkás leány, a film hatása alatt elhatározta, hogy minden héten 50 fillért juttat el lelkésze útján a Szeretetszövétséghez. (Évi 26 P a heti 12 P-t kel reső szövőlánytól!) »Amíg élek és dolgozni tudok,

! mindig meghozom ezt a csekély áldozatot. Még így ! sem tudom meghálálni a jó Istennek, hogy engem I éptestűnek, éplelkűnek teremtett.« Vájjon hány lélek\ ben gyűl ki majd a hála és áldozat tüze, ha ez a fikrí Végigjárja az országot, hogy hirdesse a »szeretet csodáit a református egyházban?« Vájjon hány követője lesz a kis munkáslánynak, hányán indulnak meg a cselekvő szeretet útján, hogy »jót cselekedjenek a mi 1 hitünknek cselédeivel?«