Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-02-19 / 8. szám
Ötvenedik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1939 február 19. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _______________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._______________________________----------------------------------------* FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE, PÜSPÖK-------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Közgyűlést megnyitó imádság. Elmondotta az 1939. február 16-iki egyházkerületi közgyűlésen Medgyasszay Vince püspök. Nem restülünk meg a .te imádásodban nagy Isten, jó Atyánk a Jézus Krisztusban! Akkorsem, mikor az aggodalmak, félelmek, vagy megpróbáltatások és nyomorúságok között könyörgésünkkel ostromoljuk egeidnek kapuit, — akkor se, ha áldásaid megsokasodnak rajtunk s kinyílt szívünk virágmezőiről a hálaadásnak illata száll fel trónod zsámolyához. A te néped választottal itt e helyen, magukat megalázva, bűnös és érdemetlen voltuk érzetében remegő lélekkel, de mégis benned vetett hittel és bizalommal csatolták könyörgésüket árva nemzetük millióinak imádságába a reménykedések és aggodalmak idején, hogy amit jó kedved immár megmutatott, ne legyen az csalóka álom, vagy délibáb tündér játéka, hanem olyan áldott valóság, melyet csak a té nagy hatalmad és megfoghatatlan szerelmed adhat az emberek fiainak. Es te meghallgattad könyörgésünk szavát, megkezdted az immár gyógyíthatatlannak vélt sebek hegesztését, a szétszórt csontok öszszegyűjtését, a gonoszul és kegyetlenül letépett tagok összeforrasztását. Légy áldott jó Atyánk, hozzánk visszatért kegyelmedért, magasztaltassék szent neved a most élőktől és nemzedékről nemzedékre. De ne feddj meg, ha hálánk magasztaló dicsérete ismét csak az alázatos könyörgés rebegésévé tördelőzik és arra kérünk, hogy tedd teljessé boldogságunkat, sokasítsd meg örvendezésünk napjait, s jókedved ne szakaszd félbe! Áldd meg az ismét egymásra talált testvéreket engedelemnek, tűrésnek és egyetértésnek leikével, hogy vállat vállhoz szorítva, testi és lelki erőiket egyesítve építgessék az apai házat. És lakozzék a romjaiból immár lassan lassan kiemelkedő ősi hajlékban, a mi édes magyar hazánkban csendesség és jó békesség. A mi urunk, Jézus Krisztusunk magyar teste, a te református anyaszentegyházad nyerjen külső és belső gyarapodást eme Lélek által, aki elküidetett, hogy lakozzék miközöttünk, oda fordítsa szemeinket, hol kincsünk van és elvezesse lépteinket a keskeny úton át 3 te Egyetlenegyed által elkészített örökkévaló hajlékokba. Áldd meg azokat, kiket a te néped törvénytevőkké elválasztott, hogy kötelességük ne legyen csak földi bölcseség alázatosság nélkül, igazságuk ne legyen az önzés igazsága szeretet nélkül, hanem az igének fényével keressék és találják is meg azokat, amelyek a mi javunkra valók. Áldd meg e mi mostani összegyülekezésünket is, tedd ezt is egyik alapkövévé ama szebb és boldogabb jövőnek, amelyet várunk és amelyet magunkban, vagy maradékainkban el is érünk kegyelmedből. A te szent Fiad, az Úr Jézus nevében kérünk, hallgass meg minket! Ámen. Megnyitó beszéd. Dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok beszéde a dunántúli református egyházkerületnek 1939. évi február hó 16-án tartott rendkívüli közgyűlésén. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés ! A körülöttünk dübörgő történelmi események forgatagában hosszú idő, négy hónap előtt egyházi szolgálatomban „acélos nyugalommal“ nézve az akkor még bizonytalan jövőbe, hangsúlyoztam, hogy erős hittel reméljük a Mindenható kegyelmes segítségét és bízvabízunk a magyar igazságnak mielőbbi diadalában. Ma örvendezéssel énekelhetjük a zsoltárral: „Akik bíznak az Ur Istenben nagy hiedelemmel, azok nem vesznek el semminémű veszedelemben.“ (CXXV. 1. v.) és „Az Ur megmutató hatalmát, mivelünk tévén sok nagy csudát “ (CXXVI. 2. v.) Csordultig hálatelt szívvel borulunk le a Mindenható előtt. Főgondnoki szolgálatomban többször hangoztattam, hogy „sohasem ismertük el és a jövőben sem fogjuk elismerni a Magyarországra kényszerített trianoni békeparancsnak érvényességét“ és küzdöttünk a magyar területeknek jogellenes elszakítása ellen. Nagy öröm és boldogság számunkra, hogy Isten jóvoltából egyházkerületünk nevében legszívesebben újból üdvözölhetjük a barsi és a komáromi egyházmegyékkel visszatért testvéreinket és közöttünk láthatjuk a személyesen is megjelent főtiszteletü Sörös Béla dunáninneni püspök urat, a magyar Felsőház tagját. — Sajnálom, hogy közéleti teendői távoltartják dr. Szilassy Béla urat, ezidőszerint főgondnoktársamat, akit 1917 október 4-én, mint egyházkerületünknek akkor megválasztott tanácsbíráját iktattunk be a Közgyűlés színe előtt letett esküje alapján ebbe a tisztségbe és aki azóta az elszakított Felvidéken a magyar nemzeti érdekek és különösen a magyar reformátusok javára felbecsülhetetlen értékű, nagyfontosságú munkásságot fejtett ki. A Mindenható kegyelme iránt érzett alázatos hálánk mellett legmelegebb, elismerő köszönettel kell adóznunk felvidéki testvéreinknek azért, hogy két hosszú, keserves évtized alatt rendíthetlen hithűséggel és szilárd hazafisággal megmaradtak magyar reformátusoknak. Avégből, hogy a Felvidék magyarlakta részeinek visszatérése alkalmából megoldandó kérdéseket testvéries megbeszélés alapján szabályozhassuk, Egyetemes Konventünk Elnöksége 1938 december 8. és 9. napjaira találkozóra hívta meg a felvidéki magyarság egyházi életének vezetőit. Ez a megbeszélés kedvező eredménynyel végződött és óhajunknak megfelelőleg a végleges rendezést a folyó évi március hó 1. napjára összehívott zsinaton már a felvidéki zsiopii tagok közreműködésével fogjuk megejteni.
