Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-03-19 / 12. szám
62. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. — A „Magyar Értesítő“ protestáns félhivatalos német és angol kiadásban is megjelenik. A magyarországi református és evangélikus egyházak külföldi hírszolgálata csaknem tizenkét éven át német nyelven, az „Ungarisch-Protestantischer Pressedienst“ című kiadvány révén bonyolódott le. Ezt a munkát a két egyetemes egyház legutóbb félhivatalos hirlaptudósító újságjára, a „Magyar Értesítődre bizta. Lapunk német kiadása „Ungarischer Pressedienst“, angol kiadása pedig „Hungarian Press Service“ társcím alatt, Farkas Sándor felelős szerkesztésében s kiadásában, a kitűnő és fáradhatatlan Budaker Oszkár evangélikus lelkész és Máthé Elek dr. református teológiai-akadémiai magántanár, az ismert tudós publicista közreműködésével jelenik meg s végzi a külföldi testvéregyházak félhivatalos tájékoztatását a hazai protestantizmus eseményeiről. — A Pro Christo Evangéliumi Diákszövetség helyi konferenciát rendezett theologiánkon. Március 4-én délután kezdődött a konferencia és 5-én, vasárnap szeretetvendégséggel fejeződött be. A konferencia műsora: 1. Mire vállalkoztam? Karácsony Sándor dr.; 2. Elhivatásunk. Ifj. Victor János; 3. Üdvösség, vagy kárhozat ? Dr. Major László; 4. Á történelem Ura. Biberauer Richárd; Követlek, Uram. Karácsony Sándor dr.; 6. Eltitkolhatom-e Krisztust? Bereczky Piroska ; 7. Nem azé, aki akarja. Ifj. Vidor János; 8. Hitvalló jelen. Dr. Czeglédy Sándor. — Érdekes búcsúbeszédeket mondtak a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Világszövetségének kiküldöttei. A Magyar Értesítő jelenti: A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Világszövetsége három kitűnő képviselőjét, Patrick D. M. skót, Trocmé A. francia és Virkkiinen H. finn lelkészt Magyarországra küldte, hogy itt körúton járják be a protestáns gócpontokat. Az út végén, az egyházi élet és a keresztyén ifjúsági mozgalom számos irányító tényezőjének jelenlétében vettek búcsút a vendégek. A KIÉ központi helyiségében rendezett ünnepen Patrick lelkész bensőséges szavakkal emlékezett meg arról a »nagy életről«, amely a magyar protestáns egyházak életét jellemzi. Megállapítása szerint különösen az ifjúság széles rétegei feltűnő szomjúsággal fordulnak az Evangélium felé. Űtjukról — mondotta a skót lelkész — maradandó emlékekkel térnek vissza hazájukba. Trocmév a hugenotta származású francia lelkész tartott ezután igen érdekes előadást. Hármójuk kőrútjának tapasztalatait őszinte beszámolóban összegezte. Meglepte — így szólt — az a nagy alázatosság, amelyet a magyarság a szenvedésben tanúsított. Neki, mint franciának, különösen nagy gondot okozott, hogy a magyar népet sújtó háborúutáni békekötések kegyetlenségére mentséget találjon. »A háború után a bosszú és a büntetés téves eszméje uralkodott: tévesen ítéltük meg a magyar népet. Rájöttem, hogy a magyar nemzetnek milyen fontos küldetése van ezen a helyen. Azt láttam, hogy minden égtáj felől világnézetek és egyházi áramlatok szorongatják a magylart s ezek között él egy nép, amely hű akar maradni az Evangéliumhoz és ifjúsága a bibliában keresi az ihletést. E nép miszsziói feladata, hogy Keleteurópa szellemi középpontja legyen s különösen az ifjúságra nagy problémák megoldása vár.