Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-02-12 / 7. szám

Ötvenedik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1939 február 12. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.--------------“--------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK “-----------------—-----------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMŰNK AT ÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Nőszövetség és Szeretetszövetség. A 351/1938. számú konventi határozat értelmezése.* Bizonyos dolog, hogyha már a Szeretetszövetség egyáltalán megvan s hitünk szerint Isten lelke sugalla­tára és segítségével van meg, sőt annyira megvan, hogy ezidő szerint már 46 intézetben több mint 1600 arra rászorult hittestvért ápol és gondoz, ezt vala­hogy fenn is kell tartani. Az anyagi erők összegyűj­tésének sok lehetőségét ragadja meg s használja ki a Szeretetszövetség vezetősége, de világos, hogy a fenntartó elemek közül a ref. egyháztagokat nem hagy­hatja számításon kívül. Nyolc év óta folyik az ORSz. részéről a taggyüjtés s a tagdíjbeszedés, de a meg­próbált különféle módszer egyike sem tudta a lelki­­pásztorok egységes helyeslését megnyerni. A múlt évben bevezetett borítékrendszerről sokan úgy nyilat­koztak, hogy ez az eddigi próbáknál is rosszabb, így jutott az ORSz. arra a gondolatra, hogy az Egye­temes Konvent által minden gyülekezetben létesíteni célzott Nőszövetséget vonja be s ennek munkaköré­ben próbálja megoldani az ORSz. tagdíjbeszedését is. Hogy ne szaporítsuk a gyülekezeti szervek szá­mát, elejtettük a szereíefszövetségi fiókok megalakítá­sának eredeti tervét s a Nőszövetség feladatai közé gondoltuk bekapcsolhatni a gyülekezeti karitativ gyűj­téssel együtt lefolytatandó ORSz. tagdíjbeszedés el­intézését. Ezt az elgondolást az Egyetemes Konvent magáévá tette s így keletkezett a 351/1938. számú konventi határozat. Ennek értelmében még a múlt év késő őszén minden irányban megindítottam a Nő­­szövetségek megalakításának ügyét,- hogy mielőbb lé­tesüljön az a szerv, amely az ORSz. tagdíjbeszedését már az 1939. évben lebonyolítja, de az ország min­den részéből olyan válaszokat kaptam, amelyek vagy a Nőszövetség megalakításának nehézségeire, esetleg lehetetlenségére mutattak rá, vagy ezeknek létesülte esetén is előre meghiúsultnak nyilvánították az ORSz. tagdíjainak a heti két filléres alapon a Nőszövetségek tagjai által történő begyűjtését, úgy hogy már az ORSz 1938 dec. 21-én tartott közgyűlésén jelentenem kellett, hogy az érdekeltek a gyűjtés emez új módját kevésbbé hajlandók vállalni, mint a boríték-rendszert. A lelkipásztorok jelentéséből legnagyobb akadályként az a körülmény jelentkezett, hogy a kisebb gyüleke­zetekben a nők részint a Szövetségbe tömörüléstől, főként pedig a saját maguk által eszközlendő gyűjtés­től szinte legyőzhetetlen módon vonakodnak, így tehát előre megállapítható, hogy a gyűjtés már 1939-ben is azon módszer szerint végezendő, amint azt az egyes gyülekezetek viszonyai és óhajai írják elő. Az ezen módon tervezett gyűjtéstől való vona­kodásnak egyik oka bizonyos félreértés lehetett, amely a Gergely és Kovács kartársak cikkeiben is megnyilat­kozott s ez abban tetőződik, hogy a helyi két fillé­res gyűjtést lélekszám szerint gondolták végrehajtani, holott már a konventi határozatban is benne van, hogy »az egyházközségek adófizető tagjaiktól kérjenek heti kétfillér önkéntes adományt«. A konventi határozat nem közli indítványom teljes szövegét, amelynek alap­ján és számításai szerint a határozat kelt; a magyará­zatot szükségesnek látom az említett két cikkel kap­csolatban itt adni. Számításba vettem kétmillió lélek­szám alapján 500.000 adófizető alanyt, ennek a szám­nak háromötödrészét a mai viszonyok között teljesen figyelmen kívül hagyva, számításomat a megmaradó kétötöd részre, tehát 200.000 adófizetőre alapoztam, akik után a helyi két filléres (évi átlagos egy pengő) adakozás alapján bejött volna 200.000 P-nyi összeg, amelynek az Egyetemes Konvent 40o/o-át (80.000 P) kívánta az ORSz. javára fordítani. E szerint a számí­tás szerint tehát Magyarujfaluban 200 lelket számítva, van körülbelül ötven család, ebből a háromötöd rész kihagyása után számításba veendő 20 adófizető alany, évi 20 P járulékkal, melynek 40o/0-a: 8 P illette volna az ORSz.-t, ugyanannyi, mintha a lélekszám szerinti 4 fillérrel szorozzuk be a lelkek számát. Csak ezen számítás nem ismerése mellett tehette fel Gergely kol­léga a kérdést: vállalják-e híveink ezt az újabb 8o/0-os adót s ha nem, mi fog történni? A fentiek szerint nem kell semmi új adót vállalni, csak — ha jó lelkűk úgy diktálja, — az egész gyülekezetnek 8 pengőt kell ada­kozni, s ha ezt sem tudnák megtenni, egyszerűen to­vább nem történnék egyéb semmi, minthogy egy ár­vánknak egyhavi kosztja elmarad. A számítás ugyanez Kerkanémetfalun is: 800 lélek után a járulék ügy a két filléres heti adomány, mint a 4 filléres lélekszám szerinti adakozás mellett évi 32 P-re menne fel. Ezzel a magyarázattal nem kivántam távolról sem gyengíteni a két cikk ama saját tapasztalatomból is igaznak ismert lényegét, hogy a kis gyülekezetek ere­jüket jóval felülhaladó terhek alatt görnyednek s nagy részük roskadozva halad végenyészete felé. E tekin­tetben a két cikk feljajdulása teljesen indokolt és meg­alapozott: vajha sorsuk földi intézői meghallanák sza­vukat és segítségükre sietnének, mig végképpen késő nem lesz. Kiss Ferenc. A kaposvári konferencia. Február 2-án programszerűen folyt le Kaposvá­rott asszonyok és leányok részére az egész najpos, hitmélyítő táborozás, melyet egyfelől a körzeti pap­nők, másfelől a kaposvári Lorántffy Zsuzsánna Egye­sület kezdeményezése alapján a belsősomogyi egy­házmegye missziói bizottságának elnöksége a kapos­* Válaszul a Gergely Győző és Kovács Elek lelkipásztorok

Next

/
Thumbnails
Contents