Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-01-01 / 1. szám
1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 3. oldal. A komáromi református egyházmegye december 21-én tartotta Komáromban évi rendes közgyűlését az egyházmegye gyülekezeteinek nagy érdeklődése mellett. A közgyűlésen megjelent Medgyasszay Vince, a dunántúli ref. egyházkerület püspöke is, akinek jelenléte nagy örömöt keltett a közgyűlés tagjai körében. A közgyűlést a Jókai-utcai ref. templomban istenitisztelet előzte meg, melyen Kelemen Kálmán dunamocsi lelkész mondott szárnyaló imát. A közgyűlés a Kollégium nagytermében folyt le Soós Károly esperes és Nagy Sándor egyházmegyei gondnok együttes elnöklete mellett. A közgyűlés alkotó tagjai sorában megjelentek Csekes Béla főjegyző, tanácsbiró, Fülöp Zsigmond világi főjegyző, tanácsbiró, Vágó Ede aljegyző, tanácsbiró, Kenessey Kálmán dr. aljegyző, Fekets Sándor, Galambos László, Galambos Zoltán, Kúr Géza, Dukon Béla, Sándor Benő, Zsemlye Lajos egyházi-, Baranyay Dezső dr., Bartha János, Soós Imre dr., Szijj Ferenc dr., B. Tóth Pál világi tanácsbirák, Rácz Elemér, Czike János, Kóczán Mór, Galambos János, Vargha Dezső, Kalitza László, Nehézy Károly, Nemes Kálmán, Parais Árpád, Nagy Sándor, Tóth Kálmán, Nagy János, Tárnok Gyula, Földes Lajos, Czibor József, Erdélyi Pál, Végh Kálmán, Lelkes Ferenc, Rácz Jenő, Kelemen Kálmán lelkészek, Mohácsy János dr. ügyész, Györffy Lajos, Tóth Mihály, Mórocz László, Nemesik Béla és mások. A közgyűlést Soós Károly esperes lelkeket fölemelő imája vezette be, aki hálát adott az Istennek a felszabadulásért, majd a jegyzők kijelölése után Nagy Nándor egyházmegyei gondnok mondott elnöki megnyitót, melyet a közgyűlés tagjai nagy figyelemmel hallgattak meg. — Fölszabadulásunk óta — úgymond, — első alkalommal jöttünk össze közgyűlésre. Nem kezdhetem e helyről másként szavaimat, minthogy hálát adjak a jóságos Istennek azért a könyörülő irgalomért, hogy imáinkat meghallgatta, megelégelte 20 éves lelki rabságunkat, s visszavezetett édes magyar hazánkba. Legyen áldott érte az ő szent neve! Az isteni Gondviselés itt e földön akarata keresztülvitelére embereket rendel, akik akaratát megértik s fölajánlják magukat annak keresztülvitelére. Legyen hála a jó Istennek, hogy nekünk, magyaroknak olyan vezért rendelt, mint Horthy Miklós, (kitörő lelkes éljenzés), jelenlegi Kormányzó Urunk, aki húszéves céltudatos kitartó munkásságával lehetővé tette, hogy mi, komáromi református egyházmegye a babyloni rabságból visszatérhettünk a drága magyar földre. Hálátlanok lennénk, ha hódoló köszönetünket nem fejeznénk ki Kormányzó Urunk iránt, ezért indítványozom, hogy a jelen közgyűlésről küldjünk köszönő táviratot Kormányzó Urunknak. Az indítványt a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta és felállva elénekelte a Himnuszt. — A hivatott vezéreink gondviselésszerü kiválasztását láthatjuk — folytatta — azokban a kiváló egyéniségekben is, akik a magyarság élén állottak, ezért róluk is meg kell emlékeznünk. Indítványozom tehát, hogy táviratban üdvözöljük Jaross Andor felvidéki miniszter urat és Szilassy Béla dr. államtitkár urat, egyházkerületünk főgondnokát. (Lelkes éljenzés.) — Mély tiszteletfel köszöntöm körünkben a vendégként megjelent Medgyasszay Vince dunántúli püspök urat, (lelkes, hosszantartó éljenzés). — De örömünkben ürömeseppeket is láthatunk. A