« Virkkunen finn lelkész szólt még az egybegyűltekhez, akiknek nevében Koczogh András dr. gimnáziumi igazgató, majd a vidéki egyesületek részéről Merétey Sándor dr. kecskeméti főorvos mondott köszönetét, hangsúlyozván, hogy a főváros és a vidék között az egyetlen összekötőkapocs csak a lelkiség lehet. Végül a Magyar Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetsége képviseletében Teleki László dr. gróf ügyvezető elnök köszönte meg angolnyelvű beszédben a külföldi lelkészek nálunk végzett áldásos munkáját. 1=15 HIVATALOS EESZ W Kérelem a legációk ügyében. A közelgő húsvéti ünnepek alkalmából tisztelettel emlékeztetem a Nagyt. Lelkipásztor LJrakat egyházkerületünk 1913. évi rendkívüli közgyűlésének 41. jkvi pontjára, amely kimondja, hogy az összes legációk a megjelölt ünnepekkor választás alá bocsátandók s hogy semmiféle specifikációnak helye nincs s ilyennek a gyülekezet elöljárósága által kezdeményezése vagy követelése az illetékes lelkész által minden körülmények közt visszautasítandó. Ahol a legátus fogadása valamilyen komoly akadály miatt mégis lehetetlen, sziveskedjenek a lelkipásztor urak erről a főiskolai igazgatóságot március 26-ig értesíteni. Ugyanezzel a kéréssel fordulok a visszacsatolt felvidéki gyülekezetek lelkipásztoraihoz is. Itt a legációkat a következő összetételben fogom választás alá bocsátani: 1. Aranyos, Ócsa, Ekel, Megyercs; 2. Búcs, Bátorkeszi, Kisújfalu; 3. Farkasd^ Negyed; 4. Fegyvernek, Peszek, Nemesoroszi, Tergenye; 5. Gvalla, Imely, Martos; 6. Hetény, Szentpéter- Marcelháza; 7. Hodos, Förgepatony; 8. Kamocsa: 9. Kissalló, Kisölved, Zalaba, Ipolypásztó, Bél, Perőcsény; 10. Alsó- és Felsőszecse, Bajka, Várad, Nagyod, Endréd; 11. Vámosladány, Óvár, Garamszentgyörgy, Hontfüzesgyarmat, Bori; 12. Léva, Varsány, Kis- és Nagykálna, Újbars; 13. Mad, Padány, Alistál; 14. Madar, Csúz, Perbete; 15. Megyer. Ekecs, Apácaszakállas, Tany, Bogya, Alsógellér; 16. Nagysalló, Nagvölved, Kéty, Farnad; 17. Pózba, Mohi, Garamlök; 18. Kulcsod1, Patas, Csilizradyány, Szap; 19. Sók, Zsigárd, Deáki; 20. Garamvezekény, Ágó, Zseliz, Szódó, Sáró, Garammikola; 21. Szőllős, Kismánya; 22. Nagvkeszi, Néma, Csicsó; 23. Rété, Jóka, Somorja; 24. Dunaradvány, Dunamocs; 25. Komárom. Kis legátust a visszacsatolt gyülekezetekbe a pápai koMégiumból csak oda küldünk, ahonnan ezt a kívánságot bejelentik. Nagyon kérem a Nagydiszteletü Lelkipásztor Urakat, hogy szíveskedjenek a fent jelzett időig a főiskola igazgatóságával ezt közölni, valamint a szolgálat sorrendjét és egyéb kívánságaikat is. Pápa, 1939 március 17. Dr. Tóth Lajos főisk. igazgató. A belsősomogyi ref. egyházmegye esperesétől. Felhívás. A múlt évi számadások, hogy azok megvizsgálására elengendő idő álljon rendelkezésre, kellőképen felszerelve és elkészítve minden egyházközségből mielőbb beküldendők az esperesi hivatalhoz. A számadások beterjesztésének végső határidejéül, figyelemmel az I. te. 42. §-a g) pontjában foglaltakra is, folyó évi április hó 9-et jelölöm meg s ahonnét ez időre a számadások be nem érkeznének, oda közgyűlési határozat értelmében, a mulasztók terhére bizottság küldetik ki. Erdőcsokonya, 1939 március 14. Halka Sándor esperes. Pápa, 1939. Főiskolai könyvnyomda. — Felelős vezető: Nánik Pál.
