Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-12-31 / 53. szám

272. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. tékelve megállapítjuk, hogy az egyház életének mely részét ismertük meg és mi annak a jelentősége. V. Alkalmazás. Vallásoktatásunk ezen gyakorlati része valóban az életre nevel. Növendékeink jussa­inak el annak belátására és átérzésére, hogy ők az egy­ház lelki közösségének élő tagjai, határozzák el és valósítsák meg azt, hogy a tanultakat mint igaz ke­resztyének az egyházban mint testvéri, lelki közös­ségben gyakorlatilag felhasználják. Meg kell még jegyeznem, hogy egy-egy módsze­res egység, amely az itt vázolt alaki fokozatok mene­tében feldolgozást kíván, nem feltétlenül egy taní­tási óra anyagát adja, adott esetben, a- tárgy ter­mészete szerint két-három órára is terjedhet egy taní­tási egység. Az egy tanítási órán túl terjedő módsze­res egység alsóbb tagozódása úgy történik, hogy ré­szekre osztva minden részt külön részcélkitűzés ve­zet be. Mint az adott áttekintésből látható, a követendő módszer sok rokonságot mutat több közismereti tárgy tanításával. Ez érthető, mert ugyanazokról a tanulók­ról, ugyanazon lélektani törvények alkalmazásáról van szó. Van azonban a vallásoktatásnak egy sajátos jel­lemvonása, mely az összes közismereti tárgy tanítá­sától megkülönbözteti. Ez pedig a biblikus jelleg, mely megnyilvánul egyrészt a biblia állandó hasz­nálatában, minden kínálkozó kapcsolat értékesítése mellett, de még inkább a biblikus szellem érvényesí­tésében. Jézus élete, a példázatok, az apostolok, az első keresztyének története számára a biblia mint valóságos tankönyv forog kezünkben állandóan, ha­sonlóan a bibliára vezetjük vissza a II. helvét hitval­lás magyarázatát. De az egyháztörténet és' a gyakor­lati anyag tanításánál is számtalan alkalom kínálko­zik bibliai kapcsolatokra, melyeket sohasem hagyha­tunk kihasználatlanul. így, mikor hallunk Kálvin jel­telen sírjáról, milyen sokatmondó kapcsolatot nye­rünk a bibliából Mózes temetéséinek felolvasásával, vagy mikor az istentisztelet lefolyását tárgyaljuk, a textus felvétel és igehirdetés indokolására milyen elettel teljes kapcsolatot kapunk Jézus názáreti ige­hirdetéséből, mikor Ésaiás próféta könyvéből felol­vasta és megmagyarázta saját misszióját: Az Úrnak Lelke van é,n rajtam... A vallásoktatás az elemi iskola egyes osztályaiban is biblikus ugyan, de a tanulók nagyobb olvasási készsége, fejlettebb ér­telmi és érzelmi élete, nagyobb önállósága a tovább­képző iskolában adja meg az igazi lehetőséget a biblia fokozott, szinte korlátlan használatára. Akár­hány tanóránk szinte bibliaóra jellegét öltheti,, mi­dőn tanulók és vallásoktató mint ifjabb és idősebb testvérek örvendeznek és épülnek az egy mennyei Atya üzenetein. A bibliában való állandó, lélekkel tel­jes kimerülés segít bennünket, oktatókat és tanítvá­nyokat arra, hogy gondolkodásunk és életünk bib­likus legyen akkor is, mikor nem épen a bibliát for­gatjuk. Vallásos nevelésünk célja a biblia szellemé­ben felnevelt, megváltott és ezért Istennek hálás szív­vel szolgáló ifjúságot adni a jövendőnek. Mondanivalóim végeztével visszatérek ahhoz a gondolathoz, amelyből kiindultam: feladatom az út­törő feladata volt. Ez az igénytelen tanulmány nem tart számot sem eredetiségre, sem teljességre és tö­kéletességre. Közvetíteni