nyitrai és a pozsonyi egyház leszakíttattak egyházmegyénk testéről, s ha jegyzőkönyvünkben megörökítjük a felszabadulás feletti örömünket, meg kell örökítenünk mélységes bánatunkat, kogy e két egyházat elveszítette egyházmegyénk. Hisszük, hogy csak ideiglenesen. Biztosítjuk őket testvéri szeretetünkről és ígérjük, hogy mindent megteszünk érdekükben. Majd rátért az egységesítés kévdésére. Szerinte a felvidéki egyetemes református egyház feloszlása után az egyes részek vissza fognak térni az anyaországi kerületbe. A kezdeményezésnek az egyházmegyékből kell kiindulnia. Az egyházmegyéknek kell az ilyen határozatokat meghozniok és fölterjeszteni a kerületre s a kerületnek a felvidéki egyetemes konventhez. Ennek kellene kimondani a feloszlásról és elszámolásról szóló határozatot és ezt fölterjeszteni az anyaországi zsinat elé. Csak ezek után kerülhetne sor az anyaországi zsinat összehívására és a kerületek határainak megállapítására. (Vége köv.) K. L. S3®®®®®©®®®®®®®©®®®®®®®®®®®®®®®®®®®©®®® 1 VEGYESEK 1 ® ® 3®®@®®@®®@@®®®@®3®©©@®®®®®®®® S)®@S® S © Lapunk olvasóinak és munkatársainak istentől gazdagon megáldott, boldog újévet kívánunk. — Felsőőr református gyülekezetének nagy ünnepe. Bensőséges szép ünnepnapja volt Burgenland és az egész Németbirodalom egyetlen, magyar református gyülekezetőnek, Felsőőrnek. A gyülekezet tagjai, valamint a szomszéd gyülekezetek tagjai és képviselői által megtöltött ősi református templomban Bajcsy Gyula helyettes püspök, lelkipásztor búcsúprédikációját tartotta ádvent utolsó vasárnapján, december 18-án. A nyugdíjba vonuló, 73. éve ellenére még mindig érces hangú, daliás lelkipásztor ötvenkét évi lelkészi szolgálatából 42 évet töltött el Oberwart-Felsőőrben. Amikor néhai Gueth Sándor espereslelkész örökét átvette, a millénium boldog hangulata töltötte el a lelkeket. Férfikora delén a világháborúba induló regimenteket kellett búcsúztatnia, csonkán, halottan visszatérteket temetnie, özvegyeket, árvákat vigasztalnia. Utána meg kellett érnie, hogy községének s népének idegen népközösségben kellett magát találnia. Negyvenkét év alatt az 1900 lelkes gyülékezet minden családjával, minden tagjával testvéri kapcsolatba került. Érthető, ha szem nem maradt szárazon, mikor az ősz lelkipásztor II. Kor. 13:11. v. alapján utoljára szólott gyülekezetéhez és búcsúzott annak minden rendű és korú tagjától. Lélekemelő volt, amikor igehirdetése után a gondos női kezek által feldíszített úrasztala előtt az ősz Böcskör Sándor presbiter után a testvér ev. egyház lelkipásztora, majd Benkő Lajos egyháztag mondották el a hála szép szavait, az utóbbi azok nevében, kiket a kibucsuzó lelkipásztor először konfirmált. Szabó Lóri és Faith Gyula az ifjúság nevében búcsúztak, kérve jó lelkipásztoruk további szeretetét. Imre Juliska elemista szép szavalata után, Fáber Kovács Gyula gyülekezeti segédlelkész, a gyülekezet egyhangúlag megválasztott új lelkésze, aranyozott szegélyű nagy Bibliát nyújtott át a gyülekezet hálájaképen, szavaiban személyes hálájának és szeretetének is kifejezést adva. A búcsúszavakra Bajcsy Gyula lelkipásztor prófétai lendülettel válaszolt, majd beszéde végén testvéri csókkal avatta fel leendő utódját. A templomi ünnepély után történt a gyülekezet tulajdonképeni ajándékának átadása. A gyülekezet által e célra épített villát, hogy a nyugalomba vonuló lelkész ott élvezhesse hátra
