Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-01-29 / 5. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. 25.1 oldal. Szerette nagyon a kis földmíves embereket, közel állt hozzájuk mint lelkész is és mint ember is, de azt is meglátta, hogy milyen nehéz a mélyen alvó magyar földmíves embert felébreszteni a lelkiközönyből és igen nehéz rávezetni a hit nyílt megvallására, nehéz a kultúrának leginkább átka által behálózott népet az Ige magaslatára emelni. Amikor szövetkezetét hozott létre és vezetett a falu érdekében, sok hálátlansággal találkozott és éreznie kellett, hogy a lelkipásztor elsősorban misszionárius kell hogy legyen, mert a hitvallások lelkiségéből, amelyik a XVI. században csaknem teljesen elöntötte a magyar népei;, miint a Nílus termékenyítő áradása, ma pedig ebből alig van valami egyegy falu életében. A ma harcos, igyekező, célegyenest előre törő lelkipásztor látja, hogy igen kevesen vannak ma ébren egy gyülekezetben, akiknek kell az Ige, kell a pásztor. Kevesen vannak, akik hallják és megfogadják Jézus szavát, mert a világ számára ma is bolondság Jézus élete, feltámadása, az örökélet, bolondság az üdvösségkérdés, nevetséges Isten szava: Ez az én szerelmes fiam, őt hallgassátok. A misszionárius feladata, hogy a falusi gyülekezetek felébredjenek az Ige szavára és az üdvösség útján járó nép legyen. Isten rendelte a pásztorokat, prófétákat, akik Isten titkainak és az Úr Jézus törvényének sáfárai, akik nem hirdetnek akármit, csak amit Isten parancsolt. Csak akkor nyitja meg száját a próféta, amikor az üzenetet megkapta. Különben Ige nélkül olyan, mint Mózes: dadog, mint Ésaiás: tisztátalan ajkú, mint Jerémiás: fiatal és tudatlan, de az Ige által hatalma van megdönteni a sátán hatalmát, legeltetni a bárányokat, elűzheti a farkasokat, engedelmességre kényszerítheti a nyakast, az elsőt és utolsót. Csak arra adta Isten a hatalmat az Ő fiainak, ,hogy az Ő uralma miegnövekedjék és a tőle vett tudomány felmagasztaltassék. Nem úgy van, amint a téves felfogás állítja, hogy az evangélium hirdetése a lelkész monopóliuma, mert ez a munka az egész gyülekezeté, az Ige harsonáját és biztos zengésű trombitát a lelkész fújja és a presbiterek, férfiak és nők, öregek és gyerekek menetelnek az Ige dallamára. Sok mindent várnak ma a (lelkésztől, várják,, hogy mintagazda legyen, ügyes kereskedő, a falu mindenese. Jó, ha tud ezekben jó tanáccsal szolgálni, de nincs bennük megtartó erő, megtartás abban van, ha tüzet tud gyújtani és a Lélek árad ki belőle és útbaigazítás szava minden kereső léleknek — a keskeny úton fölfelé, szemben az árral. A lelkészt ezerféle erő húzza lefelé és csak egy emeli felfelé, az érte imádkozok szent csapata. Jaj, ha a világ lelke fogvatart, mert ezalatt kialudnak Isten lámpásai, elfogy a lelkekből az olaj. Várady Lajos Szőnyben égette el életét, megőrlődött a nagy malomkövek között. Mi maradt belőle? Egy marék hamu? Nem! A magvetés megmaradt... A tatabányai gyülekezet is gyászolja. Itt szolgált először. Ä bányászok lelki atyja volt. A református egyház csókját, amit az ő igehirdetése nyomott a bányászok homlokára, nem felejtették el még idegenben, még Északfranciaországban sem. Nemrégen igen szép elismerő levél érkezett Északfranciaországból Rubaixból. Ebben a levélben nyitlan elismerték a tatabányai bányászok Rubaixban is, hogy az egyházhoz