kívánt, tájékoztatni, esz­­méltetni törekedett. Nem is remélt nagy nyereséget jelentene vallásoktatásunk számára, ha vallásoktató társaim közül akadnak olyanok, akik felhasználják az itt felvetett gondolatokat, de kétszeres nyereséget fog jelenteni, ha valaki fogyatkozásaim látása arra ösztönöz, hogy az itt összegyűjtött gondolatokkal szembehelyezkedve, az elénk tűzött ' feladat jobb megoldását adja. Isten adja, hogy akár ezen, akár más úton, de előre haladjon vallásoktatásunk szent ügye. (Vége). B. Major János. KÖNYVISMERTETÉS Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Budapest, 1939. Kiadja a Magyar Protestáns irodalmi Társaság. 8-r. VIII -j— 739 1.4-D kép. Ára 20 P. (Folytatás.) Ennek az elrendelése tehát József legszemélye­sebb tette volt, távol minden tanácsadójától. Ren­delkezése azonban nagyon általános voít, egyetlen előnyös része volt a magán vallásgyakorlat biztosí­tása minden protestáns számára. József ugyan szi­gorúan számon tartotta intézkedéseinek elintézését, de a magyar kancellária egyáltalán nem sietett a királyi parancs végrehajtásával, sőt nem is gondolt a rendelet őszinte végrehajtására. A kezdeményezés így kicsúszott a magyar kancellária kezéből és a polgáribb szellemű osztrák-cseh kancellária meg­előzte a magyart. A magyar kancelláriának minden törekvése oda irányult, hogy az üldöző rendszabályok hatálytala­nítására korlátozza a császár intézkedéseit és nyo­matékosan hangsúlyozták, hogy az állam nem szá­míthat a másvallású alattvalók hűségére. Ezzel szem­ben Gebier most is! kifejtette, hogy a türelmi rende­let kiadása esetén gazdasági fellendülés következne be és a vallási zavarok mindjárt véget érnének. A döntés tehát újra Józseftől függött. A rendelet hire természetesen nagy nyugtalan­ságot idézett elő mindkét táborban. De biztosat senki sem tudott, mert a helytartótanács a legnagyobb hi­vatali titok gyanánt őrizte a szöveget, csak József újabb parancsára, másfél hónapi késedelem után küldte el a főispánoknak, de a kinyomatása elé még mindig akadályokat gördítettek, úgy, hogy a nyom­tatvány csak december végén látott napvilágot. A helytartótanács a parancsnak tehát csak akkor tett eleget, amikor már semmiféle mesterkedés nem se­gített s így végre a protestánsok hivatalosan a szö­veg birtokába jutottak s ez annyira kapós olvasmány lett, hogy alig győztek eleget nyomtatni belőle. A kibocsátott rendelet nem ölelte fel az összes (kérdéseket, tehát sok tekintetben hiányos volt. A protestáns felekezetek főleg azzal foglalkoztak, hogy előkészítsék a konzisztorium tervét, át akarták szer­vezni iskoláikat is és főleg adatgyűjtő munkát kezd­tek a filia kérdés szabályozása érdekében, különö­sen abból a szempontból, hogy az egyes falvak mi­lyen távol esnek a legközelebbi vallásgyakorlatos helytől. így akartak kész javaslattal fordulni az ural­kodóhoz és kérni a rendelet hiányos pontjainak mó­dosítását. Ifj. Ráday Gedeont és Prónay Lászlót fel­hatalmazták, hogy tájékozódjanak Bécsben a zsinat­­tartás 'engedélyezése felől. A protestánsok felfogása a rendeletre vonatkozólag egyébként az volt, hogy az uralkodó nem önkényesen járt el, mert a protestan­tizmust a régi törvényes állapotba helyezte vissza, amely a bécsi és linzi békék alapján meg is illette. Az uralkodó elé járuló protestáns küldöttséget

Next

/
Thumbnails
Contents