való ragaszkodás hitét Várady Lajos tiszteletes úrtól, az ő igehirdetéséből tanulták. Logjobban mégis a családé volt. Hűséges hitvese, nagyon szeretett kislánya, jó testvérei, rokonai gyászolják. A szőnyi ekklézsiában támadnak majd új és új vezetők, de a családban őt senki más nem .pótolhatja, csak Isten adhat vigasztalást. Az elköltözött kollégára könnyes szemmel tekintünk vissza, úgy mint igyekezőre. Ez az Ige mindig sarkalta: félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségleket. Isten iránti hálával búcsúzunk Tőle megőrzésre és követésre alkalmas életvonásaiért. Kolléga. Lapunk díját az 1939. évre az egyházkerületi pénztár 10 P-ben állapította meg. ®@®@§)@®@®®®®®®®©®®®@®®®®®®®®®®®®@®®®®®® I VEGYESEK 1 ® («í ®®®5®@®®®®®®®®®@®®®@®®®®®®®®®®®®®®®S®®C«J — Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli református egyházkerület február hó 16-án Pápán rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlésen igazolni fogják a március 1-jére összehívott zsinat megválasztott tagjait s ezenkívül pár sürgősebb főiskolai és közigaztási ügyet fognak elintézni. A közgyűlésen a visszacsatolt felvidéki részek képviselői is részt fognak venni. — Kitüntetés. Az egyházkerületünk gyülekezeteiben is sok helyen ismert vitéz dr. Csia Sándor MÁV igazgatósági főorvost a Kormányzó Úr őfőméltósága m. kir. egészségügyi főtanácsosi címmel tüntette ki. A kitüntetettet szívből köszöntjük ez alkalomból. — A pápai egyházmegyében a halálozás folytán megüresedett egyházmegyei világi tanácsbiról tisztségre a gyülekezetek Dezső Béla kispiriti földbirtokost, a nyugalombavonulás folytán megüresedett egyházmegyei tanítóképviselői tisztségre pedig Kiss Árpád pápai igazgató-tanítót választották meg. Mindkét választás teljes egyhangúsággal történt. Ad multos an nos! — Gyászhírek. Részvéttel értesültünk, hogy Schneller Isiván nyug. egyetemi tanár, az egyik legnagyobb hatású magyar nevelő, 92 éves korában elhunyt. Egész életén meglátszott, hogy papi családból származott1 és theologiát végzett. Kőszegen született, Sopronban járt középiskolába, a theologiát Sopronban és Németországban végezte. 27 éves korában Eperjesen tanár, majd Pozsonyban az evangélikus theologia igazgatója. Theologiai tárgyú tanulmányai a Theologiai Szemle hasábjain jelentek meg. A bölcsészetben Fichte állt szívéhez és egyéniségéhez legközelebb, az ideálizmus heve fűtötte át minden beszédét, előadását és írását. Nevelésügyi cikkei három külön kötetben láttak napvilágot. A személyiség pedagógiájának volt kiváló művelője. Tanítványait nemcsak tudományával és annak lelkes közlésével, hanem nemes szívével is magához bilincselte. Emléke a magyar tudománytörténetben maradandó, tanítványai szívében hálás szeretettel is kegyelettel őrzött marad. Özv. Molnár Dánielné szül. Faragó-Csomor Erzsébet 61 éves korában Adorjáson meghalt. A megboldogultban Molnár Benjámin, kollégiumunk angol tanára édesanyját gyászolja. Az igazak emlékezete áldott! — Új theologiai doktor. Örömmel értesültünk, hogy dunántúli lelkészikarunk egyik legképzettebb tagját, Márkus Jenő tatai lelkipásztort, theol. magántanárt, az egyháztörténeti szakcsoportból cum laude eredménnyel avatták a debreceni Tisza István Tudományegyetem hittudományi karán a theologia doktorává. Az új doktort szeretettel köszöntjük és tudományos munkásságára Isten gazdag áldását kérjük.
